Megállítható-e a járvány? Hogyan akadályozható meg egy újabb pandémiás hullám kialakulása? Mindebben milyen szerepe van a tudománynak, a big datának, a döntéshozóknak? Ilyen és hasonló, a Covid-19-cel kapcsolatban felmerülő kérdésekre keresték a választ a CEU Határtalan tudás című online rendezvényének meghívott szakértői.
Csak sok tesztből lesz elegendő bemenő adat
A járványterjedés összetett folyamatának nagyon lényeges komponense a hálózatkutatáshoz kötődik, a betegség ugyanis az emberek kapcsolati hálóján keresztül terjed. Ez a kapcsolati háló az utóbbi időben óriási változáson ment keresztül, mutatott rá Kertész János fizikus, a CEU Hálózatkutatási Tanszékének vezetője. Míg a 14. században a pestis hat-hét év alatt söpört végig Európán, addig napjainkban, amikor néhány óra alatt el lehet jutni egyik kontinensről a másikra, pár hónap is elég volt ahhoz, hogy a vírus a világ minden országát elérje. Ezeket a kapcsolatokat átmenetileg le lehet szűkíteni, ez az út azonban hosszú távon nem járható.
- Ahhoz, hogy a döntéshozók megfelelő intézkedéseket tudjanak hozni a járvány terjedésének lelassításához, meg kell érteni a terjedés mikéntjét. Ez csak a tudomány segítségével lehetséges. Fontos hozadéka tehát a járványnak az a felismerés, mely szerint csak a tudományra támaszkodva lehet élhető világot teremteni. Előbb-utóbb azok is kénytelenek lesznek tehát elismerni a tudomány jelentőségét, akik eddig nem tették, hangsúlyozza a fizikus.
A tudomány keretén belül sikerült olyan modelleket kidolgozni, amelyek segítségével szimulálni lehet az egyes intézkedések következményeit. Ezekhez a modellekhez természetesen megfelelő bemenő adatok kellenek. - Ezek az adatok csak akkor érnek valamit, ha méréseken alapulnak. A mérések a járványterjedés esetében a tesztek függvényei. Ha nem végeznek elég tesztet, akkor nem lehet elvégezni a modellszámításokat. Egyértelmű tehát, hogy sok tesztre van szükség, emeli ki Kertész János, majd hozzáteszi: - A hálózattudománynak akkor is nagy szerepe lesz, amikor már sikerül a járványt kordában tartani, és csak arra a veszélyre kell figyelni, nehogy újra felüsse a fejét a kór. Ebben a helyzetben nagy szerepe lesz a kapcsolatkövetésnek. Ha valakiről kiderül, hogy megbetegedett, visszamenőleg követni kell a kapcsolatait, ami a jelenleg rendelkezésre álló technológiákkal megoldható.
Ne felejtsük el, hogy e folyamat során személyes adatok gyűjtéséről van szó, és ehhez kapcsolódóan figyelmet kell fordítani az adatvédelemre is. Az első, kézen fekvőnek tűnő megoldás, hogy a begyűjtött adatok központi tárolóba kerülnek. - Természetesen senki sem szereti, ha tudják róla, mikor hol járt, kivel beszélt stb. Ebből kiindulva mintegy negyven kutatótársammal publikáltunk egy kiáltványt, amelyben alternatív megoldást javasoltunk. Eszerint önkéntes alapon, nem központi tárolóban lehetne az adatokat gyűjteni, és a megfelelő hozzáférést biztosítani, beszél egy lehetséges jövőbeli megoldásról Kertész János.
A járvány figyelmeztet, és új lehetőségeket is teremt
Noha a koronavírus-járvány óriási tragédia az egész világ számára, a környezetvédelem szempontjából két jó oldala is van. Az egyik, hogy utolsó figyelmeztetést kaptunk: a mostani járványt magunknak, a természethez fűződő viszonyunk lerombolásának köszönhetjük. - A kutatók erre már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztettek. Hallgatnunk kell tehát a tudományra, és már akkor meg kell tennünk bizonyos gazdasági lépéseket, amikor azok még irracionálisnak tűnnek, hívja fel a figyelmet Ürge-Vorsatz Diána fizikus, éghajlatkutató, a CEU oktatója.
Az emberiség körében körülbelül négyhavonta jelenik meg új járvány, és ezek háromnegyede az állatokról emberekre átterjedt kórokozóktól származik. A kutató elmondása szerint ez egyértelműen annak a következménye, hogy csökkentjük biológiai sokféleségünket, és a természetet sokkal kisebb területre szorítjuk be. Másképpen fogalmazva: pusztítjuk a természetet, kedvezőtlenül változtatjuk meg az éghajlatot.
A Nemzetközi Energiaügynökség friss jelentése szerint a pandémia hatására az energiafogyasztás 6 százalékos csökkenése várható éves szinten. Összehasonlításképpen: az első és a második olajválság sem okozott ilyen hatalmas csökkenést az energiafogyasztásban. Egy másik érdekes adat: a második világháború korántsem okozott akkora csökkenést a széndioxid-kibocsájtásban, mint amekkora most várható.
- Ez természetesen nem egyértelműen örömteli, hiszen keserves árat fizetünk érte. De a jó hír, hogy ez a csökkenés sokkal rosszabbul érinti a fosszilis üzemanyagokat, mint a megújuló energiákat. Ez utóbbiak egyértelmű nyertesei a pandémiának, a globális válságnak. A járvány következtében hatalmas lehetőséget kapott a világ: építsen új, fenntartható gazdaságot. Az embereket mentse meg, ne azokat az elemeket, amelyek idáig vezettek. Az előrejelzések szerint a járványt követően az országok GDP-jük 5-28 százalékát fordítják gazdaságuk fellendítésére. Ezzel szemben globálisan és évente csupán a GDP mintegy 2,5 százaléka elég lenne ahhoz, hogy megoldjuk az éghajlatváltozást. A lehetőség tehát megvan rá, hogy jobb világot építsünk, fogalmaz Ürge-Vorsatz Diána.
- Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az emberek nehezen váltanak, teszi hozzá. Csak akkor változtatjuk meg gyökeresen életstílusunkat, életmódunkat, ha amúgy is nagyot változik az életünk. Most ilyen helyzetben vagyunk. Ha erre ügyesen rásegítünk, például jó szakpolitikával, talán tényleg eredményes lesz az életmód-változtatás. Néhány példa: a járvány alatt sok város autómentes övezeteket alakított ki, és megnyitotta utcáit a gyalogosok előtt. Online előadásokat, konferenciákat szerveztek, sokan home office-ban dolgoztak, következésképpen kevesebbet utaztak.
Ezen elemekből sok minden átmenthető a járvány utáni időkre. A nagy kérdés, hogy mindez segíti-e helyes irányba terelni az értékrendszerünket.
Előrelátható és (látszólag) meglepő hatások
Laszlovszky József régész, a CEU Kulturális Örökség Tanulmányok Tanszékének vezetője más szemszögből tett hozzá valamit a témához. - Ha a hálózatkutatás eddigi eredményeit és a rendelkezésre álló vírusadatokat nézzük, azt látom, hogy nincsenek nagyon pontos adataink. Márpedig a történelemben zajlottak már le hasonló nagy járványok. Régészként hinnem kellene benne, hogy a történelemből lehet valamit tanulni, de a mellékelt példa nem ezt mutatja. Ugyanis nemcsak azt kellene megértenünk, hogyan terjed a járvány, hanem azt is, hogyan működik a társadalom, hogyan válaszol bizonyos jelenségekre.
Nyilvánvaló, hogy annak idején a pestisjárvány következménye volt, hogy a földesurak telepeseket hívtak az elnéptelenedett falvakba. Az is egyértelmű, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek befolyásolták a pestissel szembeni kitettséget. Vannak azonban olyan dolgok, amelyeknek első hallásra semmi közük a járványhoz. Vagy mégis? Ilyen példa bizonyos szerzetesrendek hanyatlása, mások felvirágzása. A járvány által súlyosan érintett, nagy népsűrűségű, élénk kapcsolatrendszerű itáliai városok közelében például sorra nyíltak a rendkívül szigorú, aszketikus karthauzi rend kolostorai. Ennek magyarázata minden bizonnyal az, hogy miután szembenéztek a mindennapos halállal, az embereket kevésbé érdekelték az anyagi, gazdasági kérdések, inkább a spiritualitás felé kezdtekfordulni.
- Egyetértek tudóstársaimmal abban, hogy a tudománynak fontos szerepe lehet a járvány működésének, terjedésének követésében, a pandémia megállításában. De arra is oda kell figyelnünk, hogy más tudományok segítségével mennyire tudjuk előrevetíteni azokat a folyamatokat, amelyeket egy ilyen járvány elindíthat, fogalmaz a régész.
A pszichológus szemével
Kutatások igazolják, hogy a felnőttkori, érett idegrendszer is képes merőben új dolgokat megtanulni. Különleges helyzetekben - például egy felnőttkori szerelem esetén vagy hirtelen, önkéntes környezetváltozáskor - a korábban már lecsökkent hormonális tevékenység újraindulhat, az illető sokkal tanulóképesebbé válik. Ugyanakkor erőteljes stresszhelyzetben előfordulhat, hogy az előzővel ellentétes folyamatok zajlanak le: a hormontermelés lecsökken. - Vajon ebben a mostani stresszhelyzetben melyik hatás érvényesül jobban, tette fel a kérdést Pléh Csaba pszichológus, a CEU oktatója.
Válaszában kitért a jelenlegi helyzet azon különlegességére, hogy a Covid-19 okozta betegség akár láthatatlan is lehet. Az az ember is fertőzhet, akinek nincs semmilyen tünete. Ez plusz nehézségként társul a pszichológiai stresszhez.
- Életünk kapcsolati hálókban zajlik, ezek feltárása nagyon fontos a fertőzés terjedésének megismerésében. A mostani járvány alatt, a távolságtartás következtében beszűkült a tényleges fizikai kapcsolati hálónk, és a külső kapcsolataink helyett a családtagok jelentik a fő kapcsolati hálót. Vajon milyen hatással lesz mindez hosszú távon az emberek életére? - teszi fel a kérdést a pszichológus.
Szintén izgalmas probléma, hogy mennyire érzik magukat furcsa helyzetben a családjukkal hetekig, hónapokig összezárt emberek. - Ez csak a városiasodott világban furcsa, ott, ahol az utóbbi 150-200 évben a munka és a család teljesen szétvált egymástól. Már folynak a kutatások arról, hogy a bezártságot, a sajátos új élethelyzetben kialakult működési kényszereket hogyan fogadják az emberek, hogy reagálnak az ilyenfajta stresszre. A járványhelyzetre egyébként magának a pszichológus szakmának is válaszolnia kell. A pszichológusoknak is meg kell tanulniuk az internetalapú működést. Előtérbe kerülhetnek az otthoni körülmények között végzett kísérletek, amelyekkel a korábbiaknál sokkal pontosabbá tehetők a mintavételek, illetve nagyobb merítés érhető el, fogalmaz Pléh Csaba.
