Nagyjából minden napra jut technológiai áttörés. Nézzük csak meg a híres Boston Dynamics robotok fejlődését, amelyek 10 év alatt az imbolygó konzervdobozokból szaltózni képes robotsportolókká váltak. De ezeket az áttöréseket az ipari vagy katonai világnak szánják, nem pedig a civilszférának. Az utolsó igazi áttörés, amit átéltünk, az az okostelefonok feltalálása volt 2008-ban. A mindennapi életünkben a technológia fejlődésének stagnálását az emberi tényező magyarázza - állítja az UX Planet cikke.
A 2010-es évek a kutatás évtizede volt. A találmányokat fejlesztik, és néhány éven belül valódi alkalmazásokat fogunk látni. A fogyasztói technológiák felhasználásával a vállalatok olyan szolgáltatásokat újítanak meg és találnak fel újra, amelyeket már régebben képesek voltunk létrehozni.
Az online bevásárlás az internet feltalálása óta létezik, de ez egy olyan szolgáltatás, amely a Covid-válság idején vált igazán népszerűvé. Ma már szinte minden márka kínál szállítási szolgáltatást.
A 2000-es években minden szakértő azt mondta, hogy a fizikai boltok eltűnnek, és minden vásárlásunk online fog történni. Aztán minden szakértő azt mondta, hogy a fizikai boltok továbbra is létezni fognak, de a pénztárosok eltűnnek az automata pénztárak javára. De mindkét esetben tévedtek ezek a szakértők, mert nem vették figyelembe az emberi tényezőt.
Attól, hogy lehetőségünk van valamit megtenni egy technológiával, például az internettel, még nem fogjuk megtenni. A boltok emberi tényezője a kimozdulás öröme, a tárgyak megérintésének öröme, az emberek látványa és az, hogy néhány szót, ami egy valódi emberrel válthatunk.
Egy globális világjárvány kellett ahhoz, hogy elvegye ezt a vágyat a más emberekkel való interakció iránt, és hogy az emberek tömegesen elfogadják az évtizedek óta létező online vásárlási szolgáltatást. Az innovációk és az új technológiák csak akkor lehetnek hatással társadalmainkra, ha figyelembe veszik az emberi tényezők összességét.
Ha egy technológiát az emberek számára hozunk létre, akkor biztosnak kell lennünk, hogy azt szeretik és elfogadják. Ez az emberi tényező az oka annak, hogy a tíz éve ígért technológiák csak lassan érkeznek.
Az autonóm járművek létrehozásának technológiája már az 1990-es évek óta létezik. Egy koreai professzor, Han Min-Hong tesztelte autonóm autó prototípusát a szöuli autópályán, és annyira biztos volt a találmányában, hogy a tesztet az autó hátsó üléséről végezte.
Tehát már 40 éve lehet, hogy nem kellene többé vezetnünk. De a technológia nem vette figyelembe az emberi szempontokat: a vezetés örömét, az autó birtoklásának büszkeségét, az ember bizalmát ebben a technológiában, a szorongást, hogy nem irányíthat egy olyan járművet, amely ennyire szabadon mozog. A felhasználók emberi tényezőihez pedig még hozzá kell adnunk az emberi társadalmi szempontokat, vagyis a technológia elleni lobbizást, amely túlságosan erőszakos változásokat hozhatna az autóiparban, és munkahelyeket semmisíthetne meg.
A gyártók megértették, hogy termékeik bevezetése előtt az emberi tényezőn kell dolgozniuk. Nem indíthatunk 100 százalékban autonóm járműveket, ha a fogyasztók nem bíznak bennük, nem általánosíthatjuk a virtuális valóságot, ha az hányingert okoz, és az eszközök kevésbé praktikusak, mint egy billentyűzet-egér-képernyő szett.
A technológiák őrült sebességgel fejlődnek, és az ütem egyre csak gyorsul. A lakosságnak szánt technológiáknak azonban a termékek emberi aspektusát is magukba kell építniük. Ez az emberi szempont magában foglalja az elfogadhatóságot, a formatervezést, az ergonómiát és a társadalmi hatást. Könnyen lehet, hogy a jövőben a társadalomtudósokat egyre inkább igénybe veszik, sőt új szakmák fognak megjelenni, ahogyan a 2000-es évek elején teret a pszichológusok életet adtak az Ux-tervezésnek.
