A Vodafone Magyarország vállalati szolgáltatásokért felelő vezérigazgató-helyettese, Király István válaszol a Computerworld kérdéseire.
Computerworld: A Vodafone ma már nem csupán hálózati operátorként van jelen a piacon, hanem egyre többször újfajta alkalmazásokkal is megjelenik az IoT területén. Milyen megfontolás áll e stratégia mögött?
KIRÁLY ISTVÁN: Világszerte az IoT csendes forradalma zajlik. Egyre több okoseszközt használunk, és az emberek jellemzően nem is tudják, hogy ezen eszközök SIM-kártyával működnek, illetve az internethez kapcsolódnak. Jó példa erre az online pénztárgép vagy a hálózatba kötött energiamérő-óra. Rendkívül gyorsan növekvő piacról van szó, és mi szeretnénk e piac részesei lenni. Meg szeretnénk mutatni, hogy nemcsak az adatok A pontból B pontba való továbbítására vagyunk képesek, hanem megoldás-központúan is tudunk gondolkozni.
CW: Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy mobiltársaság az IoT terjedésének a motorja akar lenni?
KI: Az üzleti vagy b2b IoT olyan szempontból bonyolultabb, hogy egy szereplő általában nem tudja az összes feladatot megoldani a piacon. Senkitől sem lehet ugyanis elvárni, hogy minden szektorban - a mezőgazdaságban, az autóiparban, az energetikában stb. - megfelelő tudással rendelkezzen. Mindig szükség van az adott területre vonatkozó szakértői, mérnöki tudásra. Mi ismerjük a kommunikációs lehetőségeket, továbbá az adatok összegyűjtése és feldolgozása területén már bőséges tapasztalattal rendelkezünk. Ehhez adódik hozzá komoly partnerhálózatunk tudása, amely ma már az élet szinte minden területére kiterjed.
CW: Vannak a partnerhálózatban magyar alkalmazásfejlesztő cégek is, vagy csak globálisan gondolkozik a Vodafone?
KI: Világszinten a Vodafone a második legnagyobb távközlési vállalat. Ebből fakadóan természetesen széles körű nemzetközi partnerhálózattal rendelkezünk. Sok nagy informatikai és iparág-specifikus cég a partnerünk, ezt kívánja meg a méretgazdaságosság. De vannak helyi partnereink is. Magyarország kis ország, viszonylag kis piac, együttműködő partnereink köre is ennek megfelelő méretű. Nem ma kezdtük el a kapcsolatok építését, az elmúlt három-négy évben szisztematikusan választottunk ki öt-tíz, különböző szakterületeken működő, hozzáértő vállalkozást. Jelenleg mintegy tíz céggel van együttműködési szerződésünk.
CW: Várható a partneri kör bővítése?
KI: Egy-egy új iparág feltűnésével biztosan veszünk majd fel új partnereket a hálózatba. Négy-öt évvel ezelőtt például az energiamenedzsment távolról sem volt annyira IoT-specifikus, mint ma. Az elmúlt egy-két évben ezen a téren folyamatosan léptek be új beszállítók. Vagy említhetem az önjáró autókat, amelyek az 5G megjelenésével és terjedésével komoly iparági tudást is igényelnek majd. Előbb-utóbb az elektromos autók töltése is olyan terület lesz, ahol szerephez jut az IoT. Ahogy tehát új iparágak is ki akarják használni az IoT nyújtotta lehetőségeket, biztosan bővül majd a hazai partnereink köre is. Az ország méretéből fakadóan azonban drasztikus növekedés nem várható, esetleg megkétszereződik a mostani létszám.
CW: Hálózati oldalról mekkora kihívást jelent a mobiloperátornak az IoT-alkalmazások kiszolgálása?
KI: A mai IoT jellemzője, hogy a kapcsolódó eszközök adatforgalma viszonylag kicsi, jellemzően nem összemérhető például az adathálózat videóforgalmával. A jelenleg működő mobilhálózatok kapacitása tehát bőségesen elegendő a mai IoT-forgalom lebonyolítására. A hangsúly azonban a main van. Az igazi kihívást az jelenti majd, amikor nem csupán az IoT-ben résztvevő eszközök száma nő meg ugrásszerűen, hanem az egy eszközben lévő szenzorok száma is megtöbbszöröződik. Elég csak a dróntechnológia és az önjáró autók terjedésére gondolni, de az elkövetkező három-négy évben, amire az 5G-hálózatok elindulnak, valószínűleg további területek is bekerülnek a felhasználói körbe. Egy önjáró autóban például több száz szenzor működik: küld folyamatosan adatokat, vár valós idejű beavatkozást. Erre a mai 2-3- 4G-hálózatok még nem alkalmasak. Az 5G-ben azonban annyira lecsökken a késleltetés, hogy megoldható a valós idejű kommunikáció. A mai IoT-alkalmazásokat tehát bőven ki tudják szolgálni a meglévő 4G-hálózatok, de a jövő felhasználási modelljei már igénylik a lényegesen nagyobb adatátviteli sebességű, sokkal kisebb késleltetésű 5G-t.
CW: Az előrejelzések szerint 2017-ben elterjednek a mainál sokkal kisebb energiaigényű és méretű IoT-eszközök, és ez további lendületet ad az IoT-forradalomnak. Igényel ez valamilyen speciális felkészülést az operátortól?
KI: Az úgynevezett Narrowband IoT vagy NB-IoT legfontosabb hozadéka, hogy egy-egy eszközben öt- vagy akár tízévente kell csak áramforrást cserélni. Ezen eszközök telepítése és üzemeltetése tehát egyszerűsödik, illetve olcsóvá válik. Hálózati oldalról az NB-IoT eszközei szoftverfrissítéseket igényelnek. A frekvenciák már a mobiltársaságok rendelkezésére állnak. Az NB-IoT megjelenése és terjedése azonban nem lesz látványos attrakció. Egy technológiai háttérmegoldásról van szó, aminek a létezése jellemzően rejtve marad a különböző szolgáltatásokat igénybe vevő felhasználók előtt. Azt is csak kevesen tudják például, hogy a budapesti tömegközlekedésben milliók által használt BKK Futár szolgáltatás mögött tulajdonképpen IoT-megoldás van. Hasonlóképpen épül majd be a hétköznapi életünkbe az NB-IoT is.
CW: A Vodafone 2016-os, 17 országra kiterjedő IoT Barométere szerint a vállalatok 28 százaléka már ma is használ IoT megoldásokat, további 35 százalékuk pedig egy éven belül kíván ilyeneket bevezetni. Magyar vállalatok nem vettek részt a felmérésben. Hogy látják a hazai piacot?
KI: Eddigi tapasztalataink szerint Magyarország körülbelül három év késéssel követi a nagy nemzetközi trendeket. Itthon egyelőre szűkebb az a kör, amely az IoT-vel foglalkozik. Eddig a biztonságtechnika, valamint a jármű- és eszközkövetés az a két terület, amely nagy mennyiségű SIM-kártyát alkalmaz. Az utóbbi időben az energiamenedzsment területén egyre élénkebb érdeklődés mutatkozik. Az ipar is mozgolódik, különböző ipari automatizálásokban is elkezdték kihasználni a dolgok internetében rejlő lehetőségeket. Az Ipar 4.0 terjedése nagy előrelépés. Míg korábban csak tervekről beszéltünk, illetve csupán egy-két országos projekt volt - gondolok itt az E-Útdíj rendszerre és az online pénztárgépekre -, addig most már konkrét, vállalatokkal aláírt szerződéseink is vannak, például az energiamenedzsment vagy a mezőgazdaság területén. Egyre többen gondolkoznak már úgy, hogy nem csupán az IoT-ben rejlő mérési lehetőséget, hanem annak adatgyűjtő- és elemző potenciálját is kihasználják. Az IoT-ra tehát intelligens adatelemzési infrastruktúra is ráépül.
CW: A mobiltársaságok tehát egyre nagyobb szerephez akarnak jutni az IoT piacán. Mi adhat támpontot a felhasználónak, hogy jól válasszon az IoT-megoldásokat kínáló mobiltársaságok közül?
KI: Az átviteltechnikában nincs érdemi különbség. A szabványok által előírtakat gyakorlatilag mindenki teljesíti. Hasonlóképpen minden szolgáltató rendelkezik azzal a kapcsolódási felülettel, más néven APN-nel (Access Point Name), ami a rendszert zárttá és biztonságossá teszi. Különbség lehet viszont az adott területen meglévő tapasztalatban. A projektmenedzsment számos olyan elemet tartalmaz, amely nagymértékben befolyásolhatja a projekt sikerét. Meghatározó a projektmenedzser felkészültsége, rugalmassága, együttműködő-képessége. Szintén befolyásolhatja a választást, hogy a szolgáltató miként tudja finanszírozni a rendszerbe bekerülő eszközöket. Ezek is fontos szempontok, de tulajdonképpen egy komoly tényezőt látok, amiben nagy különbség lehet a szolgáltatók között: azon felület intelligenciája, használhatósága, illeszthetősége, amely az adatokat összegyűjti, és amelyen az adatelemzés eredményét a szolgáltató visszaadja a felhasználónak. Manapság az egész világ a felhőről beszél. Előbb-utóbb ezek az alkalmazások is kiköltöznek a vállalatok szerverszobáiból a felhőbe. Abban rejlik a szolgáltatók közötti igazi különbség, hogy ezekben a felhőalkalmazásokban milyen integrációs, milyen adatelemzési lehetőségek vannak, illetve hogy ezen alkalmazásokba milyen automatizmusokat lehet beépíteni. Végeredményben ez adja meg az IoT igazi üzleti értékét.
