Idén éppen húsz esztendeje, hogy – a 2001-ben repülőgép-szerencsétlenség során elhunyt – Gyurós Tibor elnöki vezetésével a Számítástechnikai és Szervezési Vállalkozások Szövetsége (SzSzVSz) átalakult IVSZ-szé, vagyis az akkori elnevezése szerint: Informatikai Vállalkozások Szövetségévé, és létrejött a rendszerváltás utáni korszak egyik fontos iparági érdekvédelmi szervezete.
Akkoriban szárnyalt a szakma. Mondjuk így, erősen leegyszerűsítve és nem mentesen az (ön)iróniától: az ügyes vigécek uszkve 100 százalékos profittal értékesítették a személyi számítógépeket és általában mindent, ami ebbe a világba és ehhez a világhoz tartozott. Masszív piaci konjunktúra volt ez, generációk számára ismeretlen jelenség. Mámor és siker azoknak, akik benne lehettek, és akik olyan nagyon nem voltak bénák. Akkoriban olybá tűnt, hogy az aranykor örökké fog tartani.
(Megjegyzem, hogy az ölünkbe hullott szabadsághoz társult valami új, egy új, elérhető technológia – kivételes kelet-európai koincidencia.)
Amikor összekalapáltuk Tiborral az első IVSZ Menedzser Találkozót (későbbi nevén, a MENTA-t) 1994-ben, én nem gondolta volna, hogy húsz év múlva még mindig lesz ilyen rendezvény. Tibor viszont – ebben bizonyos vagyok – csak egyet gondolhatott: húsz év múlva minden korábbinál grandiózusabb lesz ez az összejövetel.
E lap hasábjain, amely – elődjének működését is ideszámítva – immáron 45 éve követi a számítástechnika, az infokommunikáció fejlődését, talán mellőzhetem azt az elemzést, amellyel bemutathatnám a technológia és az infokommunikációs ipar párhuzamos fejlődését a 90-es évek elejétől 2014-ig.
Inkább fejest ugrok a jelen nyugtalan mélyvizébe.
Nincs konjunktúra: se a gazdaságban, se az infokommunikációs iparban, se itthon, se a nagyvilágban. Akárcsak az iparág, amelyet szolgálni hivatott, és általában minden, ami ebbe a világba és ehhez a világhoz tartozik, az IVSZ (ma kifejtve: Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) nincs a legjobb bőrben. És nem egészen azért, amiért a kedves olvasó esetleg gondolná.
A technológia folyamatosan újraírja a saját jövőjét, nincsenek lépcsőfordulók, pihenők, platók, nincs lélegzetvételnyi szünet sem. Új utak nyílnak, régiek süllyednek el, korábban sohasem volt struktúrák jönnek létre: az infokommunikáció az emberi társadalmak működtetésének és formálásának egyik kulcsfontosságú eszközévé vált. Soha ilyen közel még nem volt az emberhez a technológia, amiből az is következik, hogy a mámor és a siker részesei tömegek lehetnek.
Eljött a tudás és az innováció konjunktúrája.
Ma a professzionális (vállalati, intézményi) vásárlók is másként vásárolnak, másként hozzák meg beszerzési döntéseiket, mint évtizedekkel ezelőtt – nemcsak az egyszerű halandók vásárlási folyamata, hanem a profiké is megváltozott.
Ma a profik mást vásárolnak, mint évtizedekkel ezelőtt. Hol gépek helyett szolgáltatást, hol pedig külső cég által nyújtott szolgáltatás helyett munkaerőt. Ahelyett, hogy maguk fejlesztenének, azt a valami újat vagy mást is, inkább szolgáltatás formájában veszik birtokba, használják. Úgy tűnik, hogy az a trend, hogy nincs trend.
És a profi vásárlók sincsenek valami jó bőrben.
Nincs tehát irigylésre méltó helyzetben se az IVSZ tagsága, se a civil szervezet vezetése. Ami a szövetséget illeti, a kihívása összetett. A folyamatosan és mindent áthatóan változó környezetben az az egyik feladata – változatlanul –, hogy a maga eszközeivel segítse elő az infokommunikáció adta lehetőségek kiaknázását – társadalmi méretekben. Magától értetődően képviselnie kell továbbá az általa képviselt iparág és vállalkozások üzleti érdekeit, felvállalva akár a konfliktust is a végrehajtó politikai hatalomnak az adott ügyben éppen illetékes képviselőivel. Folyamatos műhelymunkával támogatnia kell tagvállalatait a szakmai fejlődésben, abban, hogy megfelelhessenek a szüntelenül változó társadalmi és ügyféligényeknek. Szervezetét úgy kell, hogy fejlessze és formálja, hogy megtartsa képességét a növekedésre.
És végül, de nem utolsósorban, törekednie kell arra, hogy megőrizze függetlenségét – pontosan azért, ahogyan a kedves olvasó esetleg gondolná.
