Az e-kereskedelmi tevékenység megkezdését - ahogy bármely más kereskedelmi forma esetében is - be kell jelenteni a vállalkozás székhelye szerint illetékes jegyzőnél, de ez nem von maga után engedélyezési eljárást, a jegyző a bejelentést tudomásul veszi és a kereskedés minden további nélkül megindulhat. Ez persze nem jelenti azt, hogy az e-kereskedőknek ne kellene számos jogszabálynak megfelelniük.
A múlt év végén egy szenzációhajhász főcím nyomán elterjedt az interneten, hogy az e-kereskedelem folytatása ismét engedélyköteles. Sem az ismét, sem az engedélyköteles nem igaz: az e-kereskedelem folytatásához soha nem kellett engedély, és ma is csak bejelentési kötelezettség terheli, ahogy minden más kereskedelmi tevékenységet. Korábban annyival volt bonyolultabb a helyzet, hogy a csomagküldő tevékenység folytatásához - az e-kereskedelem jogilag ma ennek minősül - a vállalkozónak kellett üzlethelyiséggel is rendelkeznie. Engedélyről akkor sem volt szó, pusztán regisztrálni kellett az üzlethelyiséget a kereskedelmi minisztérium engedélyezési hivatalánál, amely az előírt feltételek megléte esetén automatikusan kiadott egy regisztrációs számot. A hivatalnak nem volt mérlegelési jogköre, ezzel együtt a szabály kétségtelenül akadályozta az e-kereskedelem terjedését, mivel számos vállalkozás éppen azért választotta ezt a kereskedelmi formát, hogy ne kelljen üzlethelyiséget fenntartania.
Szabályok az EU nyomán
A jogszabályt, többek között a SzEK.org lobbitevékenységének köszönhetően, 2008. március 31-i hatállyal eltörölték, ami egy 2009. október 1-ig tartó ?ex lex" állapotot eredményezett. Ekkor lépett hatályba - egy EU-direktívának eleget téve - a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosítása, amelynek 3. § (1) bekezdése szerint: ?aki a Magyar Köztársaság területén kereskedelmi tevékenységet kíván folytatni, köteles az erre irányuló szándékát a kereskedelmi hatóságnak bejelenteni." A tevékenység maga nem feltételezi üzlethelyiség meglétét, bár tagadhatatlan, hogy még elég nagy a bizonytalanság a témában, mivel az önkormányzatok egyszerűen nincsenek felkészülve az e-kereskedelmi bejelentések megfelelő kezelésére. Hallani vicces történeteket arról, hogy miután az e-kereskedő bejelentette a tevékenységét, az üzlethelyiségeknél megszokott gyakorlatot követve megjelent nála a tűzoltóság, az ÁNTSZ, a munkaügyi felügyelőség, valamint egyéb hatóságok és szervezetek. Tessék elképzelni, amint mondjuk egy online ételközvetítéssel foglalkozó vállalkozásnál a fekete-mosogatót és a hűtőkamrát kívánják megtekinteni! A megoldás persze az lenne, ha a jogszabály megkülönböztetné az elektronikus kereskedelmet az egyéb kereskedelmi formáktól, de sajnos jelenleg még változatlanul a csomagküldő kereskedelem alá tartozik, ami számos egyéb anomáliát is okoz. A SzEK.org oldalán részletes tájékoztató található a bejelentés megtételének módjával kapcsolatban (computerworld.hu/cikk/ekereskedelem1).
Az elállás joga
Az e-kereskedelmi szabályozás másik sokat emlegetett és vitatott eleme a vevő elállási joga. Ez az ugyancsak EU-szintű szabályozás azt írja elő, hogy az online boltok vásárlói a termék kézhezvételét követő 8 napon belül elállhatnak a vásárlástól, azaz a terméket visszaküldhetik az eladónak, aki köteles a teljes vételárat - beleértve a vásárláskor megfizetett szállítási költséget is - visszafizetni. (A termék visszaküldésének költsége a vevőt terheli, illetve egyes termékköröknél - pl. romlandó áru, szerzői jog alá tartozó termékek - nincs elállási jog.) A 8 nap az EU-s ajánlásban megfogalmazott minimum, aminél egyébként számos ország helyi szabályozása többet ír elő. A magyar kereskedelmi kultúra általános fejlettségét jól mutatja, hogy míg némely országok webes kereskedői - pusztán üzletpolitikai megfontolásból - abban versengenek egymással, hogy ki ad hosszabb időt az elállásra, addig nálunk ez a szabály okozza a legtöbb fejtörést és elégedetlenséget. A leggyakrabban hangoztatott érv, hogy az elállási jog aránytalanul védi a vevőt, miközben komoly terheket ró az eladóra. Ugyanakkor számos kutatás egyértelműen kimutatta, hogy az e-kereskedelmet nem használó internetezőket - minden más szempontot messze felülmúló mértékben - leginkább a termékkel való fizikai megismerkedés lehetőségének hiánya tartja vissza az online vásárlástól. Az elállási jog hangoztatása, gyakorlásának megkönnyítése, az ezzel kapcsolatos folyamatok gördülékenysége - és alapos bemutatása már a vásárláskor - tehát nagy mértékben képes csökkenteni a vevői bizalmatlanságot. Nem véletlenül látjuk ennek jó példáit a legtöbb külföldi webáruházban. Már hallom is a kereskedők kifogásait: Magyarországon más a helyzet, mert itt a vevők aljas módon kihasználják az elállási jogot. Egyrészt nem láttam még egyetlen egy kimutatást sem, amely az elállási jog gyakorlásával kapcsolatos költségeket és kockázatokat elemezte volna, másrészt szerintem a magyarországi helyzetet nem csak megéljük, hanem teremtjük is. Végül, de nem utolsósorban: az elállási jog akkor is megvan, ha megpróbáljuk elsumákolni, ezért aztán ha már kötelező, használjuk legalább pozitívan!
Az elállási jogra vonatkozó előírást egyébként a távollévők közötti szerződéskötésre vonatkozó jogszabály tartalmazza, amely részletesen szabályozza az elektronikus úton történő vásárlás menetét, valamint az ilyen szolgáltatást nyújtó vállalkozások kötelezettségeit. Eszerint a webáruházban szereplő termékek és árak ajánlattételi felhívásnak minősülnek, amelyre a vevő a megrendelés leadásával tesz ajánlatot. Az eladónak ezt 48 órán belül vissza kell igazolnia, ellenkező esetben az ajánlati kötöttség megszűnik. Az e-kereskedők által használt automatikus rendelés-visszajelző e-mail általában nem elegendő, ugyanis az ajánlat visszaigazolásának tartalmaznia kell az ajánlatban szereplő paraméterek megerősítését, illetve a ténylegesen várható szállítási, tejesítési időpontot is. Amennyiben a kereskedő már nem rendelkezik a megrendelt termékkel, vagy azt nem tudja az ajánlatban megjelölt áron szállítani, joga van a rendelést elutasítani, vagy egy új ajánlatot tenni, amit persze a vevő nem köteles elfogadni. Az ajánlati kötöttség a vevőt is terheli, azaz ha az eladó az eredeti paraméterek szerint visszaigazolja a rendelést, a szerződés létrejöttnek minősül, így a megrendelőnek a terméket át kell vennie és - ha még nem tette meg - ki kell fizetnie. Az elállási jog tehát csak ezután indul, azaz ha a vevő fizikailag meggyőződött róla, hogy amit kapott, nem felel meg az elvárásainak, 8 napon belül visszaküldheti a terméket. Más kérdés, hogy ha egy vevő a rendelés és szállítás időpontja között el akar állni a rendeléstől, a kereskedőnek is érdeke ezt elfogadni, mivel a szerződéshez történő ragaszkodás és a termék kiküldése esetén - ha azt a vevő nem veszi át vagy visszaküldi - várhatóan nagyobb veszteség éri, mint a nyakán maradt áru miatt. (További információk találhatók a szabályozásról a www.elker.hu weboldalon, kérdéseivel pedig a SzEK.org-hoz fordulhat az info@szek.org címen.)
A szerző a SzEK.org elnöke. A fenti témáról bővebben is olvashatnak blogján, a www.kiservinegon.hu címen. (A cikk a Computerworld-Számítástechnika hetilapban nyomtatásban is megjelent.)
