Egy nemrég az Új Világban és Európában lefolytatott kutatás szerint a megkérdezett 500 informatikai vezető nem teljes mértékben aknázza ki a virtualizáció nyújtotta előnyöket, sőt, amikor a biztonsági mentésről és adatvisszanyerésről van szó, elkomorodnak. A Vanson Bourne piackutató vállalat által megkérdezett CIO-k 68 százaléka ugyanis attól tart, hogy a rendelkezésére álló mentési és helyreállító (backup és recovery) eszközök egyre kevésbé bizonyulnak hatékonynak, amint az infrastruktúra - bocsánat a szóért - elvirtualizálódik és a kezelt adattömeg növekszik.
Márpedig mind a virtuálisan szervezett gépek száma, mind pedig az általuk kezelt adatok mennyisége növekszik, gyorsuló sebességgel és visszafordíthatatlanul. A felmérés szerint egyetlen év alatt a virtualitásba bevont gépek aránya a nagyobb szervezetek esetében 2014-re az idei 51 százalékról 63 százalékra fog emelkedni.
Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a kutatás során megszólított CIO-k 88 százaléka tapasztalt már képességbéli hiányosságokat a mentés és helyreállítás terén, 84% szerint riasztó a komplexitás, 87% szerint pedig a felmerülő költségek egyáltalán nem barátságosak.
A probléma viszonylag egyszerűen megfogalmazható: az esetek többségében létrejön és gőzerővel fejlődik, növekszik a virtuálisan szervezett infrastruktúra, azonban a virtualizáció még nem nevezhető sem teljesnek, sem pedig mélyrehatónak. Maradnak területek, amelyeken még a régi világ eszközeivel - és eljárásaival - igyekeznek az informatikusok bizonyos feladatokat megoldani. Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy a kutatás kimutatta: a CIO-k csaknem 60 százaléka 2014-ig olyan mentési eszközöket vásárol majd, amelyeket már a virtualizált környezethez fejlesztettek ki.
Meglepőnek mondható, hogy - amint az összegyűjtött válaszokból kiderül - a letérdelt szerverek újjáélesztése lassabban folyik ma, mint 2011-ben. A virtuális szerverek visszaállítása a hadrendbe mostanság nem kerül sokkal kevesebb időbe, mint a valóságos szervereké, 5-6 órára tehető átlagosan, viszont ez az idő hosszabb, mint a 2011-es kutatásban mért 4-5 óra.
Még több időt igényel az egyedi állományok és alkalmazáscsonkok visszanyerése. Példának okáért az egyedi e-mailek visszaállítása átlagosan 14 órába is telhet. És mindezek tetejében a visszaállításokkor - vallották meg a megkérdezett CIO-k - hat alkalomból több mint egyszer biztosan probléma adódik, függetlenül attól, hogy meddig tartott a művelet.
Mondanunk sem kell, hogy vannak már olyan eszközök, amelyek megfelelnek a virtuális világ követelményeinek. Az egyik ilyen eszközt gyártó cég vezetője szerint a CIO-knak váltaniuk kell - mondhatnánk: megint. A fizikai világhoz rögzült gondolkodásmódjukat, amellyel eddig a technológiát értelmezték, ki kell dobni, különben sohasem élvezhetik a virtuális világ gyümölcseit - fogalmazta meg intelmét a virtuális világ számára mentési és helyreállító rendszereket fejlesztő vállalkozás első embere.
És jönnek majd a többiek, és ők is jól megmondják majd a CIO-knak, hogy a virtualizáció csak akkor lesz fenékig tejfel, ha az őáltaluk készített termékekre váltják a fizikai világban bevált és megszokott megoldásaikat.
Semmi kétség, a virtualizációnak még csak a kezdetét éljük, pontosabban mostanra az alapvető rendszerrétegek léptek át az új világba. Startupok és meglett szoftvercégek egymással versengve munkálkodnak azon, hogy a virtuális világban is meglegyenek az architekturálisan kötelező - és az új környezethez optimalizált - rendszerelemek (gondoljunk például a rendszert a külső támadásoktól védő komponensekre).
És jönnek újabb fejlesztők, akik megoldásaikkal példának okáért a tárolók sokaságát lesznek képesek új módon - egyetlen virtuális tároló egységként - kezelni. És ők is mondanak majd valami radikálisat a CIO-knak.
