Ugyanolyan nagy adatközpontokban helyezi el felhasználói, ügyfelei adatait az Amazon, mint például a Google. Hatalmas szerverfarmokon terpeszkednek azok az információk, amelyeket a felhasználók nem a saját merevlemezeiken tárolnak. Mind ez ideig azonban nem sok nagy internetes vállalat kínált cloud music szolgáltatást, bár maga a számítási felhő korántsem csak a nagyvállalatok kiváltsága. Erre az infrastruktúrára sok multimédiás tartalom támaszkodik - elég csupán a Facebook képmegosztó lehetőségére gondolni -, de említeni lehet a Gmail-féle webes e-mail szolgáltatásokat is. A szórakoztatás tekintetében az Amazon lehet a cloud computing újabb katalizátora: a zenei tartalmak, noha nagyságrendekkel kevesebb helyet foglalnak a filmes adatbázisoknál, még mindig hatalmas tárhelyigényük van. Természetesen az átállás, a számítási felhő zenehallgatási célokra való szolgálatba állítása több kérdést is felvet, jogi és technikai értelemben egyaránt. A szkeptikusok szerint a cloud music annyira nem is új dolog, már évek óta lehet hallani róla, de még soha nem valósult meg abban a formában, amiben az Amazon pár hete közzétette.
A másolás kényelmetlen
Lássuk, mi szól a zenei igényeket kiszolgáló számítási felhők mellett! Első és legfontosabb jellemzőjük, hogy kényelmes a használatuk. Napjaink legtöbb digitális zeneelosztó lehetősége, például az Apple iTunes zeneáruháza, arra kényszeríti a felhasználókat, hogy saját háttértárolóikon, általában merevlemezeiken vagy memóriakártyákon „pihentessék" kedvenc dalaikat. Ez egy komolyabb zenerajongónál már igen tekintélyes méretű tárterület-szükségletet jelent - egy audiofil számára különösen. Ha ugyanis veszteségmentes tömörítéssel (vagyis nem MP3, Ogg Vorbis és társai) akarjuk tárolni dalainkat, akkor azok a „megszokott" néhány megabájthoz képest akár több tíz megabájtnyi helyet is elfoglalhatnak - egyenként. Könnyen belátható, hogy egy ilyen gyűjtemény, még pár tucat zenei albumnál is már sok (tíz) gigabájtnyi háttértárat igényel.
A háttértárolóról dolgozó lejátszók további hátránya, hogy az adattároló meghibásodása esetén a zenei gyűjtemény a továbbiakban nem hozzáférhető. És persze az is gondot jelent, ha hordozható eszközzel akarja valaki hallgatni zenéit, de nem akar vagy nem tud több száz gigabájtnyi dalt felmásolni a jellemzően memóriakártyára alapuló zenelejátszók egyikére. Hiába kínálja például az iTunes a szinkronizáció lehetőségét, ha ahhoz minden egyes alkalommal csatlakoztatni kell a hordozható készüléket a számítógéphez, illetve ezután is ki kell várni a szinkronizálás gyakran idegőrlően hosszú idejét. Bár az iTunes Dropbox lehetőségével a szinkronizálás és a streaming zenehallgatás elérhető, ennek létrehozása felhasználói szinten relatíve sok munkát igényel. Ezenfelül más számítógépekről is meglehetősen nehézkesen lehet hozzáférni az említett környezetben a számokhoz. Ideális esetben egy helyi szerveren - amit legalább a helyi hálózat munkaállomásai elérnek - ülnek a dalok, de még ekkor is gondot okoz, ha a felhasználó nem a megszokott környezetben szeretne zenét hallgatni.
Az elmondottakból kézenfekvő tehát, hogy ha a zene az interneten van, akkor az távolról relatíve egyszerűen elérhetővé tehető. Persze egy ilyen, emberek (tíz)milliói által használt rendszerrel szemben komoly követelményeket kell támasztani, hogy a felhasználók zökkenőmentesen használhassák a szolgáltatást. Vagyis, akár csak az egyéb, hasonlóan nagy adatbázissal dolgozó feladatoknál, ebben az esetben is van létjogosultsága egy számítási felhő „munkára fogásának".
Bill Carr, az Amazon filmekért és zenéért felelős alelnöke a következőképpen vélekedik a helyzetről: „Ügyfeleink arról tájékoztattak bennünket, nem akarnak többé dalletöltéssel vesződni azért, hogy zenét hallgathassanak munkahelyi számítógépükön vagy mobiltelefonjukon. Beszámolóik szerint az egyes eszközök közötti zenemásolás nem felhasználóbarát. Mostantól erre nincs is szükség, akár otthon, akár munka közben, akár úton van valaki, az Amazontól megvásárolt dalait a cloudban eltárolva bárhonnan lejátszhatja."
A kézzelfogható előnyök mellett ugyanakkor le kell győzni a felhasználók idegenkedését is. Hiszen szinte minden embert hajt a gyűjtőszenvedély, a 21. század elején is birtokolni akarja (immár digitális) javait. Folyamatos internetkapcsolattal pedig - habár egyre inkább mindennapjaink részévé válik - sokan még mindig nem rendelkeznek. Ez különösen a mobileszközök esetében okozhat problémát, hiszen a helyhez kötött számítógépek szinte mindegyike csatlakozik ma már az internetre.
Az Amazon cloud musicját kritizálók szerint ez a rendszer a jövőben tovább terheli a mobilhálózatokat. Igaz, az Amazon Android platformra írt alkalmazása lehetővé teszi az előfizető számára, hogy a felhőből dalokat töltsön mobiltelefonjára, ezzel egyfajta puffert képezve a felhasználónál, aki ennek révén offline is hallgathatja zenéinek egy részét.
Hogyan működik?
Az egész szolgáltatás az Amazon Cloud Drive-jára alapul. Erre tölthet fel a felhasználó dalokat az Amazon MP3 Uploader révén, alapértelmezett helyzetben 5 GB-nyit. Természetesen az amerikai vállalat extra díjért nagyobb online tárterületet bocsát az előfizető rendelkezésre (éves szinten dolláronként 1 gigabájtot). Annak érdekében, hogy a felhő használata minél inkább hasonlítson a megszokott számítógépes környezetben végrehajtott file-műveletekre, a felhasználó saját Cloud Drive-ján mappákba rendezheti az egyes számokat, ezek között állományokat másolhat vagy mozgathat. Az egyes file-okat át is nevezheti vagy le is törölheti.
A lejátszás szintén a vállalat által fejlesztett Amazon Cloud Player segítségével történik, illetve lehetőség van webböngészőn keresztüli zenehallgatásra is (ehhez be kell jelentkezni az Amazon rendszerébe). Előbbit windowsos és Mac OS X környezetben kínálja a vállalat, utóbbit elsősorban az androidos telefont használók számára ajánlja. Természetesen több száz, ezer dalnál már a könyvtárstruktúra is nehézkesen kezelhető, ezért az Amazon lehetőséget ad a dalok közötti keresésre. Az egyes zeneszámok egyébként az Amazon Simple Storage Service (Amazon S3) szolgáltatása révén biztonságosan tárolhatók a felhőben.
Riválisok
Kétségtelen, hogy az Amazon az első nagy játékos ezen a piacon, mégsem ez a vállalat találta fel a spanyolviaszt. A Cloud Drive-hoz hasonló, online zenehallgatást kínáló szolgáltatások már korábban is léteztek, ám mind ez ideig csak a felhasználók egy relatíve szűk rétegét tudták elérni. E cégek sorába tartozik például az MP3tunes, a Grooveshark vagy az mSpot. Ehhez nagyon hasonló lehetőséget, zenefolyam (music streaming) hallgatását pedig már számos vállalat kínál, például a Pandorra. Közös jellemzőjük azonban, hogy bár a zenéket szerverfarmo(ko)n tárolják, azokhoz feltöltési lehetőséget nem kapnak a felhasználók. Vagyis a kommunikáció csak egyirányú, szemben az Amazon Cloud Music szolgáltatásával.
Nem nézik tétlenül az igazán nagyok sem az Amazon próbálkozását. Meg nem erősített hírek szerint a Google és az Apple is dolgozik hasonló, számítási felhőre alapuló zenei szolgáltatásokkal. Vagy legalábbis foglalkoztak vele, ám licencelési problémák miatt felfüggesztették ezen tevékenységüket. Voltaképp jelenleg kivárásra játszik a két vállalat, kíváncsian figyeli, mire jut az Amazon saját cloud musicjával. Némi malíciával: a Google és az Apple arra vár, hogy az Amazon elvégezze a piszkos munkát. Hiszen, ha előbbi nem bukik bele, akkor előttük is kitárul az ajtó.
Ez az ajtó azonban egyelőre csupán résnyire van nyitva. Akad ugyanis egy elég komoly probléma: a zeneipar kifejezetten rosszul viseli a felhőalapú zenei szolgáltatások meglétét. Azt feltételezi ugyanis - nem minden alap nélkül -, hogy a felhasználók a lehetőséget illegális vagy kalóz tartalmak tárolására fogják használni; ráadásul a dalok felhőbe való feltöltése könnyű hozzáférést biztosít az ismerősök számára is az egyénileg létrehozott adatbázisokhoz. Értelemszerűen, akik ingyen is meghallgathatják a dalokat, azok nehezen vehetők rá arra, hogy fizessenek ugyanezért az élményért. A Reuters szerint a Sony szinte azonnal reagált is az Amazon bejelentésére, csalódottságuknak adtak hangot a licencmegállapodások rendezésének elmaradásával kapcsolatban. Azzal a vészjósló kijelentéssel zárta a szórakoztatóelektronikai óriás a közleményét, miszerint „minden jogi lehetőséget nyitva hagyunk".
Érthető a hideg japán fogadtatás, hiszen az Amazon anélkül indította el a cloud musicot, hogy egyeztetett volna a nagy hanglemezkiadókkal. Utóbbiak viszont többször is elég egyértelműen a világ tudomására adták: a streaming zenehallgatást kínáló szolgáltatások, mint amilyen a Rhapsody vagy a Spotify, licencmegállapodások nélkül nem működhetnek. Ezek az egyezségek azonban általában nem néhány hét alatt születnek meg, az említett Google-Apple páros is emiatt nem rukkolt még elő saját megoldásával. Utóbbiak megjelenését egyébként iparági szakértők még az idei évre teszik. Ám, ellentétben az Amazonnal, a két rivális olyan előfizetésekben gondolkodik, amelyek révén a felhasználók által meg sem vásárolt dalokat is meg lehetne hallgatni. Egyfajta online kölcsönzésről lenne szó, ami jelentős eltérés a Cloud Drive-hoz képest. Amint azt az előbbiekben említettük, az Amazon szolgáltatása csak olyan dalok meghallgatásának lehetőségét biztosítja előfizetőinek, amelyeket azok már birtokolnak. Ebben az esetben azonban nem kell minden egyes számról igazolni, hogy ahhoz legális úton jutott hozzá a zenerajongó...
Kérdés persze, hogy a Google-Apple kivárási taktikája nem üt-e vissza. Az Amazon által kínált lehetőség ugyanis annyira megváltoztathatja a zenehallgatási szokásokat, hogy az előbbiek előfizetéses módszerét utána elavultnak tekinthetik az internetezők. A jogtulajdonosok jogi lépéseire pedig azzal válaszolhat a vállalat, hogy a cloud voltaképp ebben az esetben ugyanúgy működik, mint egy személyes használatra szánt külső merevlemez. Végül is csak technikai kérdés, hogy valaki a saját winchesterén tárol jogsértő vagy jogtiszta állományokat, vagy mindezt a számítási felhőre bízza.
Kényszerhelyzetben az Amazon?
Van egy további tényező, amely a cloud music elképzelés, szolgáltatás beindítására készteti az amerikai vállalatot. Az Amazon évekkel ezelőtt, mint online-alapú könyvesbolt, írta be magát az internet történetébe, és még ma is jelentős szerepet játszik a bevételekben a multimédiás szórakozást szolgáló fizikai tárgyak eladása és szállítása. Körülbelül az összes fogyasztói költés 40 százaléka származik innen. Ugyanakkor a médiaértékesítés (zenék, könyvek, filmek) szegmense visszaszorulóban van. Hiába nőtt 5,2 milliárd dollárra az ebből származó bevétel a tavalyi negyedik negyedévben az egy évvel korábbi 4,6 milliárd dollárról, ez jelentős visszalépés a 2009-ben 55,7 százalékos részesedéshez képest. Tehát a vállalatnak szüksége van arra, hogy kibővítse ebből származó bevételeit, ehhez pedig jelentős lökést adhat a cloud music.
Egyéni érdekektől függetlenül, pusztán a cloud computing szemszögéből nézve persze mindegy, melyik vállalat melyik modellje hoz áttörést, abból az online hálózatok profitálni fognak. Még több felhasználó akar még több információt, multimédiás tartalmat elérni, amihez még több tárterület kell majd. Az Amazon lehet a cloud music katalizátora - az azonban korántsem biztos, hogy legnagyobb haszonélvezője is lesz egyben.
