A jelenlegi magyar helyzetet a forráshiány, a fejlesztési tevékenység csökkenése és az életerős, innovatív szakmai műhelyek azon igyekezete jellemzi, hogy túléljék ezt az időszakot.
Az alábbi főbb tendenciák figyelhetők meg:
– A nagy erőfölénnyel rendelkező szoftverszállítók tovább növelik erejüket azzal, hogy olyan hardvercégeket vásárolnak meg, melyekkel kapcsolt üzleteket hoznak létre; ez azt jelenti, hogy a nagy erejű szoftvereiket csak az érdekkörükbe bevont hardvereken teszik futtathatóvá, és ily módon nemcsak licenc-, támogatás és fejlesztési munkáikért kaphatnak pénzt, hanem a működtetéshez szükséges hardvert is tőlük kell beszerezni.
Braun Péter - elnök, VISZ; elnök-vezérigazgatói főtanácsadó, OTP Bank
– Miután nagy rendszerek indítására csak kisebb számban van lehetőség, jelentősen megnőtt a támogatószoftvereket előállító kisebb cégek súlya és piaci aktivitása. Ilyenek a különböző monitorozó, optimalizáló és hibajavítást segítő megoldások, melyek jelzik a rendszerek szűk keresztmetszeteit, teljesítményük esetleges visszaesését egyes időszakokban, és tájékoztatást adnak a hiba helyének és minőségének lehetséges lokalizálásához.
Itt jelentős optikai csalódás is előáll, mert ezek a rendszerek jól megírtak és viszonylag egyszerűek, de egy hosszabb ideje futó és jelentős helyi fejlesztéseket tartalmazó rendszerbe való bekapcsolásuk olykor meglepően sok munkát és energiát igényel, mert a helyi részletek ismerete nélkül nem működtethetők.
Meg kell jegyezni, hogy az ilyen típusú szoftverek életterét az alaprendszer fejlesztésekor fennálló határidő és anyagi nyomás adja, mely sokszor nem teszi lehetővé, hogy a fejlesztők az egyébként általuk is ismert optimalizálásokat, performanciateszteket elvégezzék, mert részben a jogkövető magatartás vagy a time to market magas elvárásai gyors rendszerindításokat követelnek meg
– Jelen időszakban jelentős pluszterhet jelent a fejlesztők és üzemeltetők számára a jogkövető magatartás megvalósítása a különböző rendszerekben, mert a változtatások száma nagy, és a rendeletek realizálása során nagyon sok pótlólagos változtatásra is szükség van. Ez elvonja az erőforrásokat a tényleges fejlesztésektől és sok esetben a felhasználók saját outsource-kapacitása is csak arra elegendő, hogy követni tudják a változó feltételeket.
– Ismeretes, hogy biztonsági megoldásokra végtelen mennyiségű pénzt lehet elkölteni, de az a veszély is fennáll, hogy miután ezek inkább lassító, mint gyorsító megoldások, ebben a vállalatok, kormányok olykor engedményeket tesznek a gyors és olcsó rendszermegvalósítások érdekében. A jelen időszak egyik kihívása a szükséges és elégséges kérdése. Fokozza ennek jelentőségét, hogy egyre több létfontosságú funkciót bízunk az egyre bonyolultabb rendszerekre oly módon, hogy dominószerűen építünk más rendszerekre is, és ezzel a teljes megoldási kockázatok nőnek.
Példaként megemlíthető a távközlés kulcsszerepe, melynek folyamatos működését feltételezzük, és zavar esetén igen nagy problémák adódhatnak. Ehhez hasonlóan nő a félelem a felhőalkalmazások és az egyes országokban az országon kívüli alkalmazások területén is. Ma már egy nagy cloud-rendszert üzemeltető, mely szinte láthatatlan, teljes iparágakat vagy országokat tarthat kézben.
– Míg korábban a hatalmas adattárak létrehozása és adatokkal való feltöltése, majd ezek tisztítása jelentette az egyik legnagyobb problémát, ma az adatok – már terrabájtok – hasznosításának kérdése a leggyengébb pontja a szakmának. Ha azt akarjuk, hogy a rengeteg munkával és áldozatokkal létrehozott gigantikus rendszerek megbecsült részei legyenek a szervezetnek, részt kell venni az informatikai területnek az adatok hasznosításának munkájában is, ami nemcsak informatikai ismereteket igényel.
Úgy tűnik, hogy a folyamatokban és rendszerekben történő gondolkodás – mely a feladat végső célját is folyamatosan szem előtt tartja – az az út, melyen az adott szakterület gazdasági és emberi paramétereit figyelembe véve tudunk jó eredményeket elérni.
