A Nasa Geotail missziója, amely a Japán Űrügynökséggel, a Jaxával együttműködésben 1994-ben indult, olyan eszközökkel, amelyek célja a Föld magnetoszférájának ellenőrzése volt. A Nasa és a Jaxa tisztviselői hamarosan döntenek arról, hogy mi legyen az űrszondával, miután mindkét adatrögzítője meghibásodott - írja a NASA blogja.
Az űrszondát két adatrögzítője közül az első 2012-ben, 20 évnyi információgyűjtés után hibásodott meg. A megmaradt adatrögzítő idén június 28-ig maradt működőképes, azóta a mérnökök nem tudták újra működésre bírni. Működő adatrögzítő nélkül a Geotail által megfigyelt információk elvesznek, mert nem továbbíthatók a Földre.
A Geotail azonban hosszú időn keresztül teljesítette küldetését, a tervezettnél hatszor tovább tartott, és feltérképezte a Föld magnetoszférájának "farkát". A csóva szélzsákként nyúlik ki a Föld éjszakai oldaláról, és néha kölcsönhatásba lép a Földhöz közelebbi magnetoszférával, hogy sarki fényt hozzon létre a pólusokon - állítja a Nasa.
A Geotailt kezdetben rendkívül elliptikus pályára állították, hogy a magnetoszféra csóvájának legtávolabbi részeit kutassa, és 14 alkalommal közelítette meg a Holdat, miközben nagyobb magasságokat ért el. Az ötödik és legközelebbi Hold körüli útja 1992-ben a Geotailt a Hold felszínétől 15 ezer kilométeren belülre vitte. Bár nem holdtudományi küldetésnek szánták, a szonda a Hold környezetében első alkalommal ismerte fel az oxigént, a szilíciumot, a nátriumot és az alumíniumot.
Az 1994-es 14. holdközeli repülés után az űrszondát a Földhöz közelebbi pályák sorozatára állította, hogy a sarki fényekhez vezető, gyakran "magnetotail szubviharoknak" nevezett magnetoszféra-jelenségek időtartamát kutassa.
Tekintettel a Geotail által termelt rengeteg adatra, és arra, hogy eredetileg 4 éves küldetésnek szánták, a gyengélkedő űreszköz nyugdíjazása egyszerű lehet a Nasa és a Jaxa számára is, bár még be kell jelenteniük, hogy mit szándékoznak tenni az űreszközzel.
