Április közepén 26 százalékos árbevétel-csökkenést jelentett be az Intel az első negyedévre az egy évvel korábbihoz képest, a cég elnök-vezérigazgatója mégis elégedetten nyilatkozott. A 7 milliárd dolláros árbevétel egész korrekt "a jelen piaci körülmények között", egyébként pedig az Intel meggyőződése, hogy a PC-eladások az első negyedévben már elérték a mélypontot, és az iparág visszatér a normális, az idénynek megfelelő kerékvágásba - mondta Paul Otellini. A hírt természetesen felkapta a világsajtó: íme a reménysugár, a világ egyik legnagyobb cégének elnöke mondta, neki aztán elhihetjük! Három héttel később cége negyedéves eredményeit elemezve a Cisco vezérigazgatója jóval óvatosabban fogalmazott. John Chambers szerint a helyzet érezhetően jobb, mint akár az előző negyedévben, és a Cisco ügyfelei is úgy érzik, hogy a visszaesés elérte a mélypontot. Ám ez nem azt jelenti, hogy minden azonnal visszaáll, még több negyedévbe beletelik, amíg a fellendülés érezhető lesz.
Más megközelítések szerint nem kell a dolgoknak nagy feneket keríteni. Nem válság van, hanem bizonytalan időszak - idézte vezérigazgatóját egy hálózati eszközöket gyártó cég területi vezetője. Cikkünk írásakor pedig egy nyomtatógyártó cég hazai képviseletének vezetője adta tudtul közleményében, hogy a helyzet ugyan nehéz, de pánikra nincs okunk, hiszen "a válság a fejekben van, nem az utcán. Ha megvizsgáljuk és elemeire szedjük a helyzetet, rájövünk, hogy szinte mindenre van megoldás, és akár nyertesen is kijöhetünk a szituációból." Szinte és akár. Nos, igen.
Érthető, hogy a cégvezetők igyekeznek felolvasztani a piacon tapasztalható fagyos rémületet. Mindenki fedezékbe vonult, senki nem vásárol semmit, előremenekülés nem létezik. Bizonyára van igazság abban, hogy a válság bizonyos mértékig pszichózis is, de arról beszélni, hogy ez csak a fejekben van, talán némiképp túlzás. Nemrég az Informatikai Vállalkozások Szövetségének elnökét kérdeztük arról, hogy számítanak-e idén a legkisebb mértékű fellendülésre is, a válasz pedig egyértelmű volt: 2009-ben semmiképpen. Az IVSZ számításai szerint 2010-ben lehet kisebb fellendülés. Martin Wolf, a Financial Times gazdasági szakírója (This crisis is a moment, but a defining one?, május 19.) a jelenlegi válságot a legsúlyosabbnak nevezi 1930 óta, és azt is fontosnak tartja leszögezni, hogy a kapitalizmus túléli a jelenlegi zuhanást. (Arra nem tért ki, hogy milyen lett volna, ha nem).
Az FT külön mellékletet szentelt a zuhanás utáni időszak elemzésére (Future of Capitalism, május 12.), amelyben Alan Greenspan, az Egyesült Államok jegybankjának korábbi elnöke arra figyelmeztet, hogy feltehetően sokan akarják majd szigorítani a pénzpiacok kontrollját, ám a túlzott szabályozás gyakran költséges és kontraproduktív. "A szabályozásnak növelnie kell a versenyképes piacok hatékonyságát és nem gátolnia azokat. Hosszú távon a verseny és nem a protekcionizmus a kapitalizmus nagy sikerének forrása" - hangsúlyozza Greenspan. Hogy mégis milyen módon lehet elkerülni a jelenlegi válsághoz vezető hibákat, arra a volt jegybankelnök nem ad világos választ.
Az aggasztó magyarázat erre feltehetően az, hogy ilyen válasz nincs. A pénzintézetek felügyeletét már évekkel ezelőtt megszigorították, lásd a Sarbanes-Oxley törvény, illetve a Bázel II szabályozások - elvileg már nem fordulhatnak elő olyan esetek, mint a WorldCom vagy a Barings Bank. A gyakorlatban azonban az emberi természet mohó, önkontrollra képtelen. A közgazdászok minden bajok eredetét abban látják, hogy az amerikai hatóságok - beleértve magát Greenspant is - úgy vélték, a pénzpiacokat hagyni kell kibontakozni, mert képesek az önszabályozásra, hiszen saját érdekük is azt diktálja. Nem így történt. Akkor hogyan tovább?
Az emberiség (egy része) már kipróbálta azt a megoldást, hogy maximális korlátozásokkal gyakorlatilag minimálisra kell csökkenteni a piaci versenyt, és ezzel viszonylagos védettséget nyújtani a lakosságnak. Ez volt a szocializmus. Mint kiderült, nem működött. Voltak, akik valamifajta harmadik utas megoldást próbáltak kidolgozni (többek között Mihail Gorbacsov), de ez sem valósult meg. Érdekes, most is valami efféléről beszélnek, csak éppen nem harmadik útnak nevezik, hanem a kapitalizmus utáni időszaknak (jobb híján). Márpedig amíg nem tisztul a köd, addig az informatikai szektor sem tehet mást, mint kivár. Esetleg megpróbálhatja meggyőzni a gazdaság többi szereplőjét, hogy a válság csak a fejükben van, és mindenre van megoldás.
Na jó, szinte...
