Aztán elkezdünk beszélgetni, és már régen nem rólam vagy a VirusBusterről beszélünk, hanem arról, hogyan is tud ma talpon maradni egy magyar tulajdonú, saját finanszírozásban működő cég, mit tud tenni a tulajdonos, az ügyvezető, illetve a menedzsment annak érdekében, hogy ne legyen katasztrófa, és lehetőleg ne csak "túléljen", hanem biztosítsa a cég folyamatos fejlődését.
Még mindig sokan vannak, akik úgy gondolkoznak, hogy nem probléma, ha nem tud minden évben fejlődni a cég, most egy-két nehéz évet kell kibírni, addig összehúzzuk magunkat, nem fejlesztünk, kivárunk. És kivárnak, vegetálnak és reménykednek, aztán elkezdenek etikátlan dolgokat csinálni, nemcsak a munkatársaikkal, de a vevőikkel és a partnereikkel szemben is. És nincs egy pillanatra sem lelkiismeret-furdalásuk, hiszen azzal nyugtatják magukat, hogy más is ezt csinálja, mert belekényszeríti a válság, a konkurencia, a kormány… és mindenki hibás, ő csak áldozat!
Véleményem szerint itt lenne az idő, hogy felébredjünk végre! Felébredjünk, mielőtt teljesen szétzilálnánk a hosszú évek alatt korrektül és felelősségteljesen felépített cégeinket és piacainkat! Felébredjünk és felmérjük, hogy a magunkban okozott kárt továbbvetítjük a Felhasználóinkra is, akiket etikátlan árharccal és egyéb presszúrákkal kényszerítünk – egyre többször – a nem szakmai alapokon hozott döntésekhez. Egyre többen gondoljuk úgy, hogy a gazdasági válság valahol mégis jót tesz nekünk, hiszen belekényszerít minket abba, hogy alaposan átvizsgáljuk a folyamatainkat, racionalizáljunk és optimalizáljunk, meghozzunk hosszú ideje halogatott döntéseket, még ha néha fájdalmas is a számunkra.
És igazán itt van az a pont, amikor eldől minden. Mert ha egy tulajdonos hallani sem akar arról, hogy azon gondolkozzon: megérett-e már a cége, illetve a helyzet ahhoz, hogy az addigi befektetéseit egy nagyobb egység részévé tegye, ragaszkodik és kapaszkodik a tulajdonába, ami a döntésképtelensége vagy a nem döntése következtében elkezd értéktelenedni, szétesni. Mert ha egy ügyvezető képtelen levezényelni azokat a változásokat, amelyek szükségesek a katasztrófa elhárításához, a túléléshez, ha a menedzsment nem tud azonosulni a megváltozott helyzettel és ellenfeszül a döntéseknek, bizton állítom, hogy az a szervezet elindul a széthullás irányába.
Cégvezetőként és tulajdonosként 20 évvel a hátam mögött sok tapasztalatot szereztem. Hoztam én is rossz döntéseket, de ma már biztonsággal tudom, hogy hosszú távon csak azok maradhatnak életben, akik: ((felsorolás következik, de nem pöttyös!!!))
– a kitűzött cél érdekében kitartóan, elkötelezetten dolgoznak, pozitívan gondolkoznak,
– akik képesek a folyamatos változásokhoz folyamatosan és rugalmasan hozzáállni és megújulni,
– akik hosszú távú kapcsolatokra törekszenek az etikus piaci hozzáállásukkal és munkatársaik megbecsülésével,
– akik kellő "alázattal", empátiával és diplomáciai képességgel vannak megáldva,
– akik képesek dönteni, a döntéseiket felvállalni és végre is hajtani, és végül
– akik nem az oktalan spórolásban, hanem az ésszerű befektetésekben látják a fejlődés útját.
És e dolgokhoz semmi köze nincs a válságnak, a politikának, a kormánynak…stb. Ehhez nekünk, cégtulajdonosoknak, cégvezetőknek van közünk, akik minták vagyunk, példát mutatunk a jövő generációnak.
Mutassunk hát jó példákat, hogy ne szegjék kedvüket a panaszáradat, az elégedetlenség és a problémák. Mindezekben lehetőségeket, megoldásra váró feladatokat és előrelátó problémaelhárítást, megelőzést lássanak!
És hogy én hogy vagyok? Köszönöm, jól! Mert szerencsés vagyok, hogy a fenti értékekkel élhettem, mert olyan menedzsmentem volt, amely támogatott, és most az új céljaimhoz is remek fiatal csapattal dolgozhatok, akik ezekkel az értékekkel építkeznek majd utánam is!
