Már a világháló megszületésének pillanatában - mikor még csak oktatási intézmények szörföltek az interneten - felmerült az igény a találatok rendszerezésére és katalogizálására, a böngészés ugyanis nem mindig vezetett eredményre, szükség volt egy olyan megoldásra, ami képes feltérképezni a tartalmakat, melyekben a felhasználók kereshetnek az általuk begépelt kulcsszavak alapján. Habár nem teljesen egyértelmű, hogy melyik szolgáltatás volt az első, az interneten fellelhető információk alapján Alan Emtage, a montreali McGill Egyetem hallgatója készítette el az első keresőmotort még 1990-ben, a World Wide Web megszületése előtt. Az Archie már szkripteket használt ahhoz, hogy feltérképezze az FTP-szerverek tartalmát, azaz a mai modern megoldásokhoz hasonlóan már automatizált volt.
Egy 1993-as tanulmány alapján a szolgáltatás rendkívül keresett volt: naponta néhány ezer felhasználó 50 ezer kérését szolgálta ki, a világon elszórtan helyezkedő Archie szerverek adattáblái pedig 2,1 millió bejegyzést tartalmaztak, amely akkoriban 150 megabájtnak felelt meg. „Míg szombat este egy másodperc alatt reagált, addig hétköznap délutánokon az öt perctől a pár óráig terjedt a válaszkészsége” - írták a tanulmány írói. Azaz már a kezdetekben nagy szükség volt keresőmotorokra, amely igény a World Wide Web 1991-es megszületésével, majd ugrásszerű növekedésével egyre csak fokozódott. Megjelentek az első keresőmotorok, amelyek már robotokat használtak a weboldalak feltérképezésére. Az elsőt Matthew Gray készítette, ám a Wanderer célja csak a világháló növekedésének mérése volt. Az első igazi modern keresőmotornak az 1993-ban indult Aliweb tartható, utána jöttek a többiek: a Go.com, a Lycos, az Altavista, a Yahoo, az Excite, a Hotbot, majd pár éves késéssel megérkezett a Google is.
Egy nagy ötlet: PageRank
A szolgáltatást a Stanford Egyetem két fiatal informatikus hallgatója, Larry Page és Sergey Brin alapította, akik kezdetben rendkívül ellenszenvesek voltak egymásnak. Egy közös céljuk azonban volt: egy a korábbiaknál jobb internetes keresőt akartak létrehozni. Az akkori megoldások ugyanis az oldalak feltérképezése során csak azt vizsgálták, hogy azokon milyen kulcsszavak szerepelnek, azok között nem tettek különbséget, így a találatok sorrendje eléggé véletlenszerű volt. Habár minden keresésre jöttek fel találatok, abban az internetező nem lehetett biztos, hogy az ő számára valóban legérdekesebbel - azaz legrelevánsabbal - van dolga az első helyeken.
Emellett a cégek nem összpontosítottak kellő módon a kereső funkcióra, inkább minél több látogatót akartak bevonzani az oldalukra, így bővítették a szolgáltatásaik körét (például levelezővel), portálokat építettek, s reklámok elhelyezésével próbálták népszerűségüket növelni. Ennek az lett a vége, hogy az 1996-os keresők rossz hatékonyságuk mellett gyakran még zsúfoltakká is váltak. A két Google alapító alapötlete az volt, hogy súlyozzák a találatokat, így kiemelve a valóban népszerű tartalmakat. Titkos algoritmusuk (a PageRank) ezt a következőképpen oldotta meg: nemcsak a kulcsszavakat tartalmazó oldalakat figyeli, hanem azt is, hogy az adott lapra milyen külső linkek mutatnak. Minél többen hivatkoznak egy oldalra, az vélhetően annál érdekesebb. Ez az elgondolás, amely életre kelt, mikor 1996-ban az Egyetem berkein belül elindították első keresőjüket, a BackRubot, ami merőben új volt. Ekkor a két alapító főhadiszállását a kollégiumi szobájában rendezte be, és maga a kiszolgáló is az oktatási intézmény szerverein futott. Az érdeklődés azonban hamar nőtt, a sávszélesség kezdett kevés lenni, így a két alapító úgy döntött, hogy saját céget alapítanak, és átnevezik a keresőjüket. A Google nevet választották, amely a matematikában használt googol - 10 a századikon - kifejezés direkt félreírt változata, utalva a lefedett internetes tartalom hatalmas méretére.
Larry Page és Sergey Brin így 1997 szeptemberében bejegyezték a domaint, amelyen a kereső elsőként béta üzemben kezdte meg működését. Ennek ellenére hamar jó hírnévre tett szert, és az internetes szaksajtó a legígéretesebb megoldások között kezdte el emlegetni. Persze mint minden startup cégnek, a Google-nek is pénzre volt szüksége, hogy átvészelje az első nehéz éveket. Az angyal ezen esetben Andy Bechtolsheim, a Sun társalapítója volt, aki a prezentáció láttán 100 ezer dolláros csekket írt a még nem létező Google Inc. cégnek. A vállalat egy hónappal később megalakult, hogy be tudják váltani a csekket, akkor még egy Szilícium-völgyi garázsban működve. Az események ezt követően felgyorsultak, amelynek eredménye egy újabb 25 millió dolláros tőkeinjekció, és egy nagyobb irodaház lett. Kellett is a pénz, mivel a Google 2000-ben még 14 millió dolláros veszteséggel zárta az évet, amelyet a Yahooval (aki fizetett a keresőszolgáltatás használatáért cserébe) kötött licencmegállapodás képes volt ellensúlyozni. Később az AOL ugyanígy tett, ám ekkor már éles üzemben dolgozott a Google forradalmi új hirdetési rendszere, az AdWords, amelynek köszönhetően elkezdett dőlni a pénz a céghez (2002 végére már 99 millió dollár volt a Google profitja).
Releváns reklámok
Mint ahogy a PageRank, úgy az AdWords is kellett ahhoz, hogy a Google a világ legnagyobb cégei közé emelkedjen. Korábban, mint ahogy azt már említettük, az oldalakon elhelyezett bannerek voltak a jellemzőek. A Google ellenben ezzel nem számolt, mint ahogy ma is fehér hátterű, reklámmentes a főoldala. Az ötletük az volt, hogy csak a releváns hirdetések jelenjenek meg organikus kereső oldalukon szponzorált linkek formájában, amely minden szereplőnek jó. Az internetezőt nem zargatják olyan reklámokkal, amelyek számukra feleslegesek, és a hirdető is jobban célozhatja az üzenetét.
A kulcsszóalapú marketing 350 résztvevővel indult el 2000 októberében, de a keresésen keresztül megvalósuló önkiszolgáló hirdetés elgondolása hamar nagy népszerűségre tett szert. Pláne akkor, amikor 2002-ben a Google bevezette az átkattintásalapú fizetést (CPC), amelynek értelmében a hirdetők nem megjelenés, hanem kattintás alapján fizetnek, amely rendkívül jó megtérülési mutatót biztosíthat számukra. 2003-ban mindez kiegészült az AdSense-szel, amellyel a hirdetések nemcsak a Google oldalain, hanem külső weblapokon is megjelenhettek már, így a cégek számára még vonzóbbá vált a hirdetési rendszer. A Google érdekelt is a fejlődésében, mivel bevételeinek legnagyobb része az AdWords hirdetéseken alapul, amelynek a becslések szerint 30 százalékát az AdSense, 60 százalékát pedig az organikus keresőben megjelenő reklámok adják össze. A pontos adatot nem lehet tudni, mivel ezen információt a Google nem publikálja.
Persze a Google már rég nem csak a keresésről szól. Elsőként oldalán megjelentek a vertikális keresők - képek, hírek, videók, társalgások, könyvek, térkép és így tovább -, majd részben felvásárlások révén a vállalat bővítette a szolgáltatásai körét. A Gmail, a Google Maps, a Picasa vagy éppen a legújabb Google+ neve bizonyára mindenkinek ismerősen cseng. A vállalat így visszatért a gyökerekhez és a főoldal már valódi portálként működik, amely számos szolgáltatáshoz jelent belépést. Sőt, még annál is tovább ment, hiszen ma már számos egyéb terméket is kínál. Elég csak a Chrome böngészőre, az Android mobil operációs rendszerre vagy éppen a Chromium OS-re gondolni. A 2004 augusztusa óta tőzsdei jelenléttel rendelkező cég ma a világ legnagyobb vállalatainak egyike, magabiztosan tartja piaci pozícióit, ráadásul rendre újabb és újabb területekre is bemerészkedik. A mobil hirdetési piacon még nagy csata várható, de az biztos, hogy a Google jó pozíciókból indul itt is.
Fontosabb felvásárlások:
2003. február - Pyra Labs (Blogger)
2003. április - Applied Semantics (AdSense, AdWords)
2004. július - Picasa
2004. október - Where2 (Google Maps)
2005. augusztus - Android
2006. október - YouTube
2007. július - GrandCentral (Google Voice)
2009. augusztus - On2 (WebM)
2011. augusztus - Motorola Mobility
