Interjú Király Istvánnal, a Vodafone Magyarország vállalati szolgáltatásokért felelős vezérigazgató-helyettesével.
Computerworld: Mely szervezetek képezik Magyarországon az m2m-szolgáltatások fő célcsoportját?
Király István: Elsősorban azok a vállalkozások, amelyek üzleti folyamataik megújításával szeretnének versenyelőnyhöz jutni a piacon, illetve amelyek felismerik, hogy az m2m-technológia alkalmazása nagymértékben növelheti a versenyképességüket. Amíg ugyanis egy vállalat nem hajlandó az üzleti folyamataihoz hozzányúlni, addig csak korlátozottan tudja kihasználni az m2m-kommunikáció adta lehetőségeket. Mivel a gépek közötti kommunikáció az élet minden területét áthatja, célcsoportunkba a kkv-k és a nagyvállalatok ugyanúgy beletartoznak, mint a közszféra intézményei.
CW: Vannak eltérések egy nagyvállalat és egy kkv jellemző m2m-bevezetési gyakorlata között?
KI: Egy nagyvállalatnál, ahol már kialakult rendszerekkel dolgoznak, hosszabb időt vesz igénybe az üzleti folyamatokat alapjaiban érintő, nagy volumenű sim-kártya beállításáról szóló döntés. Egy kkv-nál, ahol kevesebb sim-kártyáról van szó, jellemzően gyorsabb a döntés.
CW: Milyen egy m2m-projekt megvalósításának jellemző menete és időigénye?
KI: Nagy a szórás. Ennek alátámasztására nézzük meg, hogy alapvetően mire is lehet használni az m2m-kommunikációt. Először is a költségek csökkentésére. Főként ott áll elő ez a helyzet, ahol egy korábban emberek által végzett tevékenységet – például mérőóra-leolvasást és adattovábbítást – gépekre bíznak. A második alapkategóriába azok az alkalmazások tartoznak, amelyekkel korábban nem mért adatokat mérnek, hogy ezáltal hatékonyabban lehessen beavatkozni bizonyos folyamatokba. Ide sorolható például, hogy a klíma csak egy adott hőmérséklet fölött, vagy a fűtés csak bizonyos hőmérséklet alatt kapcsoljon be. Szintén ebbe a kategóriába tartozik, amikor egy vállalatnál az m2m-kommunikációból származó információ alapján hoznak meg egy üzleti döntést. Végeredményben ezen alkalmazásokkal úgy érhető el költségcsökkentés, hogy átalakulnak a vállalat döntési mechanizmusai. A harmadik alapkategóriába olyan alkalmazások tartoznak, amelyek beépülnek a vállalat saját üzleti folyamataiba. Egy árufuvarozási cégnél például a teljes dokumentációs folyamat megváltozik, ha az árukísérő dokumentumot a leszállítást követően nem autóval, fizikailag kell visszavinni a központba, hanem azonnal a kézbesítéskor, m2m-kommunikációval történik meg az átvétel visszaigazolása. A projekt hosszúságát döntően befolyásolja, hogy melyik kategóriáról van szó. Egyszerű költségcsökkentés esetén a projekt időtartama jellemzően 3-6 hónap. A másik véglet, amikor az m2m-megoldásnak be kell épülnie az üzleti folyamatokba. Ilyenkor a projekt akár egy évet is igénybe vehet. Nagyjából 3 hónap a rendszer kialakítása, 3 hónap a teszt, majd 6 hónap a finomhangolás. A nagyobb volumenű döntések előtt egyébként jellemző, hogy az ügyfelek pilotprojektet indítanak: kisebb számú berendezéssel megpróbálják modellezni, hogy valójában mekkora megtakarítást érhetnek el az m2m-megoldással, illetve az mennyire alakítja át a vállalat folyamatait.
CW: A Vodafone Magyarországon a vállalatcsoport globális vagy helyi igényekre épülő m2m-megoldásait kínálja?
KI: Ezeket is, azokat is. Vannak például olyan, az energiaipart, a légiközlekedést vagy az autóipart érintő nemzetközi szerződéseink, amelyek Magyarországra is kiterjednek, és amelyek globális megoldásainkat tartalmazzák. Az online pénztárgépekben működő m2m-kártyák egy másik kategóriát képviselnek: szintén globális megoldáson alapulnak, de alkalmasak a magyar célterület egyedi igényeinek kiszolgálására. Ezen kártyák lokalizálásában nagyfokú szabadságot élvezünk. Értékesítésünk minden esetben konzultatív jellegű: a végső megoldást – ahol a globális és az egyedi jellemzők aránya körülbelül 80-20 százalék – mindig a megrendelővel közösen alakítjuk ki.
CW: A lokalizációba bekapcsolódhatnak hazai kis- és középvállalatok is?
KI: Több magyar kkv-partnerünk is van, iparáganként jellemzően egy, legfeljebb kettő. A hazai piac mérete nem bírja el, hogy nagy rezsiköltséggel dolgozó, külföldi alvállalkozók vegyenek részt a viszonylag kis projektjeinkben. Teljesen nyitottak vagyunk tehát a hazai vállalkozások felé, de a választáskor természetesen alapvető szempont a komoly szakmai tudás, valamint a határidők szigorú betartása.
CW: Több külső forrás szerint a Vodafone piacvezető az m2m-technológia fejlettsége szempontjából. Mit takar ez?
KI: Ezek az értékelések – így például az, hogy a Gartner m2m-szolgáltatókra vonatkozó mágikus négyzetében a Vodafone-t a jobb felső kvadránsba helyezi, figyelembe véve, hogy a vállalat milyen pontossággal és teljességgel tudja megfogalmazni fejlesztési céljait, mennyire céltudatosan fekteti le a követendő fejlesztési irányt, milyen hatékonysággal valósítja meg azokat stb. – elsősorban az m2m-megoldások integráltságára vonatkoznak. Vegyünk például egy alkalmazást, ahol egy adott helyiség hőmérsékleti adatait továbbítják egy távoli központba m2m-kommunikációval. A mi technológiánk olyan, hogy az ügyfél számítógépes központja gyakorlatilag mindenféle beavatkozás nélkül (vagy minimális beavatkozással) kapcsolódhat m2m-platformunkhoz. Eddig kilenc általános iparági integrációt dolgoztunk ki, amelyeken belül vannak egyedi megoldásaink is.
CW: Mi a helyzet a végberendezésekkel? Jellemzően általános vagy egyedi eszközökkel folyik az m2m-kommunikáció?
KI: Az eszközöket két részre kell bontani: az úgynevezett szenzorokra, valamint a mobilkommunikációs egységekre. A szenzorok olyan egyszerű vagy kombinált céleszközök, amelyek az adott feladatot elvégzik, tehát mérik a fordulatszámot, a hőmérsékletet, a nyomást, a talajnedvességet stb. Az eszközöknek ez a része egyedi. Kiválasztásuk jellemzően az ügyfél technológusainak a dolga, de adott esetben mi is elő tudunk állni javaslatokkal. Az eszközök másik részét képező, a szenzorok jeleit fogadó, átalakító és továbbító mobilkommunikációs egységek általában szabványosak; mi négy-öt ilyen modult használunk.
CW: Az eddigi magyarországi m2m-projektek alapján mik a Vodafone fő tapasztalatai?
KI: Általános tapasztalat, hogy együtt kell gondolkozni a megrendelővel. Tipikus konzultatív értékesítésről van szó, az együttműködésnek már a probléma felvetésekor meg kell kezdődnie. Amíg a mobilkommunikáció más formáiban a legtöbb ügyfél már otthonosan mozog, addig az m2m-ről ez nem mondható el. Ez utóbbi esetben ugyanis nem maga a mobil adatátvitel vagy a díjcsomag a legfőbb kérdés, hanem az interfész, az üzleti folyamatok megújítása, az alkalmazandó eszközök, a kommunikáció biztonsága stb. Mindenekelőtt meg kell tehát értenünk az ügyfél problémáját, utána pedig együtt kell működnünk. A másik fontos tapasztalatunk, hogy egyre többen fordulnak hozzánk m2m-kommunikációs igénnyel. Eddig zömében mi kerestük meg a potenciális ügyfeleket, a kocka azonban fordul, és egyre több ötlet érkezik a vállalatoktól. Egyfajta csendes forradalomnak lehetünk a tanúi, az m2m-kommunikáció észrevétlenül szivárog be az életünkbe.
CW: A Vodafone közelmúltban kiadott globális M2M Barométere szerint a vizsgált országokban egy év alatt 23 százalékkal nőtt az m2m-technológiát használó vállalatok száma. Mi a helyzet Magyarországon?
KI: A kutatás a Magyarországhoz hasonló kis országokra nem terjedt ki, és saját felméréseink sincsenek. Hazai m2m-projektjeink száma alapján azonban egyértelmű, hogy itthon lényegesen meghaladja a 25 százalékot a növekedés. Egybevág a globális kutatás eredményeivel, hogy vállalataink egyre tudatosabban alkalmazzák az m2m-kommunikációt. Nő azon szervezetek száma, amelyek felismerik az m2m-ben rejlő üzleti lehetőségeket. Akik korábban már vásároltak m2m-kártyákat, azok egyre többet vásárolnak. Egyes iparágakban különösen látványos a növekedés. A legnagyobb kártyavolument a biztonságtechnikai alkalmazások (lakás- és autóriasztók), valamint a fedélzeti járműkövetés képviseli. Ezek mellett terjednek az ipari alkalmazások, illetve azokon belül néhány speciális alkalmazás is megjelenik, mint például a vízátemelők vagy a takarmánykeverők szabályozása. Várható, hogy rövidesen az energiamenedzsmentbe is berobban az m2m-kommunikáció.
CW: Az M2M Barométer szerint az m2m-technológiának egyre nagyobb szerepe van a begyűjtött adathalmazok, az úgynevezett big data elemzésében. Van már erre példa Magyarországon?
KI: Két-három olyan megoldásunk már van, ahol kifejezetten a big datás alkalmazás is jellemző. Ezek lényege, hogy az m2m-technológiával hatalmas mennyiségű adatot gyűjtenek be, majd ezekre – jellemzően valamilyen adattárházas megoldással – különféle rutinokat, elemzéseket építenek. A gazdasági döntések aztán ezen elemzések eredményeire alapozhatnak. Az ilyen típusú megoldások kialakítása folyamatban van. Véleményem szerint azonban az energiamenedzsmentben hamarabb következik be az m2m-robbanás, mint a big datás alkalmazásokban.
