A jövő hónapban lesz fél éve, hogy megváltozott munkaképességű dolgozók csomagolják a Telenor feltöltőkártyás telefonjainak egy részét. A Trenkwalder nyerte ugyanis a mobilszolgáltató – társadalmi felelősségvállalás jegyében meghirdetett – CSR-tenderét. Hogy milyen előnyökkel jár a felek számára az ilyen jellegű foglalkoztatás, arról Fehér Tamással, a Trenkwalder Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk.
Computerworld: A személyzeti szolgáltatók Ön szerint mennyire játszanak fontos szerepet a foglalkoztatottsági problémák orvoslásában?
Fehér Tamás: Néhány évvel ezelőtt – amikor Magyarországon a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása leginkább fókuszba került – döntöttük amellett, hogy mint Magyarország hetedik legnagyobb munkáltatója, nekünk is fontos ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, hiszen nyolcezer főnyi kölcsönzött munkavállalóval a hátunk mögött rendkívül széleskörű toborzási-foglalkoztatási tevékenységet tudhattunk már akkor is magunkénak. Ám ebben az esetben azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy folyamatos jelleggel konkrét munkát biztosítva segítünk a csökkent munkaképességűek foglalkoztatási helyzetén. Fontos, hogy nem pusztán csak munkáról van itt szó: a célunk az volt, hogy lépésünk minden fél számára „nyertes-nyertes” szituációt eredményezzen: a Trenkwalder, mint munkáltató, a megváltozott munkaképességűek, mint munkavállalók, illetve a harmadik fél, mint a szolgáltatást igénybe vevő partner részéről egyaránt.
Ezt a tevékenységünket annak idején a Sara Lee-vel kezdtük: filteres teákat csomagoltunk. A csökkent munkaképességű munkavállalók ugyanis nem tudnak nehéz fizikai munkát végezni. Többek között ezért vannak hátrányos helyzetben, hiszen nagyon behatárolható, nagyon szűk körű az a tevékenység, amit el tudnak látni. Leginkább a könnyű fizikai munkára alkalmazhatóak olyan munkakörökben, ahol precízióra van szükség, illetve viszonylag nagy volumenű tevékenység zajlik. Noha ezek többnyire szezonális munkákat jelentenek, mi mindenképpen azt szerettük volna elérni, hogy mindenkinek folyamatos legyen a munkavégzése. A csomagolási tevékenység volt az, amelyhez a szükséges munkakörülményeket megteremtve elértük, hogy azok is tudjanak feladatot ellátni, akik nem tudnak állni, vagy nem igazán tudnak ülni – a munkavégzés így mindenki számára biztosított.
CW: A társadalmi felelősségvállalás jegyében meghirdetett telenoros CSR-tender elnyerését miért tartja fontosnak? Mit jelent ez a Trenkwalder számára?
FT: Még tavaly sikerült a Telenorral egy hosszú távú kapcsolat alapjait lefektetnünk, 2012. utolsó negyedévében több mint 47.000 mobiltelefont csomagoltunk a magyar piaci igényeknek megfelelően. Az érintett felek részéről abszolút pozitív visszajelzésekkel: a Trenkwalder munkájával a mobilcég maradéktalanul elégedett, olyannyira, hogy éppen a minap tárgyaltunk a jövőbeni bővítés lehetőségeiről.
Az együttműködés során valóban mindenki nyert: a Trenkwalder üzleti megbízást kapott, a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű csoport munkához jutott, a Telenor pedig a piaci árhoz képest éppen ezért egy nagyon kedvező árú szolgáltatást tudott igénybe venni. Mi abban látjuk az üzletet, ha mindenki jól jár.
A Trenkwalder csoportszinten jelenleg 135 megváltozott képességű munkavállalót foglalkoztat: 2009 óta működik az 1.250 m²-es rehabilitációs üzem Budapesten, 2011 óta pedig már Edelényben (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) is dolgoznak csökkent munkaképességűek: csomagolóanyag-gyártást, illetve édesipari termékek csomagolását végzik 850 m²-en. Ehhez fel kellett építenünk mindazokat a csatornákat, amelyeken folyamatosan meg tudjuk találni a megfelelő képesítésekkel rendelkező megváltozott munkaképességű dolgozókat, így igény szerint tudjuk őket közvetíteni, illetve kölcsönözni bármilyen cég számára. Mivel nem csak kölcsönzéssel és közvetítéssel foglalkozunk, hanem HR-tanácsadással, bérszámfejtéssel és egyéb HR-es szolgáltatásokkal, portfóliónkat nagyban növeli a speciális toborzási és foglalkoztatási tapasztalat. És ez az a pont, ahol a CSR, azaz a társadalmi felelősségvállalás, az üzleti szempontok és a mi szakmai céljaink mind egyszerre találkoznak.
CW: A Telenor felelős vállalatként felismerte, hogy logisztikai tevékenységébe csökkent munkaképességűeket is be tud vonni; melyek azok az IT-területek, ahol szintén lehet élni ezzel a lehetőséggel?
FT: Ahol gyártás, csomagolás, vagy nem gépesíthető, ellenben komoly precizitást igénylő munkafolyamatok vannak, mindenképpen érdemes elgondolkodni ezen, az a lényeg, hogy ne kelljen nehéz fizikai munkát végeznie a dolgozónak. Mivel a számítógépek, hardverek és egyéb IT-eszközök általában könnyűek, az informatikai gyártók és forgalmazók jelentős költségcsökkentést érhetnének el a megváltozott képességű munkavállalók foglalkoztatásával.
A sokféle csomagológéppel felszerelt hatalmas csarnokainkban megfelelő körülmények között, kesztyűben, majdhogynem steril szobákban látják el dolgozóink a szükséges vonalkóddal, fóliákkal és csomagolásokkal a termékeket.
CW: Azáltal, hogy egy cég ilyen jellegű szolgáltatást vesz igénybe, dupla előnyhöz jut, hiszen nem csak a hátrányos helyzetűeken segít, hanem olcsóbban is jut munkaerőhöz?
FT: Így van. De ez nem azt jelenti, hogy a csökkent munkaképességűek kevesebbet keresnének, mint egészséges kollégáik, csupán arról van szó, hogy foglalkoztatásuk bérköltség-előnnyel jár, amit mi az árba be is építünk. A Trenkwalder az ehhez szükséges infrastrukturális beruházásokat elvégezte, a csomagológépek, kisteherautók, üzemek rendelkezésre állnak – célunk, hogy minél nagyobb létszámban foglalkoztassunk csökkent munkaképességűeket és minél több vállalat számára nyújtsunk precíz és olcsó munkaerőt.
CW: Hogyan látja, a hazai cégek többsége él-e a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának lehetőségével, és ha nem, miért?
FT: Úgy látjuk, hogy információhiányban szenvednek a cégek: nem tudják pontosan felmérni a megváltozott munkaképességűek alkalmazásával járó kockázatokat, ugyanis rájuk, minimálisan ugyan, de más munkajogi szabályozás érvényes, mint másokra, illetve a biztonság kérdése szintén problémákat vethet fel: mivel ők sérülékenyebbek, biztosítani kell számukra, hogy a munkavégzés során ne sérüljenek meg.
A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása sok, költséges szervezéssel jár egy cég számára: ilyen a kollégák felkészítése, a munkafolyamatok módosítása, az átalakított, akadálymentesített munkahelyek létrehozása, speciális szoftverek beszerzése. Mindenre van lehetőség, viszont a feladat megoldása komoly körültekintést és pénzbeli beruházást igényel, ezért főként az igazán nagy cégek tudják csak megtenni, akiknél a méretgazdaságosság már indokolttá teszi, vagy olyan komolyabb CSR-stratégiával rendelkeznek, aminek kiemelt célja az ilyen munkavállalók megsegítése. A kkv-k esetében viszont anyagi-, idő- és erőforráshiány miatt nehezen lehet mindezt megvalósítani.
További problémát jelent a magyar munkáltatók alapvető gondolkodásmódja: egy munkakör betöltésekor nehezen vonatkoztatnak el attól, hogy mi volt régen és hogyan csinálták eddig az adott feladatot. A munkakör-átszervezés viszont komoly HR-es feladat, ami igencsak nehézkes abban az időben, amikor a válság hatására elsőként a humánerőforrás osztályok létszámát csökkentették le. Ebből adódóan alaposan túl vannak terhelve, és a munkajogi környezet változásai miatt egyre több adminisztratív munka nyomja a vállukat.
Érdemes megkülönböztetni a diplomás és nem diplomás csökkent munkaképességűek helyzetét. A diplomával nem rendelkező, csökkent munkaképességű alkalmazottak számára a könnyű fizikai munka a legjobb választás: kis körültekintéssel meg lehet határozni, hogy mely veszélyforrások jöhetnek szóba, azaz miket kell előzetesen elhárítani. Szellemi tevékenység, illetve irodai munka esetén pedig a legtöbbször nem is kell foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy egy kollega csökkent munkaképességű-e vagy sem. Hiszen például annak számít egy bizonyos fokú cukorbetegség is, pedig azt még csak észre sem vesszük, ahogyan azt sem, ha a mellettünk ülő kollega netán szívbeteg – ők alig különböznek bármelyik másik munkavállalótól, mivel az irodai munkakörnyezetben nincsenek extra veszélyforrások. Viszont esetükben sem könnyebb a munkahelytalálás, leggyakrabban a szakmai tapasztalat hiánya nehezíti a munkába állást.
Úgy látjuk, hogy call centeres munkákra szintén nagyon jól alkalmazhatóak a csökkent munkaképességűek, mivel ott viszonylagosan könnyű kialakítani egy mozgássérültnek a munkakörnyezetét – beleértve a mosdót, a lifteket és a bejáratokat. A modern irodaházak már alapvetően ennek megfelelően épültek.
Itt jön még be az oktatás kérdése: nagyon sok civil szervezettel találkoztunk, melyek csökkent munkaképességűek elhelyezésével foglalkoznak, és sajnos tény: akiknek valamilyen, esetleg már fiatalkortól olyan betegsége van, ami a munkaképességüket csökkenti, ők az oktatásban sem tudtak feltétlen teljes értékűen részt venni, hiszen esetlegesen olyan kezelésekre kellett járniuk, és az egészségi állapotukkal voltak elfoglalva, hogy nem juthattak el olyan könnyen a diploma megszerzéséig, mint egészséges társaik. Kevesebben is vannak a diplomások között, akiknek valamilyen, például mozgásbeli hátránya van.
CW: Mit várnak a 2013-as évtől?
FT: Az a célunk, hogy minél több partnerünk szervezzen ki hozzánk olyan feladatokat, amelyeket a megváltozott munkaképességű kollégáink el tudnak elvégezni. Így a cégek a magas színvonalú szolgáltatásokat kedvezőbb áron kapják, a hátrányos helyzetben lévő munkavállalók pedig munkalehetőséghez jutnak. Szerintem ez a valóban felelős vállalati magatartás.
