Jóllehet a 3D nyomtatók piaca a következő négy esztendőben egészséges növekedés előtt áll, az otthoni használatra szánt készülékek egyelőre olyan technológiát képviselnek, amely még nem találta meg a helyét - szűri le következtetését az International Data Corporation (IDC). Egy év alatt közel 20 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban eladott 3D nyomtatók és kellékanyagok forgalma, s ezek piaca immár 2,5 milliárd dollárt tesz ki, az éves növekedés üteme pedig 2020-ig meghaladja a 16 százalékot, olvasható a jelentésben (U.S. 3D Printer Forecast, 2016-2020). Az IDC szerint a hardverből származó forgalom a tavalyi 815 millió dollárról négy év alatt 1,96 milliárdra emelkedik. A legtöbb készülék a műanyag szálas, azaz filament (fused filament fabrication, FFM) vagy ráolvasztásos (fused deposition modeling, FDM) technikát alkalmazza; tavaly az Egyesült Államokban eladott nyomtatók 76 százaléka tartozott ebbe a csoportba.
Mint az IDC jelentése megállapítja, a piac belépő szintű nyomtatói nem hódítanak olyan széles körben, mint azt korábban várták. A gyártókat ez arra ösztönzi, hogy az oktatási intézményeknek és a professzionális prototípuskészítőknek szánt, magasabb gyártmánykategóriák felé tolják el a fókuszt. A belépő szintű, 1000 dollárnál olcsóbb 3D nyomtatók piaca 2020-ig így is évi 12 százalék fölötti növekedés előtt áll, azonban a torta viszonylag kis szeletét képezi.
Jó, de hol a húzóalkalmazás?
Az IDC vezető elemzője szerint a végfelhasználóknak a húzóalkalmazás hiányzik. Az elmúlt egy-két évben megfigyelhető tendenciák szerint a barkácsoló vevők száma lassabban növekszik, mint a profi, ipari felhasználóké. Kissé leegyszerűsítve, a 3D nyomtatóknak még helyet kell találni az íróasztalon a tintasugaras mellett. Legkevésbé az 1000 dollárnál olcsóbb készülékek piacán látható fejlődés, gyártóik ezért olyan funkciókkal igyekeznek felokosítani termékeiket, amelyekkel magasabb árkategóriába tornázhatják fel azokat. Az IDC szerint a legolcsóbb készülékekből alig ötvenezer darabot adtak el tavaly az Egyesült Államokban, s a szegmens éves növekedése 12,7 százalék körül várható.
Egyes gyártók forgalmaznak ugyan 300 dollárnál kevesebbért kapható 3D nyomtatókat, ám tapasztalataik szerint a vevők nem, avagy nem tőlük vásárolnak kellékanyagot, így pedig nem éri meg nyomott áron adni a berendezéseket - állapítja meg a jelentés. Húzóalkalmazást keresve sokan próbálták videójátékokkal kombinálni termékeiket, hogy a játékosok háromdimenziós nyomatot készíthessenek a szereplőkről és a jelenetek környezetéről. Az ötletet éppenséggel nem tartja rossznak Tim Greene, az IDC elemzője, de biztos abban, hogy ez még nem az a húzóalkalmazás, amire a felhasználók várnak.
Nem a megfizethető technológiát hiányolja, hanem a végfelhasználói 3D nyomtatás létjogosultságát kérdőjelezi meg a Wohlers Associates tanácsadócég elnöke. Akár ingyen is adhatnák a nyomtatókat, azzal sem tudnák rávenni őket a használatukra - fejtegette amerikai testvérlapunknak Terry Wohler. Az emberek - véli - már a fényképeik otthoni kinyomtatásával sem szeretnek bajlódni, hát még 3D-s tárgyakéval.
Gyökeresen megváltozhat szerinte a helyzet, amint megjelenik a piacon a Mattel ThingMaker nevű játéknyomtatója. Mint fogalmazott, a gyerekek kreativitása és alkotókedve remekül párosul a háromdimenziós játékok otthoni előállításával. Az októberre várható printerhez az Autodeskre alapozott ThingMaker Design App nevű alkalmazást kell letölteni, amelyben játéksablonok és építőelemek százaiból válogathatnak a gyerekek és szüleik. A nyomtatóból kikerülő figurák darabjai golyós ízületekkel pattinthatók össze.
Természetesen a boltokban és webáruházakban is megjelennek az ipari méretekben előállított, profik által tervezett és nyomtatott alkatrészek és késztermékek - jósolja az elemző -, de az otthoni nyomtatás is egyre olcsóbb lesz, mert a kínai készülék- és alapanyaggyártók, valamint az internetes áruházak lenyomják az árakat. A haszon csökkenése vezetett oda, hogy olyan nagy nevek, mint az Ultimaker vagy a 3D Systems stratégiát - egyúttal pedig árkategóriát - váltsanak, illetve hogy megjelenjenek a piacon a bérnyomtatást végző szolgáltatók.
Sebességet vált a 3D Systems
Akárcsak az Ultimaker, öt év után a 3D Systems is elfordul a belépő szintű nyomtatók piacától. Felhagynak az 1000 dolláros Cube nyomtató gyártásával, helyette az ötször annyiért kapható Cube Pro lesz a cég új alsó kategóriás iskolai és desktop mérnöki printere. Az 1984-ben alapított cég a 3D-s nyomtatás úttörői közé tartozik, eddigi elnöke, Chuck Hull dolgozta ki a széles körben használt STL (Standard Tessellation Language, STereoLithography) fájlformátumot, amely a térbeli test felületét apró közelítő háromszögekre bontva tárolja.
Miután a cég részvényei meredek esésbe kezdtek, a HP képalkotási és nyomtatási üzletágának volt elnökhelyettesét szerződtették Hull helyére, aki a professzionális, egyebek közt sorozatgyártást szolgáló nyomtatók felé tolja el a fókuszt. A 3D Systems nehézségeit alapvetően az erősödő piaci verseny okozza - vélik az IDC-nél. Míg 2011-ben mindössze 31 cég gyártott és árult 3D nyomtatókat világszerte, és ezek ára rendre meghaladta az 5000 dollárt, addig ma már éppen kétszer ennyi a gyártók száma. Ami viszont a kezdetek óta változatlan, az a technológia alkalmazásában élenjáró iparágak sora: az autó- és repülőgépgyártás, valamint az egészségügy. A 3D nyomtatás - más néven additív (nem esztergálást, marást használó) gyártás - jövője a gyors prototípuskészítés mellett az alkatrészgyártásban is kezd formát ölteni.
Merre tart a piac?
Leggyorsabban a 25 és 100 ezer dollár közötti áron kapható nyomtatók szegmense növekszik az IDC szerint. Ezekben a készülékekben műanyagot és fémet egyaránt lehet használni, amire a fogászat, az orvostudomány, az autó- és repülőgépipar lehet elsősorban vevő. A HP tavaly jelentette be, hogy kimondottan ipari célú nyomtatóval száll be a gyártásba. A tintasugaras nyomtatókéhoz hasonló elven anyagcseppeket kilökő berendezés az IDC szerint minden más szegmensnél gyorsabban növekvő piacot céloz meg. A mind bonyolultabb és fejlettebb alkalmazások láttán a felhasználók már nem csupán prototípusnyomtatót keresnek, hanem olyat, amelyet beépíthetnek a gyártási folyamatba - véli az IDC elemzője. Például az Align Technology nevű vállalatnál 175 ezer fogszabályzót nyomtatnak naponta.
Júniusban tette közzé első negyedéves felmérésének eredményeit a 3D-s bérnyomtatást szolgáltató Sculpteo, amelyből kiderül, hogy bár megrendeléseik között továbbra is a prototípuskészítés (50 százalék) és a modellezés (30 százalék) vezet, immár 20 százalékra tehető a késztermékek nyomtatásának részaránya. A megkérdezettek 93 százaléka vallotta, hogy az additív gyártás versenyelőnyt biztosít nekik, s legtöbbjüknek a gyorsabb termékfejlesztésben testesül meg ez az előny.
Mindenekelőtt tetemes költség- és időmegtakarításról számolnak be a 3D nyomtatót termékfejlesztési és gyártási folyamataikba beépítő vállalatok és magánszemélyek, emelte ki Tim Greene. Ahogy rövidül a nyomtatási folyamat és bővül a felhasználható alapanyagok köre, úgy nő a 3D-s nyomtatással előállítható késztermékek és alkatrészek száma, ami újabb és újabb piacok és iparágak meghódítását teszi lehetővé - foglalta össze az elemző.
Nyomtatott hajtóműszelep
2014 januárjában emelkedett az űrbe a SpaceX Falcon 9-es rakétája, melynek kilenc Merlin1 hajtóműve közül az egyikben a folyékony oxigén beömlését szabályozó szelepet 3D nyomtatással állították elő. A kísérlet igazolta, hogy a nyomtatott alkatrész ugyanúgy tűri a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat és vibrációt, mint a hagyományos technikával előállított egységek, sőt ellenállóbbnak, hajlékonyabbnak, kevésbé törékenynek bizonyult azoknál. Míg a hagyományos szelepek legyártása hónapokig tart, ezt az egyet két napnál rövidebb idő alatt állították elő.
