Nem kizárt, hogy hamarosan lesz egy saját digitális személyi séfünk, amely készen áll, hogy megfőzzön bármit, amit csak szeretnénk. A megjelenést, a formát, a textúrát és az ízt személyre lehet szabni mindössze egy gombnyomással. A Columbia Egyetem mérnökei éppen ezen dolgoznak, lézereket használnak a főzéshez és 3D nyomtatási technológiát az ételek összeállításához.
Hod Lipson gépészmérnök professzor irányításával a Creative Machines Lab "Digital Food" csapata egy teljesen autonóm digitális személyi szakácsot épített. Lipson csoportja 2007 óta foglalkozik 3D-nyomtatott élelmiszerek fejlesztésével. Azóta az élelmiszernyomtatás több összetevőből álló nyomtatássá fejlődött, amelynek a kutatók és néhány üzleti vállalkozás már vizsgálja a megoldás lehetőségeit.
"Megfigyeltük, hogy míg a nyomtatók milliméteres pontossággal tudják előállítani az összetevőket, addig nincs olyan melegítési módszer, amely ugyanilyen precíz lenne. A főzés számos élelmiszerben elengedhetetlen a tápanyag-, íz- és textúrafejlődéshez, és arra gondoltunk, hogy megnézzük, lézerrel ki tudnánk-e fejleszteni egy olyan módszert, amellyel pontosan szabályozhatjuk ezeket a tulajdonságokat."
Az npj Science of Food folyóiratban megjelent új tanulmányában a csapat a főzés különböző módozatait vizsgálta kék fény (445 nm) és infravörös fény (980 nm és 10,6 μm) expozíciójával a csirkehúsra, amelyet modell élelmiszer-rendszerként használtak. A kísérletben (3 mm vastag 2,5x5,0 cm területű) csirkemintákat nyomtattak, és egy sor paramétert vizsgáltak, beleértve a főzési mélységet, a színfejlődést, a nedvesség megtartását és az ízbeli különbségeket a lézerrel főzött és a tűzhelyen főzött húsok között. Megállapították, hogy a lézerrel főzött hús 50 százalékkal kevésbé zsugorodik, kétszer annyi nedvességet tart meg, és hasonló ízfejlődést mutat, mint a hagyományos módon főzött hús.
"Valójában két vak kóstolótesztelőnk a lézerrel főzött húst jobban szerette a hagyományos módon főzött mintáknál, ami ígéretesnek mutatja ezt a feltörekvő technológiát" - mondta Jonathan David Blutinger kutató.
Bár Lipson és Blutinger izgatottak az új technológiában rejlő lehetőségek miatt, amelynek hardver- és szoftverkomponensei meglehetősen alacsony technológiai színvonalúak, megjegyzik, hogy még nincs fenntartható ökoszisztéma a támogatására. Lipson szerint "ami még hiányzik, az az, amit mi 'Food CAD'-nek, azaz az élelmiszer Photoshopjának nevezünk. Olyan magas szintű szoftverre van szükségünk, amely lehetővé teszi, hogy olyan emberek is megtervezhessék a kívánt élelmiszereket, akik nem programozók vagy szoftverfejlesztők. Aztán szükségünk van egy olyan helyre, ahol az emberek megoszthatják a digitális recepteket, ahogyan a zenét is megosztjuk".
Mégis, mondja Blutinger, "az étel olyasvalami, amivel mindannyian napi szinten kapcsolatba lépünk és személyre szabjuk. Ezért természetesnek tűnik, hogy a főzésünkbe is beépítsünk egy szoftvert, hogy az ételek elkészítése személyre szabhatóbbá váljon".
