A spanyol kutatóintézet, az Institut de Ciències del Mar (ICM) által vezetett új tanulmány megállapította, hogy az oldalelmozdulásos tektonika nagyobb potenciállal rendelkezik a part menti szökőárak kialakulásában, mint azt korábban gondolták.
Az Alborán-tenger a Földközi-tenger legnyugatibb része, az Ibériai-félsziget és Afrika északi része között fekszik. A Gibraltári-szoros, amely az Alborán-tenger nyugati végén fekszik, köti össze a Földközi-tengert az Atlanti-óceánnal. Az itt található Averroes törésvonalról származó új adatok azt mutatják, hogy a szeizmikus zónában már be kellett volna következnie egy nagy földrengésnek (Richter-skála szerinti 7,0-es erősségű). Ez legalább 6 méter magas cunamit váltana ki, amely részben elpusztítaná és elárasztaná az andalúziai partokat.
"Ezek az óriási hullámok veszélyt jelenthetnek a part menti lakosságra, károsíthatják a tengeri és szárazföldi infrastruktúrát, valamint gazdasági és környezeti válságot okozhatnak. Ezek az eredmények alapvető fontosságúak lesznek az esetleges cunami hatásainak enyhítését célzó tervezési intézkedések javításához" - magyarázta Ferran Estrada, az ICM geológusa.
A cunamikat a tengerfenék hirtelen elmozdulásai váltják ki, általában a törésvonalaknál tapasztalható szeizmikus tevékenység okozza. A tenger alatti rengéseknél azonban a függőleges mozgási komponens hiányában a víztömeg sokkal kisebb mértékben veszi át a földmozgás mozgási energiáját, mint a szubdukciósnál - ezért általában elmarad a pusztító szökőár.
"Az Averroes-törés északnyugati végén egy akár 5,4 méteres vetővel rendelkezik, amely képes egy erős, 7-es erősségű földrengést létrehozni. Megvizsgáltuk a törés aktivitását a geológiai közelmúltban, és a történelmi feljegyzések szerint az utolsó földrengés, amelyet ez a törés generált, Kr. u. 365-ben volt" - tette hozzá Estrada.
A tengerfenék deformációjának matematikai modelljének köszönhetően a kutatócsoport ki tudta számítani az Alborán-tengerben lévő víztömegek viselkedését abban az esetben, ha a törésen újabb szeizmikus esemény következne be.
A lehetséges forgatókönyvek szimulációja szerint a cunami hullámai két fő ágban terjednének, és elérnék és elárasztanák Spanyolország déli partvidékének és Marokkó északi részének sűrűn lakott területeit. Ezek a hullámok akár hat méter magasak is lehetnek, és 21-35 perc alatt érnék el a partokat.
"Ezek túl gyorsak ahhoz, hogy a jelenlegi korai előrejelző rendszerek sikeresen működjenek. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy az oldalelmozdulásos tektonika szökőár-generáló potenciálját figyelembe kell venni a szökőár-előrejelző rendszerek újraértékelése során" - zárta az ICM kutatója.
Íme a Nature tanulmányának kivonata:
"A cunamikat a tengerfenék hirtelen elmozdulásai váltják ki, és általában a töréseken fellépő szeizmikus aktivitásból erednek. Ennek ellenére a törésvonalakat általában figyelmen kívül hagyják, mint fő kiváltó okokat, mivel úgy gondolják, hogy ezek csak mérsékelt tengerfenék-deformációt képesek létrehozni; ennek megfelelően a harántvető törések csúcsainál lévő függőleges dobás cunamigenikus potenciálját nem tartják jelentősnek.
"Ennek a tengerfenék-deformációnak a cunamigenikus potenciálját a Tsunami-HySEA szoftverrel modelleztük a Coulomb 3.3 kód segítségével. A két fő ágon terjedő hullámok 21 és 35 perc alatt érik el az ibériai partvidék sűrűn lakott ágazatait 6 m-es maximális érkezési magassággal, ami túl gyors a jelenlegi korai előrejelző rendszerek sikeres működéséhez.
