A nagyvállalati adattárolásban is megbízhatóan alkalmazható SSD-meghajtók megjelenésekor azonnal megszülettek azok a szervermegoldások, amelyek ezekre a modern meghajtókra alapozva egy nagyságrenddel jobb eredményeket mutattak véletlen adathozzáférés esetén, mint a hagyományos, merevlemezes konfigurációk. Az SSD, ellentétben a merevlemezekkel, nem tartalmaz mozgó alkatrészt, nem kell arra várni, hogy a kérésekben érintett szektorok fölé érjen a fej, az adattartalmat statikus memóriacellák tárolják és szolgáltatják, igen fürgén. Ugyanakkor még ma is sokkal drágábbak a memóriaalapú meghajtók, mint a merevlemezek, így kétszer is kénytelenek vagyunk meggondolni, hogy a leggyorsabb technológiát igénybe vegyük-e, az árkülönbözet már néhány terabájt után is tetemes. Lényeges korlát az is, hogy jelenleg a kapacitásplafon 3 TB SSD esetében, míg merevlemezből négyszer 8 terabájtosak is elérhetők.
A hozzáférés gyakorisága
Az SSD hátrányainak kiküszöbölésére talán már az olvasó is tett kísérletet. Sokan munkaállomásukba vagy noteszgépükbe egy kisebb, drága SSD mellé egy nagyobb merevlemezes meghajtót is építenek, igyekeznek a gyakran használt, teljesítményigényes műveletekhez kötődő fájlokat a flash memóriás meghajtón tárolni, míg a nagy, ritkán használt dolgokat a merevlemezen tartják. Ez ugyan nagyon körülményes és csak személyes használatra elég hatékony, de ugyanazt az alapelvet követi, mint amit a többlépcsős adattárolás (storage tiering) hatékonyan valósít meg. A többlépcsős adattárolás lényege, hogy az adatokat a hozzáférés gyakorisága szempontjából osztályozzák, és a számukra legmegfelelőbb médiára bízzák. Amire gyakran van szükség, az kerül a leggyorsabb, SSD/SAS-alapú vonalra, így gyorsan elérhető marad, a további vonalak (rendszerint SATA/NL-SAS kötetek) pedig az adatok ritkábban használt halmazát tárolják. Az ilyen tárolórendszerek nagymértékben profitálnak az SSD erejéből, ugyanakkor viszonylag olcsón felépíthetők, jelentős kapacitással, egyesítve egy SSD- és egy HDD-alapú szerver előnyeit.
A QNAP Qtier rendszere automatikusan, a használati statisztikák alapján sorolja be és helyezi át az adatokat a nekik legmegfelelőbb lépcsőbe anélkül, hogy ezzel az adminisztrátornak ezzel külön foglalkoznia kellene. A NAS az ütemezett időablakokban elvégzi az érintett blokkok áthelyezését, megtartva a metaadatokat is. Ha adminisztrátori teendőink vagy a kívülről jelentkező sávszélességigények ezt indokolnák, akkor az adatmigráció átmenetileg felfüggeszthető. Qtier-támogatást élvező modellekben 12 Gb/s áteresztőképességű SAS vezérlő dolgozik, ami jó alapul szolgál, akár szokatlan terhelési körülmények között is.
Nemcsak két, hanem igény szerint három lépcsőt is definiálhatunk a QNAP Qtierben, amennyiben SSD, valamint SAS és SATA merevlemezeket is alkalmazunk. Az első hullámban rendszerint SAS/SATA SSD kötetek, a másodikban SAS merevlemezek, a harmadikban pedig olcsó SATA merevlemezek szolgálnak. Előre elvégzett mérések alapján, a megkövetelt válaszadási idők (response time) vagy futásidők (runtime) ismeretében a megkövetelt szolgáltatási szintet nyújtó megoldás alakítható ki.
Állítható sebesség
Azt, hogy mely RAID-csoportok mely szintbe tartozzanak, azt a tárállomány (Storage Pool) létrehozásakor adhatjuk meg, amennyiben akkor engedélyezzük az automatikus többlépcsős tárolást (auto tiering). Ultragyors (ultra-high speed), gyors (speed) és kapacitás (capacity) kategóriákat állít fel a rendszer, az első kettőbe szükségszerűen csak SAS-kompatibilis meghajtókból álló köteteket rendelhetünk, a kapacitás kategóriában pedig használhatunk olcsó SATA merevlemezeket is.
A kisebb rendszerekben alkalmazott SSD gyorsítótár (SSD Cache) szolgáltatás a Qtierrel együtt is bevethető. Ilyenkor a rendszer folyamatosan monitorozza az I/O-aktivitást és az aktív adatokat, melyek rendszerint kis, véletlenszerűen írt és olvasott fájlokból állnak, az SSD Cache-ben tartja, olvasási vagy írási-olvasási gyorsítótárazásra. Minden más adatot a megszokott módon, szükség szerint migrál a Qtier rendszer a megfelelő lépcsőbe.
