Az emberi szem sosem lesz képes arra, hogy segédeszköz nélkül a sarkok mögé lásson, de megfelelő képalkotó technológiával bármi lehetséges. Az úgynevezett non-line-of-sight (NLOS) technológia egyre gyakrabban jelenik meg az önvezető autóknak köszönhetően. Nyilvánvalóan ennek óriási haszna lenne, hiszen látható volna, hogy mi van a sarkon túl vagy a kanyarban. Most a Stanford Computational Imaging Lab csapata egy lépéssel tovább vitte az ötletet, és egy zárt szobában lévő tárgyakat kémlelt. Mindössze egy lézerre és egy kulcslyukra van szükségük.
Az NLOS-rendszereknek egyelőre nincs valós alkalmazásuk, de előbb-utóbb segíthetnek az elsősegélynyújtóknak a katasztrófák utáni helymeghatározásban, és javíthatják az orvosi képalkotást. Az ötletet már számos alkalommal validálták, de a jelenlegi módszerek túl lassúak ahhoz, hogy hasznosak legyenek. A múltban az NLOS-kísérletek sík, fényvisszaverő felületekre támaszkodtak, amelyek képesek a fényt egy akadály körül elcsípni. A fény (általában lézerimpulzusok) visszaverődik a céltárgyról, és visszajut a kísérletezőkhöz. Némi számítással nagyjából képet kaphatunk arról, hogy mi van az akadály túloldalán, anélkül, hogy megnéznénk.
A stanfordi tanulmány nem tesz semmit a sebesség kérdésével kapcsolatban, de tágabb körülmények között működik. A kutatók egyszerűen egy lézerrel világítottak át a kulcslyukon, és a pontot a túlsó falra vetítették. Az ebből a sugárból származó fotonok szétszóródnak, és körbeugrálnak a szobában és a benne lévő összes tárgyon. Idővel ezeknek a fotonoknak egy kis része végül visszakerül a kulcslyukon keresztül, de ez önmagában nem elég ahhoz, hogy megmondjuk, mit "láttak" ezek a fotonok odabent.
A kutatók megállapították, hogy egy mozgó tárgy úgy változtatja meg a lézerimpulzus adatait, hogy van némi menthető adat. Egy mesterséges intelligencia-algoritmus segítségével ki lehet nyerni egy elfogadható ábrázolást arról, hogy mi van a szoba belsejében.
A rejtett tárgyak alakjának ezek a "becslései" nem adnak kristálytiszta képet. Mint mellékelt képen látható, az emberek végül kicsit úgy néznek ki, mint a madarak. A betűk azonban majdnem olvashatóak. Ám ezek a becslések úgy jöttek létre, hogy soha nem néztünk közvetlenül a tárgyra. Megfelelő körülmények között, egy kifinomult algoritmussal talán meg lehet állapítani, hogy valaki mit művel egy zárt ajtó mögött.
