A HP vezérigazgató-helyettese, Takáts Kristóf mesélt az idén 45 éves Computerworldnek a negyedik alkalommal megrendezett amatőr informatikai jégkorongbajnokságról (IJT), melynek célja, hogy játéklehetőséget biztosítson az informatikai, távközlési és elektronikai cégeknél dolgozó, jégkorong iránt érdeklődő szakemberek számára.
Computerworld: Nem meglepő, hogy ennyire népszerű ez a sportág ebben a szektorban, noha a focihoz többen értenek?
Takáts Kristóf: A jégkorong mint sportág könnyen párhuzamba állítható az informatikai iparággal, hiszen ugyanolyan pörgősek, hasonlóan gyorsan történnek az események, és egyaránt komplex gondolkodást követelnek, ahol nem elég a fizikai jelenlét és erőnlét, hanem nagyon komoly csapatmunkát és áttekintést igényel minden egyes játékosa részéről.
Miután elkezdtem a HP-nál dolgozni és összeállt a csapatunk, a közös jégkorongozás mind a csapategységnek, mind a morálnak jót tett, soha nincsenek negatív visszhangok, veszekedések.
Mint az összes sport, a jégkorong is segít mentálisan feltöltődni egy fárasztó nap után, ugyanakkor nagyon jó kovácsoló erőt képez. Többek között ez is motivált minket, amikor a jégkorong mellett döntöttünk. De nem csak mi vagyunk így ezzel: mind az amatőrbajnokság keretében, mind hobbi szinten egyre több informatikai szakemberrel fut össze a hokiöltözőben az ember – egyik cégnél komolyan űzik ezt a sportot, másiknál amatőr szinten. Jól mutatja ezt az is, hogy a maximális,16 csapat az eddigi legrövidebb idő alatt került feltöltésre. Sőt, lett volna igény még több indulóra, ám az idő rövidsége ezt most nem tette lehetővé. A bajnokság nemcsak remek testmozgás, de a felkészülési időszak segít még erősebb csapattá kovácsolni a munkatársakat.
CW: Mennyi időt vett igénybe a szervezés?
TK: Leginkább az együttműködő partnerek, szponzorok, támogatók begyűjtése és a megállapodások megkötése veszi el a legtöbb időt, ezt már az év elején el kellett kezdeni, maga a rendezvény megvalósítása, tekintettel a 3 éves tapasztalatunkra, 1-1,5 hónapot tett ki, hiszen már profi szervezők állnak az IJT mögött. Az egyetlen – pozitív – változás, amellyel meg kellett küzdeni, az új helyszín és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások ismételt felépítése volt, ami ilyen nagyságrendnél már komoly technikai és logisztikai kihívást jelentett.
CW: Akkor miért változtattak helyszínt?
TK: A csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően az Infoparkban erre a szezonra elkészült Tüskesátor nemcsak megközelíthetőség, hanem minden más szempontból is kiváló választásnak bizonyult. Sátor jellege ellenére egy teljes értékű csarnokról van szó, amely a nyári meleg ellenére – volt benne rendesen részünk – megfelelő szellőzésével és klimatizáltságával nem okozott problémát a bajnokságon. Például nem volt olyan pára, hogy ne láttuk volna egymást. De nem csak a számtalan technikai részlet sarkalt arra minket, hogy váltsunk, az előző helyszín ugyanis májusra már be is zárt, hiszen már nem lehetett rendesen lehűteni a jeget.
CW: A sportok közül akkor miért a jégkorong a nagy kedvenc?
TK: Régóta jégkorongozok, gyerekkoromban hobbiszinten űztem, majd egyetemi éveim alatt kézilabdáztam, nyolc éve kezdtem újra; igen aktívan, heti többszöri, edzésekkel kibővített játékkal tartjuk formában magunkat. Most szeptemberben állítottunk fel egy – főként informatikai körből álló – csapatot az Amatőr Hoki Ligában (AHL), IT ON ICE néven. Ez volt egyébként a torna régi neve, de a folyamatos megújulás jegyében tavaly név- és logóváltáson esett át bajnokság, így változott Informatikai Jégkorong Tornára, azaz IJT-re.
CW: Mivel kifejezetten téli sportról van szó, hova járnak edzésre munka után?
TK: Sajnos, nagyon szegényes a jégellátottság Budapesten, munka után majdhogynem lehetetlen helyet találni, hiszen a profi edzéseket is ekkor tartják mindenhol, mindössze egy amatőr csapat tud bejutni egy-egy pályára, hacsak nem éjszaka és hajnalban akarnak gyakorolni. A Tüskesátor biztos bázis, de általában többfelé megfordulunk. Így is hetente maximum kétszer tudunk másfél órás edzést tartani, hétkor és kilenckor. Nagy kihívás ez, ezért is karolta fel a HP a jégkorongsportot: amelyik egyesületnek van lehetősége a sportág utánpótlását fejleszteni, azt minden lehetséges módon támogatjuk, együttműködünk a Magyar Jégkorongszövetséggel és a Kanadai-Magyar Hokiklubbal is.
CW: Miért ezt a sportágat választották arra, hogy összehozzák az informatikusokat?
TK: Több sportágat is nagyon komoly szinten űznek munkatársaink, ilyen a kerékpározás, a különböző távú futások, a maratonin százas nagyságrendben vesznek részt kollégáink. A sportprogram komoly és meghatározó irány a cégen belül, olyannyira, hogy tavaly a Hewlett-Packard Magyarország Kft. lett 2013 legfittebb magyar munkahelye. Terveink között szerepel, hogy egy szélesebb körű, több sportágat is bemutató, akár ezres létszámú sporteseménnyé duzzasszuk fel az amatőr informatikai jégkorongbajnokságot.
CW: Mennyire nyitottak egyáltalán a szakemberek a jégkorongra, hiszen speciális igényeket is támaszt, nemcsak korcsolyázni kell tudni, hanem hokizni is?
TK: A visszatérő játékosoknál szemmel látható az egyéni fejlődés mértéke. Már egy-két év aktív gyakorlással ugyanis el lehet jutni arra a szintre, amivel az ember már élvezetes játékot tud játszani, és egy kispályás tornán a csapata számára használható közösségi taggá tud válni. Persze ez nem azt jelenti, hogy aki nem képes hátrafelé korcsolyázni, az ki van zárva. Fontos megjegyezni: a résztvevők egytől-egyig tudatában vannak annak, hogy a pályán mindenki egyenlő, a callcenteres és a vezérigazgató is, a sport az összetartó erő, nincs presztízskérdés és villongás.
Szabályzatunk egyébként előírja a minimális védőfelszerelést, amivel érdemes rendelkeznie a játékosnak, ez a sípcsontvédő, a jégkorongos kesztyű és sisak, ezzel már fel lehet menni a jégre. A jégkorong sajnos nem olcsó sport, egy átlagos felszerelés százezer forintra rúghat.
CW: Említette, hogy könnyen töltötték fel a csapatokat, ez azt jelenti, hogy ennyien tudnak jégkorongozni az informatikusok között?
TK: Egyetlen vidéki csapatunk van, Székesfehérvárról egy gyár képviseletében. Ez azt jelenti, hogy ha vidéken jobban kommunikálnánk a rendezvényt, lehetővé tennénk a felutazást, valószínűleg rengetegen lennénk, és többnaposra kéne megszervezni az IJT-t. Az iparág nagyon sok embert foglalkoztat, ezért is szólítottuk meg eleinte csak az IVSZ-tagokat, mára azonban kivettük ezt a szűrőt és szájról szájra terjed az esemény híre, évről évre pedig egyre nagyobb élményt nyújt. Többen voltak, akik előző évben vegyes csapatba kerültek, ám idén már komplett csapattal érkeztek.
CW: Hogyan állnak össze a csapatok?
TK: Vagy alapból csapattal lehetett nevezni, vagy egyénileg – utóbbiakat pedig csapatokba sorsoltuk. Alapvetően a csapatkapitányok regisztrációjával indult a szervezés, majd megbizonyosodtunk, hogy a nevezett játékosok valóban IT-területen dolgoznak és a Magyar Jégkorong Szövetség adatbázisa szerint nem volt profi hokis karrierjük a múltban. A visszaigazolt játékosok jelentkezhettek a csapatokba, akik pedig nem kerültek be sehova, azok a legvégén egy vegyes csapatba álltak össze. Idén egyébként vigaszágat is beiktattunk, ezzel plusz játéklehetőséghez juthattak azok, akiknek picit gyengébb volt a csapata.
A lebonyolítás nagyon feszes, 9-től este 6-ig tart a torna, ebédszünet sincs gyakorlatilag; ha több meccs lenne, egy nap már nem lenne elég rá. A 16 csapatban közel 100 informatikai területen dolgozó szakember lépett végül pályára, hogy megmérkőzzenek az elsőségért. A 2014-es bajnokságot az ICE Telekom csapata nyerte, míg a második helyet a Fagypont szerezte meg, a harmadik helyen megosztva a MIceSys és az Aloha csapata végzett.
CW: Hogyan készültek fel a csapatok a versenyre? Mennyit gyakoroltak?
TK: A mi IJT-s csapatunkban például nem mindenki HP-s, mindannyian külön játszunk valahol Budapesten, így előtte egyszer-kétszer találkoztunk, és megbeszéltük, mi lesz a taktika, ki mit játszik és milyen poszton, majd gyakoroltunk egy kicsit. Sajnos, év közben nincs erre több lehetőség.
CW: Milyen tapasztalatokat szereztek?
TK: Nagyon örülök, hogy idén is tudtunk emelni a rendezvény színvonalán és hogy az előző éveknél is nagyobb érdeklődés fogadta az eseményt. A visszajelzések azt mutatják, hogy a lebonyolítás és a menetrend idén tetszett a résztvevőknek a legjobban. Terveink között szerepel, hogy május vége helyett kicsit előrébb hozzuk az eseményt, ugyanis mind a nézők, mind a játékosok szervezetét megviseli a nagy hőmérséklet-eltérés sátron belül és kívül.
Ennek ellenére idén sem kellett mentőt hívnunk, de nem lesz kis kihívás szezonban egész napra jégpályát bérelni. Jövőre szeretnénk még jobban összekovácsolta a szakmát, és előbb-utóbb minden olyan sportágat fel szeretnénk karolni, amely noha kevesebb támogatást élvez, de nagyobb eredményt produkál.
