Interjú dr. Molnár Andrással, az Agrárgazdasági Kutató Intézet Vállalkozáselemzési Osztályának osztályvezető-helyettesével.
Miközben folyamatosan záporoznak ránk a pénzügyi, a távközlési, az informatikai és más szolgáltatásokat átalakító technológiákról szóló hírek, és a gyökeres változás jeleit tapasztaljuk más szektorokban, többek között a kereskedelemben, a közlekedésben és a gyártóiparban is, az agrárinformatikáról jóval ritkábban hallunk hazai berkekben.
Computerworld: Az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos munkatársaként a fenntarthatóság, a hatékonyság és a termelékenység, a környezetgazdálkodás, a mikroökonómiai modellek, az adatbázis-adminisztráció és a földrajzi informatikai rendszerek (GIS-ek) területén folytat kutatásokat. Utóbbi kettő az informatika szakterülete, de a többit is szervesen átszövi az IT-technológia. Kutatóként milyennek látja az agrárinformatika fejlettségét Magyarországon?
Dr. Molnár András: Nagyon nehéz lenne ezt a kérdést megválaszolni abban az értelemben, hogy milyen a magyar gazdák átlagos informatikai felkészültsége. Ilyen ugyanis nem létezik, helyette sokkal inkább szélsőségekről beszélhetünk. Idehaza is találkozunk olyan gazdákkal, akik nyugat-európai színvonalon alkalmazzák az informatikai megoldásokat a precíziós gazdálkodás támogatására. Bő két hete jártam egy olyan gazdánál, aki saját meteorológiai állomás adatait használva, gyakorlatilag minden műveletet precíziós technológiával hajt végre.
Sőt az egyes táblákon belül is elkülönített kezelési egységeket alakít ki, így parcellán belül is finomhangolja a trágyaanyagok és a növényvédő szerek adagolását. A skála másik végén azonban ma még sokszor az alapvető számítógépes felhasználói ismeretek is hiányozhatnak. Nagyon gyakran ez szemléletbeli és képzettségi kérdés, tehát a gépek és berendezések beszerzése nem helyettesítheti a megfelelő képzettségű szakembert.
Ezzel együtt a gazdák mindegyike találkozik – vagy legalábbis kellene, hogy találkozzon – a digitális technológiával, közelebbről a térinformatikával, mivel az egységes területalapú támogatásra (SAPS) beadott kérelemben meg kell jelölni a megművelt terület méretét és elhelyezkedését.
Az idei évtől a területalapú támogatásban részesülő gazdáknak az európai uniós rendelet értelmében az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatra kell áttérniük. A köznyelvben zöldítésként ismert kötelezettség értelmében a gazdának a megművelt terület méretének függvényében meghatározott számú növénykultúrát kell termesztenie, illetve a terület meghatározott százalékát ökológiai célterületként kezelnie. Mindez a növénytermesztés diverzifikálását, a meglévő környezeti értékek megőrzését, a fenntarthatóság biztosítását célozza, és a termőterületek még nagyobb felbontású, digitális nyilvántartását, annak ellenőrzését feltételezi.
Bár a környezeti elemeket, pl. facsoportokat is tartalmazó alaptérképeket a közigazgatás biztosítja, a magyarországi gyakorlat erősen arra épít, hogy a gazda mit rajzol be a rendszerbe. A továbbiakban sok minden ezen múlik, ezért aki felhasználói alapismeretek hiányában nem tudja kezelni a térinformatikai rendszert, annak a falugazdász irodák segítenek, amelyeket a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara működtet.
Digitális alapadatok tehát a legtöbb gazdaságra nézve rendelkezésre állnak, de nagyon nagy eltérés mutatkozik abban a tekintetben, hogy egy-egy gazda tud-e és akar-e velük valamit kezdeni.
CW: Messze járunk eszerint még attól, hogy a gazdák mindegyike közvetlen tapasztalatokra tudna szert tenni akár egy ilyen központi nyilvántartást szolgáló informatikai rendszerrel is, pedig az élmény valószínűleg új ötleteket adna, további eszközök kipróbálására sarkallná őket.
MA: Igazából akkor válnának érdekeltté a gazdák az agrárinformatikai megoldások kipróbálásában, ha a technológiával nem kizárólag a támogatás lehívásakor, szükséges rosszként találkoznának, hanem mondjuk gazdálkodásuk teljes nyilvántartását is szoftveralkalmazásokkal támogatnák. Több forrásból, többféle térinformatikai, pénzügyi és más adat, hozammutató állna rendelkezésükre, és ezen az alapon már elindulhatnának a hatékonyabb, okszerű gazdálkodás kiépítése felé. De ma még nem egyszer azzal találkozunk, hogy azok is kitartanak a hagyományos módszerek, a kockás füzet mellett, akik egyébként nincsenek híján a váltáshoz szükséges számítógépes alapismereteknek.
CW: Ön olyan európai uniós projektek megvalósításában is részt vesz, mint a hatékony és fenntartható gazdálkodásmenedzsmentet célzó SmartSOIL. Hol tart ez a munka, és a hazai gazdák mikor, milyen formában találkozhatnak az eredményekkel?
MA: A nemzetközi kutatóközösség behatóan tanulmányozza, hogy a mezőgazdasági gyakorlat, a klímaváltozás és más tényezők hatására a talaj összetétele miként változik. A SmartSOIL projekt célja, hogy ezeket az ismereteket hasznosíthatóvá tegye a gazdaságok döntéshozatali folyamatában. Nagyon erős informatikai beágyazódású döntéstámogató rendszereket fejleszt erre a célra a konzorcium, amelyeket Magyarországon is tesztelünk.
Műhelyfoglalkozásokat tartunk, amelyeken azt mutatjuk be, hogy a projektcsapat által készített eszközökkel a gazdák milyen elemzéseket futtathatnak le például a különböző szerves és zöldtrágyák alkalmazását, vagy a földtakarást kísérő hatások előrejelzésére, úgy környezetvédelmi, mint üzleti vonatkozásban. Nagyon komoly adatbázisok működnek az elemzőeszközök hátterében, a modellek helyspecifikusan, a termesztett növény típusára lebontva készülnek.
Bár workshopjainkra az informatikai megoldások iránt nyitott gazdákat és a falugazdászokat hívjuk meg, egyelőre az ő szemükben is ritkán látjuk a lelkesedést, a biztató jelét annak, hogy ezeket a számításokat valóban elvégeznék munkájuk megtervezéséhez és támogatásához.
Egyébként tetten érhető itt egyfajta méretgazdaságosság – minél nagyobb egy gazdaság, annál fejlettebb IT-támogatás mellett működik, és nyitottabb az agrárinformatikai megoldások iránt. A kisebb területeket művelő gazdákat ezért a falugazdászokon keresztül igyekszünk megszólítani.
A SmartSOIL projekt 2011 óta fut, a munka zárószakaszánál tart, egy éven belül a magyar gazdák számára is elérhetők lesznek az összetett elemzésekre képes informatikai eszközök, szolgáltatások.
CW: Japánban a gazdák a Fujitsu szenzor- és analitikai technológiákra épülő agrárinformatikai felhőszolgáltatásával mérhetően növelni tudták a hozamokat. Magyarországon is hallottunk már olyan esetről, hogy a termesztéstől, állattartástól a feldolgozáson át a kereskedelemig az értéklánc minden szakaszában érdekelt, élelmiszeripari szereplő bigdata-megoldással törekszik nagyobb hatékonyságra. Mikor terjedhetnek el széles körben az ilyen fejlett technológiákat felvonultató IT-megoldások a hazai agrárszektorban?
MA: A legutóbbi teljes körű általános mezőgazdasági összeírás (ÁMÖ2010) közel 570 ezerben állapította meg a meghatározott, minimális méretnél nagyobb gazdaságok számát Magyarországon. A 2013. évi részleges összeírás eredményei szerint 2013-ban mintegy 8800 gazdasági szervezet és 482,5 ezer egyéni gazdaság folytatott mezőgazdasági tevékenységet. Közülük jelenleg csupán mintegy 180 ezer kap területalapú támogatást. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet Tesztüzemi Információs Rendszerében közzétett adatokból kiderül, hogy a hazai mezőgazdasági termelés zömét adó árutermelő gazdaságok száma még ennél is jóval kisebb, 100 ezer körüli.
Ezen gazdaságokból származó reprezentatív minta adatai alapján, rendszeres kiadvány formájában évről-évre részletes adatokat jelentetünk meg gazdasági eredményeikről.
Meglehetősen behatárolt tehát azon gazdaságok száma, amelyeknél a legfejlettebb technológiákra épülő agrárinformatika megoldások bevezetése reális eséllyel szóba kerülhet. Szakmai kiállításokon, konferenciákon a gazdák már találkozhatnak ilyen megoldásokkal. Kíváncsian várjuk, hogy az új, 2014–2020-as Vidékfejlesztési Programban megjelenő támogatások feltételei mennyiben fogják egy majdani precíziós gazdálkodás irányába terelni a pályázókat.
De még ha el is határozza magát a gazda az agrárinformatikai megoldások bevezetésére, az átállás nem megy egyik napról a másikra. Ezért arra számítok, hogy az ilyen fejlett technológiákat alkalmazó gazdaságok száma 5-10 éven belül nő majd olyan mértékben Magyarországon, hogy annak hatása már szektor szintjén is érezhető lesz.
CW: Más szektorokban sok szó esik arról, hogy a munkába álló fiatalok, akik az internettel nőttek fel, okostelefonon, közösségi hálókon tartanak kapcsolatot, szervezik életüket, milyen elvárásokat támasztanak munkaadójukkal szemben az informatikai fejlesztéseket illetően. A mezőgazdaság miként éli meg a nemzedékváltást?
MA: A magyar mezőgazdaság jelenleg nem vonzza kellő mértékben a fiatalokat. Kétségtelenül a meglévő fiatal gazdák azok, akik természetesnek tartják, hogy a számítógépet munkaeszközként is használják, de a szektor sajnálatos módon inkább elöregszik. Éppen ezért a fejlett agrárinformatika sikeres alkalmazásának példáival, támogatásával nemcsak a hozamokat növelhetnénk és a fenntarthatóságot javíthatnánk, hanem jó eséllyel a kedvezőtlen demográfiai folyamatot is visszafordíthatnánk.
