Számos vállalatnál gyakran azért választanak női vezetőt, hogy eleget tegyenek a pozitív diszkriminációból fakadó előnyöknek, azaz jobb legyen a cég híre a piacon. Mindazonáltal, a női vezetők megítélésében egyre több pozitív változást lehet érzékelni, a tények pedig magukért beszélnek.
Computerworld: Sok kutatás készült már arról, hogy a női felsővezetők bizonyos területeken jobbak, mint férfitársaik. Ön mint az informatikai megoldások és biztonságtechnikai termékek nagykereskedelmével foglalkozó AlphaSonic Kft. egyik tulajdonosa, mit tapasztalt?
Dimitrova Dessislava: Engem is szokott foglalkozni ez a kérdés, mivel Távol-Keleten nagyon sok a női vezető, sőt, egy nagyon közeli ismerősöm egy nagy IT-szolgáltatóbirodalmat vezet a testvéreivel, és úgy látom, hogy neki köszönhetően lett sikeres a cég. Nem vagyok feminista, de szerintem a nőkben benne van az, hogy egyszerre szimultán módon tudjanak sok területet jól irányítani, jó példát mutatni és eléretni a célokat. Én imádom a munkámat, imádok vezető lenni, folyamatosan és sokat tanulok, képzem magam, de szeretem ellesni a jó tapasztalatokat is. Szerencsére körülöttem, az üzleti ismerőseim körében egyre több a női vezető, és mindannyian kiváló eredményeket érnek el.
CW: A nők képzettségük, tudásuk ellenére sem tudnak érvényesülni a munka piacán, továbbra is kevés nő dolgozik felsővezetőként Magyarországon. Mi lehet ennek az oka?
DD: Ennek megítélésében kicsit elfogult vagyok, hiszen bolgárként jobban átlátom, mi volt a helyzet nálunk régebben és most. Azt tudom mondani, hogy ez a hölgyek döntése. Amikor egyetemista voltam, akkor a Bolgár Műszaki Egyetem hallgatóinak fele hölgy volt, és ez tudtommal most sincs másként. Kis országunkból jó pár hölgy világszinten is elismert felsővezető. Valahogy nálunk az természetes, hogy egy hölgy felsővezetői pozícióban is tud érvényesülni. Szerintem csak döntés kérdése, és meg lehet csinálni. Magyarországon is látok erről egyre több jó példát azokban a körökben, ahol mozgok.
CW: Nőként hogyan boldogul a jellemzően férfikörnyezetben?
DD: Nagyon jól! Nekem nincs gondom azzal, hogy valaki férfi vagy nő. Ha szakmailag felkészült, odateszi magát, felelősen cselekszik, akkor egyaránt bárhol megállja a helyét. Szeretek férfiakkal tárgyalni, velük is egyenlőnek érzem magam. Amikor egy projektért, egy célért odateszem magam, akkor a céljaimat mindig elérem, és mindenkivel meg tudom találni a közös hangot, akár férfi, akár nő.
CW: Ön hol tanult? Milyenek voltak már akkor a tapasztalatai ezen a téren? Mit gondol, miért ódzkodnak a lányok az IT/mérnöki pályától?
DD: A Budapesti Műszaki Egyetemen végeztem, okleveles villamosmérnök vagyok, majd posztgraduális képzésen elvégeztem a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet, itt okleveles közgazdász végzettséget szereztem. Számomra nagyon természetes volt, hogy a gimnázium után a Szófiai Műszaki Egyetemre iratkozzak be, mindig is odavoltam a matekért.
Sok diák jelentkezett oda, ahogy mondtam, fele lány - fele fiú arányban, így nagyon jó volt a közeg. Emlékszem, a barátnőmmel az első évben versenyeztük, hogy ki fogja elsőként önszorgalomból végigcsinálni a matek példatárat. Aztán jött az ötlet, hogy külföldön folytassam a tanulmányokat. Először Kínára gondoltam, de megijedtem a távolságtól, hogy csak évente egyszer tudok hazamenni, így maradt vagy Csehszlovákia, vagy Magyarország. Végül azért döntöttem Magyarország mellett, mert itt egy évet adtak arra, hogy megtanuljam a nyelvet, csehül pedig egy nyár alatt kellett volna. Amikor a BME-re kerültem, eléggé meglepett, hogy alig láttam lányt, és azok is inkább a külföldiek közül kerültek ki. De feltaláltam magam ebben a környezetben, és azóta is nagyon jól érzem magam a műszaki pályán a sok férfi között.
A mai lányok a sok TV és internet hatására ódzkodnak a műszaki pályától, mert azt gondolják, nekik inkább a zene, a művészet való, legalábbis ezt látom a nagylányomnál, bár műszakilag is eléggé felkészült. Más régiókban ez nincs így, például Távol-Keleten egy szakmai kiállításon nagyon sok fiatal, szakmailag jól felkészült hölgy van.
CW: Tapasztal valamilyen - akár pozitív, akár negatív - diszkriminációt?
DD: Nem, szerencsére sohasem, inkább a hölgy hasznára van, ha itt, ebben a „férfivilágban” tevékenykedik.
CW: Hogyan tudja a magánéletet a munkával összeegyeztetni?
DD: Nagyon be kell osztani az időt és folyamatosan fenn kell tartani az erős akaratot, hogy jöjjön bármi is, mindent jól kell megcsinálni, végigvinni. Én, persze elfogultan, sokszor úgy gondolom, nekem duplán nehéz - a gyerekek, a család, a cég. Viszont imádom a munkámat, maximalista vagyok és megcsinálom, az erős motivációm ebben sokat segít. Persze igénybe veszek segítséget, például a nagymamákra is mindig számíthatok, így nem panaszkodhatok.
CW: Hogyan képzeli szakmai pályáját az elkövetkező néhány évben?
DD: Szeretnék a cégemmel továbbra is jó példát mutatni ezen a piacon, szakmailag elkötelezetten, etikusan és az innovációk terén is élen járni. Nagyon büszke vagyok, hogy megkaptuk az Üzleti Etika díjat és a Magyar Termék Nagydíjat is. Fáradhatatlanul megyünk előre, mert mi, magyar cégek vagyunk azok, akik előreviszik az ország gazdaságát. Én nemcsak hiszem, de látom és tudom, hogy összefogással maradandót tudunk alkotni, nemcsak ebben a régióban, de világszinten is.
Ebből én magam is ki akarom venni a részem. Egyre aktívabban vezetem előre a cégemet az informatikai iparágban - és ezt nemcsak éltet, de imádom is csinálni!
