A víz és az alapvető elemek után az emberek mindennapi életének legtöbbet fogyasztott nyersanyaga kifolyik az ujjaink közül - figyelmeztetnek a tudósok. A szakemberek szerint a homok az egyre növekvő kereslet miatt egyre inkább szűkös erőforrássá válik.
Bátran hisszük, hogy homok bárhol van, és soha nem is feltételeznénk, hogy egyszer elfogy, de a tendencia megkezdődött - mondta Pascal Peduzzi, az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának (UNEP) klímatudományi tudósa.
A szervezet feladata, hogy górcső alá vegye, mi várható az elkövetkezendő tíz évben, hogy semmi se érje váratlanul az emberiséget. Ha ugyanis nem gondolkozunk előre, akkor hatalmas problémákkal szembesülhetünk. Ilyen a homokellátás, de önmagában a földhasználat is. Peduzzi szerint ezért itt az ideje a pánikolásnak, noha azzal nem sokra megyünk, de sokat segítene, ha megnéznénk és átgondolnánk a homokról alkotott téveszméinket.
A UNEP globális erőforrások információs adatbázisának igazgatója szerint a homokfogyást eddig csak közvetett módon, a cementfelhasználással lehet mérni, mert nagyon erős össszefüggés van közöttük.
Az ENSZ becslései szerint évente 4,1 milliárd tonna cementet állítanak elő, elsősorban Kínában, amely csaknem 60 százalékát teszi ki a jelenleg tomboló homokalapú építési láznak.
A statisztikák szerint minden tonna cementhez tíz tonna homok kell. Ez azt jelenti, hogy csak az építkezéshez a világ évente nagyjából 40-50 milliárd tonna homokot fogyaszt. Ez a mennyiség elegendő egy 27 méter magas és 27 méter széles fal megépítéséhez a Föld körül. Évente!
A homok felhasználásának globális aránya az elmúlt két évtizedben megháromszorozódott, részben a rohamos urbanizáció és az iparosítás miatt. Ez jelentősen meghaladja azt a természetes sebességet, amellyel a homok újratermelődik a sziklák szél és víz általi mállása miatt.
Az UNEP korábban figyelmeztetett a virágzó "homokmaffiákra" - az építőkből, kereskedőkből és üzletemberekből álló csoportok köztudottan olyan országokban működnek, mint Kambodzsa, Vietnam, Kenya és Sierra Leone.
