Lapunknak Braun Péter, az OTP vezérigazgatói főtanácsadója, a VISZ elnöke foglalta össze az informatika jelenével és jövőjével kapcsolatos gondolatait.
Computerworld: Az év vége felé számot szokás vetni az elmúlt évvel, előrenézni a közeljövőbe. Piackutatók, iparági elemzők osztják meg jövőképüket. Ön innen, Budapestről nézve milyennek látja az IT-világ helyzetét és kilátásait?
Braun Péter: Az elmúlt év nagyon felhős és nagyon agilis volt. Mára már oszladozik a felhő, a felhasználók jobban átlátják, mit kínálnak nekik az agilis szállítók. Ám az informatikában továbbra is túlkínálat van mindenféle rendszerből. A baj az, hogy a csendesebb hangon kínált, magas színvonalú megoldásokat gyakran háttérbe szorítják a nagy hangon kínált, drága megoldások.
Ráadásul a technika és az egész iparág belefutott abba a zsákutcába, hogy hasonló célú alkalmazások sokasága áll magában, holott a felhasználóknak elemi érdekük volna ezek egységesítése, összekapcsolása. Pénz és idő birtokában ugyan mindent meg lehet oldani, más kérdés, hogy gazdaságos-e. Sajnos nagyon ritkán készül költség/haszon-elemzés; egy-egy megoldást azért választanak, mert műszakilag érdekes, valakinek érdeke fűződik hozzá, vagy más okból. Így félig jó, félig torz, nem célszerű rendszerek jönnek létre, amelyek általában sokkal többre képesek, mint amire használják őket, de abból, ami szükséges, nem mindent tudnak. A lehetséges és szükséges közötti átfedés hiányát tetézi az egységesítés hiánya.
S hogy mit hoz a jövő? Az informatika a korábbinál sokkal mélyebben behatol a társadalomba. Minden ember, állat vagy gép által végzett folyamatot informatika fog vezérelni, és olyan végtelen mennyiségű paraméter jön létre, amennyinek a kezelése rettentő nehéz lesz. A jövőben nem csak billentyűzeten bevitt, hanem szenzorokkal gyűjtött adatok tömegét kell feldolgozni. Az okosházak, okosautók világában háttérbe szorulnak majd a gazdaságossági szempontok a megoldás szépsége mögött. A gépek - nem a fantasztikus irodalomból ismert módon - átveszik a hatalmat. Minthogy ilyen okosrendszereket létrehozni nagyon bonyolult, megváltoztatni is drága, ezért úgy maradnak.
CW: Miért gondolja így?
BP: Felhőbe vinni egy informatikai rendszert nem nagy ügy. Amikor viszont az a feladat, hogy lehozzák a felhőből, már nagyobb a tanakodás. Ilyen vagy olyan lenyomata ott marad annak, amit felvittünk, a titkaink ki vannak terítve.
A szenzoros beviteli eszközök között vannak hőfokot mérő, földrajzi adatokat gyűjtő, egészségi állapotot mérő és más egyéb érzékelők, amelyek nagyon hasznosak ugyan, de nem mindegy, az adatok kihez kerülnek. A potenciál pedig általában talál alkalmazót is. Ezekkel a veszélyekkel jóval súlyuk alatt foglalkozik a szakma. Mire észbe kapunk, nemcsak azt fogják tudni rólunk, éppen hol vagyunk, hanem azt is, hogy holnap hol leszünk.
Új világ, új társadalom alakul ki, amelyben ezer módon értékelnek minket és belénk is avatkoznak. Ma még mindenki maga számolja ki, hány szem gyógyszert kell bevennie, nemsokára gép számolja és osztja ki őket, azt sem fogjuk tudni, hányat vettünk be. Amikor egy ilyen elromlik, abba sokan belepusztulhatnak. A gépek így fogják átvenni a hatalmat.
Nem azt fájlalom, hogy ez így lesz, mert ez megváltoztathatatlan, hanem azt, hogy a pszichológia, a társadalomtudományok művelői nem ébredtek még rá arra, milyen fontos volna megfékezni azt a hallatlan gazdagságot, amit az informatikai rendszerek ma nyújtani képesek. A változás nem olyan lesz, mintha új adatbázis-kezelő vagy fordítóprogram jelenne meg a piacon. Nem is az lesz az újdonság, hogy a robotok emberi cselekvéseket fognak jól-rosszul utánozni, hanem a napi életünkbe fog beavatkozni ezer ponton az informatika, szolgáltatóként, díj ellenében. Valójában már ma is ki vagyunk szolgáltatva a szoftverek tervezőinek, íróinak csakúgy, mint az élelmiszergyártóknak és másoknak.
CW: A kényelmet és biztonságot szolgáló eszközök feltörésével az eredeti célt az ellenkezőjére lehet fordítani: okosautók meghackelésével balesetet, tömegszerencsétlenséget lehet előidézni.
BP: Ez nagyban is így van. Ma már a gazdasági folyamatok vezérlése, az árak kialakítása, a nemzeti jövedelem kiértékelése is hasonló eszközökkel történik. A megoldások a legjobb szándékkal, az alkotó legjobb tudása szerint készülnek, ettől azonban még nem biztos, hogy jó irányba viszik a gazdaságot, a társadalmat. A baj az, hogy ezzel nem törődünk, vakon beledobjuk a tantuszt a gépbe, és reméljük, hogy cukor fog kiesni belőle, de könnyen lehet, hogy ciánkapszula jön ki.
