Ugyanazt olcsóbban. Ha több szervezet között oszlanak meg a költségek, ráadásul a működtetést és folyamatos megújítást olyan cég végzi, amelynek ez az egyetlen feladata, nem csupán “kényszerből” foglalkozik vele, akkor az radikálisan alacsonyabb költségszintet eredményez, mint a saját működtetésű informatika. (A “radikális” jelző és ennek láthatóvá tétele akár külön eszmefuttatást érdemelne, de ez meghaladja e sorok lehetőségeit.)
Ugyanazt szélesebb ügyfélkörnek. Nagyrészt a fenti költségelőny az oka, hogy számos felhőalapú IT-szolgáltatást legalább egy nagyságrenddel kisebb cégek is megengedhetnek maguknak, olyanok, amelyek házon belüli üzemeltetés keretében ezt nem tehetnék. Vagyis nem a nagyvállalatok kiváltsága többé a professzionális kommunikáció vagy akár egy viszonylag komplex ERP rendszer.
A fenti leegyszerűsítés után azonban hadd folytassam azzal: éppen emiatt hiszek abban, hogy a felhő át fogja alakítani a teljes iparágat. Egyszerű és alapvető gazdasági érvek szólnak ugyanis mellette, eltérően például azoktól a közösségi hálózatoktól, amelyek pusztán önmaguk fejlődését szolgálják. Meg merem kockáztatni, hogy a fenti két erő a legfontosabb minden érdemi újítás mögött Henry Ford futószalagjától a személyi számítógépig. (Nota bene: vajon Apple vagy Samsung részvényt érdemes-e venni? Nem állítom, hogy tudom a választ, de tessék összehasonlítani a két tőzsdei grafikont, érdemes!)
Mostanra valószínűleg vérig sértettem egyenként mindenkit, aki felhővel foglalkozik, úgyhogy sietek hozzátenni: természetesen nagyon komoly és intenzív, érdemi innováció zajlik a háttérben. Egyszerűen arról van szó, hogy ennek a gazdasági haszna szerencsére ilyen egyszerűen lefordítható.
Nagy vonalakban azonban nincs új a nap alatt, a menetrend a szokásos: kis és közepes cégek ezrei foglalkoznak azzal, hogy hetente újabb és újabb fejlesztéseket mutassanak fel, miközben a nagyok arra hajtanak, hogy a piaci konszolidálódás után majd náluk csapódjon le a végső haszon jelentős része. Ez a világ rendje, bólinthat rá mindenki a közhelyre.
Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni. Egyrészt a buborékoktól kiábrándult és ezért a megalapozott üzleti modellekre kiéhezett gazdaság, másrészt a maga helyét kereső elképesztő mennyiségű szabad pénz miatt ez a konszolidáció rendkívül gyors.
Ennek mozgatói egyrészt azok a tradicionális felhőcégek, amelyek meglévő szolgáltatások birtokában próbálnak új ügyfélkört kiépíteni. A konkrét árnyalatok persze különbözőek, de az Amazon, a Google, a Salesforce és társaik mind azon fáradoznak, hogy meghódítsák a számukra új, érdemben fizetőképes (minél nagyobb) vállalati piacot.
Másik oldalról vannak azok a szolgáltatók – első sorban távközlési cégek és rendszerintegrátorok –, amelyeknek adott az ügyfélköre, széles ügyfélbázisuk van a vállalatok körében, és ehhez szeretnék kiépíteni a felhőalapú képességeket.
Harmadrészt hadd hívjam fel a figyelmet még egy területre, amely talán kevésbé látványos, de legalább olyan ígéretes: a nagyvállalati privát felhőre. A szerintem téves és megalapozatlan, mégis általános ellenérveket (főleg az adatbiztonság terén) egyszerűen átlépve a multiknak ugyanis megvan az a lehetősége, hogy a felhőalapú modellt a saját szervezetükön belül építsék fel. Mivel itt a belső szolgáltató egyszerre bővíti az ügyfélkörét és a szolgáltatásait, ezért ezen a területen különösen nagy fejlődést várunk a következő években.
Akik benne dolgozunk, naponta tapasztaljuk, hogy a felhő őrületes földfoglalási időszakát éli. Most osztják (és veszik!) a jegyeket, most lehet helyet foglalni. Később egy ideig csak nagyon drága, még később azonban gyakorlatilag lehetetlen lesz a piacra lépés, ahogy azt napnál világosabban láttuk például a mobilszolgáltatóknál.
