India elmaradottsága ellenére szoftverfejlesztésben és -exportban fontos világgazdasági tényező, a népesség jelentős része (12 százaléka) beszél angolul, oktatása és kutatóintézetei világszínvonalúak, a politikai vezetés kedvező környezetet teremtett az ICT-nek, folyamatosan támogatja az ilyen irányú törekvéseket. Amellett, hogy az indiai szakemberek magasan képzett és olcsó munkaerőnek számítanak, a szektor meghatározó helyi szereplői fejlett piacokról is vesznek fel tehetségeket.
Történeti áttekintés
Az indiai infokommunikációs ipar az ország egyik „védjegyének" számító Tata Csoport 1967-es megalakulásával (Mumbai) indult. Története három korszakra osztható: az 1991-ig tartó elsőt az 1951-ben, a MIT mintájára alapított Kharagpuri Technológiai Intézet (Nyugat-Bengália) és a Nemzeti Informatikai Központ (1975) tevékenysége, valamint az 1980-as évek mikrochip forradalma, illetve Rajiv Gandhi azon felismerése határozták meg, hogy az elektronika és telekommunikáció a gazdasági növekedés hajtóerői. A második periódus az 1991 és 2001 közötti évtizedet foglalta magában: gazdasági reformmal kezdődött, 1993-tól évi 6 százalékos növekedéssel, erőteljes világpiaci integrációval, az internet lassú elterjedésével és a szektort liberalizáló 1999-es új telekommunikációs irányelvekkel, valamint az elektronikus kereskedelmet szabályozó információtechnológiai törvénnyel (2000) folytatódott. A 2001-től tartó harmadik fejlődési szakasz eredményeként India a közvetlen infokommunikációs élboly (Egyesült Államok, Japán, Európai Unió, Dél-Korea, Szingapúr) mögé zárkózott fel.
Az utóbbi évek komoly szerkezeti átalakulásának hatásaként az indiai a világ egyik leggyorsabban bővülő gazdasága, és mivel hatalmas a belső piac (a GDP nagyjából 25 százaléka származik csak exportból), Új-Delhi relatíve könnyebben kezeli a válságot, mint például az észak-atlanti térség. Az infokommunikációs cégek jól vizsgáznak válságkezelésből: az iparág kénytelen volt megreformálnia önmagát (költséghatékonyság, új piacok felé nyitás), egyre több amerikai és európai vállalat dolgozik indiai beszállítókkal, szervez ki kifejezetten kiadáscsökkentési szándékkal a szubkontinensre bizonyos feladatokat, miközben indiai vállalkozók mind gyakrabban vásárolnak fel nyugati cégeket, ráadásul a szoftvereladási és ICT-előrejelzések töretlen növekedéssel kecsegtetnek.
A hatalmas ország 2009-es GDP-jének és exportjának 5,19 százalékát tette ki az információtechnológia, az IT és az outsourcing 2010-es összesített bevételei elérték a 76 milliárd dollárt (Kínában 35,76 milliárd), míg 2020-ra csak az outsourcingból bejövő összeg 225 milliárd körül lehet. 2009-ben a lakosság 7 százaléka, 81 millióan használták az internetet, ebből 7,5 millióan rendelkeztek szélessávú kapcsolattal. Az első számú infokommunikációs központ, a helyi Szilícium-völgyként emlegetett és az ország IT-exportjának 35 százalékát adó déli Bangalore mellett más nagyvárosok (Chennai, Hyderabad, Coimbatore, Kolkata, Kochi, Pune, Mumbai, Ahmedabad és a Delhi-régió) szintén egyre fontosabb tényezők.
Egymásra találtak...
Az Európai Unió és India közti tudományos-technológiai kapcsolatok jelentős fejlődésen mentek keresztül az utóbbi tíz esztendőben. A szubkontinens egyre fontosabb szerepet tölt be a világ infokommunikációs iparában, „lokális mélységgel színesíti a globális infrastruktúrát", így a közös programokban, projektekben és párbeszédben kikristályosodó együttműködés közép- és hosszú távon is komoly gazdasági előnyökkel kecsegtet mindkét fél számára. A kezdeményezések egyelőre inkább átfogó, stratégiai jellegűek, ám nyilvánvaló, hogy a jövő konkrét termékek formájában hasznosuló partner-együttműködéseit készítik elő.
Indiai szervezetek már az Európai Bizottság ötödik keretprogramja idején (1998-2002) is részt vettek közös infokommunikációs kezdeményezésekben, amelyekből azonban egy sem bizonyult sikeresnek. A hatodik keretprogram alatt (2002-2006) jócskán változott a helyzet: a 22 sikeres előterjesztésbe és az azokból kivirágzó programokba 101 indiai partner kapcsolódott be.
A kétoldalú kapcsolatok szempontjából a 2002-es tudományos és technológiai együttműködési megállapodás bír kitüntetett jelentőséggel. A dokumentumban megfogalmazott közös prioritásokat többször újraírták, aktualizálták, miközben India olyan nagy volumenű kezdeményezésekben is az EU fontos partnerévé vált, mint például a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor vagy az unió műholdas navigációs rendszerét felépítő GALILEO, illetve összekapcsolták a két fél oktatási kutatóhálózatát, az indiai ERNET-et és a páneurópai GEANT2-t. Mindezek mellett Indiának megfigyelői státusza van a CERN-ben, Bangalore-ban pedig közös szoftveroktatási és fejlesztési központot terveznek.
Az Új-Delhiben rendezett háromnapos EuroIndia 2004-en ezernél több európai és indiai infokommunikációs szakember vett részt. Szerteágazó témákat vitattak meg, és igyekeztek azonosítani a mindkét fél számára érdekes és későbbiekben gyümölcsöző potenciális együttműködési területeket. Az ICT-szektor ipari, akadémiai/felsőoktatási, kutatási, kormányzati és civil társadalmi szinten egyaránt képviseltette magát.
A 2005-2007-es MONSOON projekt kétezernél több szakembert hozott össze. A regionális kiválósági központokra fókuszálva vizsgálták az indiai infokommunikációs ökoszisztémát, oktatási és kutatási tevékenységeken keresztül azonosították, hogy az ország mely ICT-területeken erős. Tematikus műhelyek és információs napok keretében igyekeztek pluszimpulzusokat adni a szubkontinens legfontosabb kutatóintézményeinek (első öt Indiai Technológiai Intézet, Pune Egyetem, Hyderabad Egyetem stb.), illetve minél több szakemberben tudatosítani az EU és India közti kooperációt és várható pozitív hozadékait.
Az EuroIndia projektet (2007-2009) még a 2004-es rendezvény alapozta meg. A konzorcium elsősorban kutatásstratégiai szempontból fontos területekre igyekezett felhívni a szélesebb körű szakmai érdeklődést. Így az indiai kutatás-fejlesztés és innováció pontos feltérképezésén keresztül azonosítható és kivitelezhető közös lehetőségekre, az európai és indiai információs társadalom hasonló jellemzőire és e jellemzőket figyelembe véve a dialógust erősítő kritikus észrevételekre, valamint a döntéshozók és szakmai szereplők hálózatának kidolgozásán keresztül a hatékony euro-indiai infokommunikációs kutatóközösség megteremtésére.
A kooperáció fontosságát a legmagasabb politikai szinten sem győzik hangsúlyozni. Az uniós és indiai részvevőkkel megtartott miniszteri tudományos konferenciát követő 2007-es Új-Delhi Kommünikében az erős tudományos háttérben, tudásanyagban és a nemzetközi együttműködésben határozták meg a versenyképesség feltételeit. A konferencián megjelent miniszterek és reprezentánsaik felhívták a figyelmet a kapcsolatok várható további erősödésére az EU 2007 és 2013 közötti hetedik keretprogramján (FP7), illetve India 2007 és 2012 közötti tizenegyedik ötéves tervén keresztül. Többek között azért, mert (úttörő kísérletként) együttesen bírálnak el számítástudományi pályázatokat, vagy mert az indiai kormány nagyjából 70 millió eurót szánt az ebben az időszakban kivitelezendő tudományos-technológiai nemzetközi együttműködések támogatására.
SPIRIT, Synchroniser: a két csúcsprojekt
Jelenleg két jelentős közös uniós-indiai projekt fut: a SPIRIT (2009-2011) és a Synchroniser (2010-2013).
Az uniós partnerek által irányított SPIRIT iniciatíva az információs társadalomra vonatkozó irányvonalak körüli párbeszédet és a nemzetközi együttműködés erősítését támogatja. A célok között szerepel, hogy a részvevők európai és indiai befektetőkkel együtt azonosítsák a kutatási prioritásokat, és dolgozzanak ki az európai szempontokat figyelembe vevő, például az i2010-zel kompatibilis stratégiai terveket, amelyekhez a szubkontinens ICT-jének és perspektíváinak technológiai és szakpolitikai mélyelemzésén, alkalmazások és felhasználói szokások bemutatásán keresztül próbálnak eljutni. Végeredményként a majdani kölcsönös előnyökkel járó, speciális bilaterális kezdeményezések keretében kivitelezendő kutatási és innovációs agendát szándékoznak létrehozni.
Az Európai Bizottság által finanszírozott, az indiai Információtechnológia Minisztérium részéről teljes mértékben támogatott Synchroniser a kutatók és vállalkozók ajánlásait és innovatív ötleteit, a részt vevő szakmai közösségek párbeszédének konklúzióját szándékszik kommunikálni a döntéshozók felé, mégpedig azzal a szándékkal, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az EU és India közös ICT-elképzeléseire. Hozzá kívánnak járulni a tudományos-technológiai prioritások felállításához, iniciatívák koordinálásához, illetve meg akarják könnyíteni az indiai fél terveinek közös keretek közti könnyebb kivitelezését.
A találkozók, közös konferenciák közül a 2010 és 2013 közötti periódusban évente megrendezésre kerülő EU-India Közös Munkacsoport emelkedik ki; minden konferencia végén hosszas brainstorming eredményeként ajánlásokat fogalmaznak meg. Az ajánlásokhoz az infokommunikáció helyi „látnokaival" korábban készített interjúkat szintén felhasználják. Az együttműködés kereteit tágítandó, EU-ASEAN szintű projektekkel (SEA-EU-NET, SEACOOP, az indiai partnereket is soraiban tudó ACCESS4EU stb.) is párbeszédre törekszenek. A SPIRIT-hez hasonlóan, a projekt első számú outputjaként a konkrét együttműködési kezdeményezések fejlődését bemutató cselekvési terv jellegű dokumentum elkészítését jelölték meg.
Az indiai prioritásokat és ajánlásokat, az Információtechnológiai Minisztérium titkárságának felügyelete mellett témaspecifikusan összeválogatott öt munkacsoport fogalmazta meg. Az első körben általános területeket azonosítottak: nemzetbiztonság, katasztrófákra való reakció; társadalmi szektor, például hindi és a szubkontinens más nyelvein történő számítógép-használat, internet és szélessávú technológiák fogyatékban szenvedők számára, ázsiai médialaboratórium, ICT az oktatásért, egészségügyért és az életkörülmények javításáért típusú tervek. Általános területnek számítanak a stratégiai és emergens szektor technológiái is: előbbi kategóriába az iparágak sokaságához nélkülözhetetlen félvezetők, utóbbiba a számítástudomány és az elektronika legújabb elképzelésein alapuló gyakorlati megoldások sorolhatók.
A szektorokat követően az India szempontjából legfontosabb technológiáikat azonosították. Az emergens technológiákhoz a mindenütt jelen lévő számítástechnika (ubiquitous computing), RFID, grid, nagy teljesítményű számítások, bioinformatika, szoftvertervezés, nyílt forráskódú szoftverek, webtechnológiák (IT), valamint a nanotechnológia, fotonika, mikroelektronika, az ipari elektronika, beágyazott rendszerek, automatizáció és anyagtudományi megoldások (elektronika) tartoznak. A szolgáltatási és szociális szektor lehetőségei közül az alapítandó kutatóintézeteket, a nyelvtechnológiákat, az orvosi informatikát, elektronikát és a telemedicinát emelték ki. A stratégiaiak között az alkalmazott mikrohullámú elektronikai fejlesztések, kommunikáció, szélessávú megoldások konvergenciája, védelmi és meteorológiai célú rendszerek, elektronikus berendezések komponensei tűnnek a legfontosabbnak. A biztonság elsősorban az elektronikus „változatot", a környezetvédelmet és az online kereskedelmet fedi le.
A prioritások mellett a két régió szakemberei Brüsszelben listába vették az elsőbbséget élvező közös területeket is: iPv6, következő generációs hálózatok (NGN), nyílt forráskódú szoftverek, RFID, biometria, okos kártyák, indiai-EU kutatói hálózat és elektronikus infrastruktúra, 3G, frekvenciakezelés, internetszabályozás, egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás.
