Az idei CIO.hu 2014 Computerworld Konferencián az első nap zárásaként két előadás is foglalkozott magával a CIO-val, pontosabban azzal a szereppel, amelyet be kell töltenie a neki munkát adó szervezetben, intézményben. A kihívásokkal küzdő IT-szervezetek magyarországi vezetőinek idei helyzetét, kihívásait dr. Fehér Péter (Budapest Corvinus) taglalta egy most elkészült kutatás alapján, míg Kórász Tamás (KPMG) nemzetközi színtéren mutatta meg, hogy a CIO-k számára milyen lehetőségekkel és kihívásokkal jár az új technológiák megjelenése, elterjedése.
Mindkét prezentációból sokszor és sokat fogunk még idézni, a nyájas olvasó most engedje meg nekem, hogy ehelyütt először dr. Fehér Péter egyetlen diájával, illetve adatsorával töltsek el egy kis időt. (A 2009 óta folyó, évente rendre megismételt kutatás elegendően nagy időtávlatot és kellően hosszú adatsorokat nyújt ahhoz, hogy trendek rajzolódjanak ki.)
Péterék idei kutatásai azt mutatják, hogy mintha ugyan kezdenének kimászni a válság mély gödréből a vállalatok, intézmények, az úgynevezett válságintézkedések aránya azonban ismét megnőtt a legutolsó mérés szerint.
Létszámstop - 54%, ez áll a szóban forgó dia első sorában, ugyancsak ekkora százalékban említették a válaszoló CIO-k a mindkét fél számára rém kellemetlennek tartott intézkedést, a szállítói szerződések újratárgyalását. Mindössze egyetlen százalékkal kevesebbel következik a sorban a szolgáltatások racionalizálása, és még az 50 százalékos vonal fölött látható a „Projektek üzleti megvalósításhoz kötése”. E listán még öt intézkedést (fejlesztések korlátozása, beszerzés elhalasztása, tanácsadás korlátozása, nem szokásos elbocsájtások, fizetések csökkentése) láthatunk.
(Csak így zárójelek között jegyzem meg, hogy hazánk üzleti kultúrájának egyelőre nem erős eleme a létszámmal való felelős gazdálkodás. Dolgoztam olyan nemzetközi cégnél, ahol minden menedzsernek rendkívüli erőfeszítéseket kellett tennie azért, hogy felvehessen egy munkatársat - akár olyan időkben is, amikor még tényleg kolbászból volt az informatikával foglalatoskodók kerítése.)
A fentebb említett sorban találhatni olyanokat, amelyeket a rendes, megszokott vagy akár mindig kötelező - tehát nem kizárólag a válságos helyzetekben szükséges - intézkedéseknek, az üzletvezetés napi rutinjába tartozóknak kell, hogy nevezzem. Ezek pedig a következők: a szállítókkal kötött megállapodások - rendszeres - újratárgyalása, szolgáltatások racionalizálása, a projektindítás üzleti megvalósításhoz kötése és a tanácsadás korlátozása (nyilván a külső tanácsadásról van itt szó) - számomra ezek az intézkedések.
Marad a listán éppen elég ahhoz, hogy a nehézségekkel küzdő CIO-nak ne legyen nyugodt az élete, de ha például az előbb felsorolt három tevékenységet új módon végzi, másként telhetnek napjai.
Kórász Tamásnak ugyancsak egyetlen diáját emlegetem itt föl, mégpedig azt, amely a CIO-knak azt tanácsolja, hogy a mindent felforgató, a status quót megváltoztató technológiák miatt folyamatosan változó kihívásokra egyszerre három szerepet eljátszva törekedjenek megfelelni. Legyenek egyszerre az új technológiai lehetőségek szervezeten belüli ügynökei, az új dolgok, szolgáltatások integrátorai, és a megoldások megvalósításának karmesterei.
Első pillantásra nincs semmi vitatni való abban, amit Tamás felmutatott, azonban az ő diáját is tudom úgy értelmezni, hogy voltaképpen olyan szerepek felvállalására buzdítja az informatikai vezetőket (és az általuk irányított szervezeteket) az új technológiák teremtette új helyzetre hivatkozva, amelyeket amúgy is, csendes békeidőkben is el kell játszani.
