A Fujitsu Technology Solutions 2013 elején átszervezésbe kezdett, hogy a közép-európai, közel-keleti és afrikai országok mellett Indiát is magába foglaló régióban, ahol elsősorban technológiai szállítóként ismert, jobban előtérbe helyezze szolgáltatásait és megoldásait.
Computerworld: Hol tart ez a folyamat, milyen átalakításokra került sor az elmúlt, közel másfél évben?
Réger József: Nem állítanám, hogy kő kövön nem maradt, de jelentős szervezeti átalakításokat vittünk végbe. Részben azt a célt szolgálják ezek a változtatások, hogy több szolgáltatással, valamint eszközöket és szolgáltatásokat is tartalmazó megoldásokkal léphessünk a régió piacaira, másrészt azért kerítettünk rájuk sort, hogy a Fujitsu világszinten is egységesebb szervezetként jelenhessen meg. Két, világosan elkülönülő célt is kijelöltünk, de okos tervezés és megvalósítás mellett az átalakítás mindkettőt jól szolgálhatta.
Mindezek a változtatások azonban korántsem jelentik azt, hogy ezután háttérbe szorulna a technológiák és termékek fejlesztése, amelyről a Fujitsu Technology Solutions eddig is ismert volt. Előtérbe helyeznénk szolgáltatásainkat, ez a kifejezés jól érzékelteti a szervezeti átalakítás lényegét, mert a háttérben továbbra is nagyon komoly munkát végzünk a kutatás-fejlesztés terén.
A Fujitsu vállalati kultúrája, cégünk tevékenysége és mérnökeink tudása a technológiák fejlesztésében gyökerezik, ebből táplálkozik, és erre épít. Szolgáltatásaink esetében sincs ez másképp, azok egy vagy több komponensét minden esetben saját technológiáink alkotják.
Fejlesztéseink nem csupán termékekben, eszközökben öltenek testet, hanem szolgáltatásokban, valamint olyan megoldásokban is megjelennek, amelyek saját technológiáinkra épülnek. Ez a műszaki tartalom, ez a megközelítés különbözteti meg szolgáltatásainkat a legtöbb szolgáltató kínálatától a piacon.
CW: Mekkora K+F költségvetéssel gazdálkodik a Fujitsu, és mennyire kiterjedt a kutatás-fejlesztés? Hány projekten dolgoznak párhuzamosan?
RJ: A Fujitsu éves árbevételének 5 százalékát fordítja kutatás-fejlesztésre, mérnökeink több száz, párhuzamosan futó projekten dolgoznak. Hardvert, szoftvert és szolgáltatásokat, megoldásokat felölelő, átfogó portfólióval rendelkező szállítók körében is nagy költségvetésnek számít ez, esetünkben meghaladja az évi 2 milliárd dollárt. Nagyobbik részét a Fujitsun belül végzett kutatás-fejlesztésre fordítjuk, valamivel, de nem sokkal kisebb hányadát pedig a Fujitsu japán leányvállalatában használjuk fel, amely az alapkutatásokat végzi. A Fujitsu Laboratories, amely anyavállalatunk 100 százalékos tulajdonában áll, több mint 1600 kutatót foglalkoztat, többségüket Japánban, de laborokat működtet az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kínában is.
A projektek egy részét egyetemi központokkal közösen visszük, esetenként olyan országokban is, amelyekben egyébként nem nyitottunk saját laboratóriumot. Egyik programunk keretében például a polimereket kutatjuk Münchenben. A szilíciumtechnológiára épülő informatika fejlődése előbb-utóbb az anyag fizikai korlátaiba fog ütközni, ezért alternatív technológiát kell találnunk, és a polimerek adhatják az egyik lehetséges megoldást.
De nem kizárólag anyagkutatással foglalkozunk. Dublinban az ír kormánnyal közös projektünkben azt vizsgáljuk, hogy a szenzor- és az infokommunikációs technológia segítségével miként csökkenthető az otthoni balesetek száma az időskorúak körében. Ebben a csoportban gyakori az egyensúlyvesztés, amely súlyos csonttöréssel végződő esésekhez vezet. A csípő- és más, hasonlóan komoly műtétek, valamint a rehabilitációs kezelések a nem egész ötmilliós Írországban évi 4-500 millió eurós költséget jelentenek az egészségügyi ellátásnak, amelyet a kormány megelőzés útján szeretne csökkenteni.
A kutatásba bevont, idős személyek 3 szenzort viselnek, kettőt a bokán, egyet a háton, amelyek folyamatosan mérési adatokat szolgáltatnak egyensúlyi állapotukról, annak ingadozásáról, mozgásukat pedig a lakásban elhelyezett webkamerák figyelik. A begyűjtött információk alapján egyrészt javaslatokat tudunk kidolgozni az otthoni környezet akadálymentesítésére a balesetveszély csökkentése érdekében, másrészt analitikai eszközökkel az egyensúlyi állapot romlását az esetek 60 százalékában 2-3 nappal előre tudjuk jelezni.
A kísérlet részeként a gyógytornászok ilyenkor személyesen felkeresik az idős személyeket, hogy megfelelő gyakorlatok végzésén keresztül javítsák állapotukat, és ezáltal elejét vegyék a baleseteknek. Az elképzelés azonban az, hogy a jövőben ez a rendszer megfelelő tartalmakat jelenítene meg például az okostévén vagy a veszélyeztetett személy más digitális eszközén, hogy tornagyakorlatok végzésére serkentse, illetve a kezelőorvost is értesítené, aki kommunikációs kapcsolatba léphetne betegével.
Mindehhez szükség lesz majd olyan szenzor kifejlesztésére is később, amely például vezeték nélkül tölthető és hosszú az akkumulátorideje, mert az idős emberek megfeledkeznek a töltésről. Vizsgáljuk azt is, hogy a szenzorokat miként tehetjük kényelmesebben viselhetővé.
A szenzorok területén egyébként kiterjedt kutatás-fejlesztést végzünk, érzékelőinket például az Airbus és a Boeing is beépíti repülőgépeibe, hogy lehetővé tegye a működés folyamatos monitorozását, a karbantartás optimalizálását és a hibák megelőzését. Talán kevésbé kézenfekvő felhasználási területnek tűnik, de Japánban a mezőgazdaság is kiterjedten alkalmazza szenzorainkat. Az egyik ottani egyetemmel például olyan projekten is dolgozunk, amelyben a termőterületen minden egyes növény szenzort kapott. Az így begyűjtött adatok elemzéséhez mikroklíma-analitikai szolgáltatást adunk Akisai agráripari felhőnkben, amellyel az optimalizált termesztésnek köszönhetően a mezőgazdasági cégek mérhetően jobb hozamokat érnek el.
Rendkívül nagy feldolgozási teljesítmény szükséges az analitikai szolgáltatásokhoz, a nagy adatmennyiségek visszamenő, valós idejű és előremutató elemzéséhez, ezért olyan szuperszámítógépeket is fejlesztünk is szállítunk, amelyeken többek között az orvosi kutatást segítő szívmodell is működik.
Visszatérve írországi projektünkhöz, azt hiszem, kiváló példája annak, hogy technológiai kutatásaink milyen sokrétűen kapcsolódnak a más területeken zajló tudományos munkához annak érdekében, hogy egy társadalmi problémára átfogó megoldást adhassunk.
CW: Említette, hogy kutatóik többek között a fizikai korlátaihoz közelítő szilíciumtechnológia alternatíváját is keresik. Tavaly ősszel a Fujitsu müncheni fórumán demonstrálták az Intellel közösen fejlesztett szilícium-fotonikus technológiát, amely 300 méteres hatótávolságon belül másodpercenként 1,6 terabájt adatmennyiség átvitelére képes. Márciusban, az idei Cebiten ez a technológia innovációs díjat kapott. Mikor jelenhet meg az adatközpontokban?
RJ: A kutatás-fejlesztés kapcsán mindig azt mondom, hogy egy dolog jelentősége nem feltétlenül ítélhető meg a rá hulló reflektorfény erejéből. A családban, az üzlet és a politika világában is vannak olyan szerepkörök, amelyek a háttérben maradnak, de attól még nagyon fontosak. Így van ez a technológiával is. Arról beszélünk, hogy valamely eszközt, szolgáltatást mire, még inkább milyen problémára adott megoldás részeként használunk, és ez helyénvaló. De ezt a megoldást technológia működteti, a lakosságot, a megoldás adta előnyöket élvező végfelhasználót ez nem kell, hogy különösebben érdekelje. Számunkra azonban a technológia is mindig ugyanolyan fontos lesz, mint a rá épülő szolgáltatás és megoldás.
A szilíciumra épülő informatika fejlődése során mára eljutott a 20 nm-es gyártástechnológiáig, ami önmagában is csodálatra méltó, ha figyelembe vesszük a litográfiai eljárás során használt fény hullámhosszát, de a horizonton megjelent már a 15 és a 9 nm-es gyártási technológia is. Mi jöhet még utánuk, majd meglátjuk.
Az Intellel közösen fejlesztett szilícium-fotonikus technológiánk a meglévő szilíciumtechnológiára épülő komponensek, processzorok, memóriamodulok és más egységek közötti adatkomunikációhoz elektronok helyett fotonokat használ, amelyek jóval kisebbek, így sokkal nagyobb átviteli sebesség érhetünk el velük. Jelenleg másodpercenként pár terabájt adatmennyiséget tudunk átvinni ezzel a technológiával, és egyelőre nehéz lenne megmondani, hogy ez meddig növelhető még, hol a felső határ. Mindenesetre a technológia, bár még fejlesztés alatt áll, laboratóriumi környezeten kívül is működik, ehhez nem kell speciális körülményeket teremteni.
Tavaly őszi konferenciánkon teljesen szokványos környezetben, a piacon is elérhető alkatrészekből felépített gépeken demonstráltuk. A processzor maga képes a fotonikus adatkapcsolaton keresztül kommunikálni, de hogy mikor jelenhet meg ez a technológia a kereskedelmi forgalomban, az már más kérdés. Reményeink szerint erre 2015 elején kerülhet sor, a kutatás-fejlesztés eredményének termékesítése azonban külön folyamat, amely túlmutat rajtunk. Mindenesetre a processzorok egy bizonyos nemzedékéhez kötődő szilícium-fotonikus technológiánk nagy előnye, hogy nyílt szabványokra épül, és piaci megjelenésekor mindenki számára azonnal hozzáférhető lesz.
A szilícium-fotonikus processzorokon keresztül az Intelhez hasonlóan a Fujitsu is mindenki számára hozzáférhetővé teszi szabadalmaztatott fejlesztéseit, beleértve legnagyobb versenytársait is. És ez így van rendjén. Napjainkra a technológia világában is erénnyé vált a nyitottság. A szállítóknak meg kell szokniuk, hogy a technológia, amelyet megpróbálnak megtartani maguknak, már nem jelent versenyelőnyt, éppen ellenkezőleg, számukra is előnyösebb, ha minél több fejlesztésüket megosztják másokkal. Nem véletlenül jelentette ki könyvében Rita Gunther McGrath, a Columbia Business School professzora, hogy a versenyelőnynek vége (The End of Competitive Advantage, Harvard Business Review Press, 2013), a jövő a nyílt innovációé.
A technológiák és a piaci előnyök is hamar elévülnek, ezért gyorsan kell előrelépnünk, az innovációs ciklusok lerövidülnek, és ezt az iramot senki sem győzi egyedül. Együtt könnyebben megy.
