Egyfajta védőoltásként funkcionálnak. Olyasmi ez, mint ami az evolúcióban is történik. Ha a jégkorszak egyik napról a másikra érte volna az embert, aki épp banánt szüretelt egy mediterrán tengerparton úszáshoz öltözve, minden valószívűség szerint kihaltunk volna. De nem így történt. A hideg fokozatosan érkezett hektikusan hidegebb és hosszabb, majd újra melegebb és rövidebb telekkel, megtizedelve a népeket, és rákényszerítve őket az alkalmazkodásra. Amikor a jégkorszak valóban beköszöntött, az ember egyszerűen csak magán hagyta a téli ruháját, mert nem érkezett meg a tavasz.
A jelenlegi válság segít rámutatni a gyengeségeinkre, sőt rákényszerít minket arra, hogy a túlélés érdekében elhagyjuk a kitaposott ösvényeket és kimerészkedjünk a nyílt terepre. Erre csak akkor vagyunk hajlandóak, ha a megszokott úton nagy valószínűséggel a pusztulás vár ránk.
Az outsource egy általános jelenség, és egyáltalán nem új. A motorizáció, a kommunikáció, az urbanizáció és a jog fejlődése mind abba az irányba mutatnak, hogy a szervezetek egyre jobban merjenek alvállalkozókat igénybe venni. Senki ne gondolja azt, hogy régen egy autógyár azért alkalmazott szobafestőket, mert hitt abban, hogy szobafestésben is ő a legjobb a piacon. Nem.
Egészen egyszerűen azért volt neki saját szobafestője, mert a vállalkozó szobafestőknek nem volt telefonjuk, se autójuk, így egy munka megszervezése napokig vagy hetekig tartott volna. Racionálisabb döntés volt a funkciót házon belül tartani. Aztán, amikor már volt telefon és volt autó, akkor kiszervezték a festést vállalkozóknak? Természetesen nem. Hiszen minden jól működött, úgy ahogy volt. Egészen a következő válságig, amikor a festők tiltakozása közepette mindegyiküket elbocsátották, és hatékonyabb alvállalkozókat alkalmaztak helyettük. Vajon visszavették az autógyárak a szobafestőket a válság elmúltával? Természetesen nem, hiszen akkorra az iparág már egy új, hatékonyabb működési pályára állt át.
Sokan vannak még ma is, akik nem látják, milyen sok neve van az outsource-nak. Outsource a PR ügynökség, a bérelt irodaház, a flottalízing, a könyvelőcég, a felhőalapú IT-szolgáltatások, és igen, a viszonteladó partnerek és a disztribútorok is. A régi autógyárak szobafestőihez hasonlóan az IT-megoldásokat fejlesztő cégek sem gondolhatják komolyan, hogy ők az értékesítésben, a helyi piacok ismeretében és a terméktámogatásban jobbak, mint az erre specializált szervezetek.
Mégsem szervezik ki szívesen ezeket a funkciókat, mert nehézkes lenne külső partnerekkel a kommunikáció, mert nincs egységes jogrend stb.… Ja, hogy már van webkonferencia, chat, e-mail, IP telefon, integrált ERP-megoldások, fapados repülőgép és Európai Unió egységes joggal és úti okmányokkal? Akkor már csak egy kis válságra van szükség, hogy a gyártók lelépjenek a kitaposott útról és kiszervezzék az indokolatlanul házon belül tartott értékesítést az erre specializált piaci szereplőkhöz.
Nem lesz egyszerű elengedni azt a funkciót, ami a pénzt hozza. De ha ez ment meg minket a végtől, akkor megtesszük. És amikor újra jól megy majd a szekér, akkor már nem is fog hiányozni. Ahogy a vállalati szobafestőbrigád sem hiányzik már senkinek.
Egy tőke nélküli egyetemi garázscégnek minden nap válság volt az első 5 évben. Ma már eszünkbe sem jutna alkalmazott kereskedőkkel nekivágni egy új piacnak. Evolúció.
