Csak a nyilvános felhőszolgáltatók évente több mint negyedbillió dollár bevételre tesznek szert. Ezért tart fenn az Amazon, a Google és a Microsoft hatalmas adatközpontokat szerte a világon. Az Apple és a Facebook is hasonló létesítményeket üzemeltet, amelyek mindegyike nagy magszámú CPU-kkal, terabájtnyi RAM-mal és petabájtnyi tárolóval van megtöltve - írja Mark Pesce virtuális valóság szakértő és vállalkozó az IEEE Spectrum magazinban közzétett elemzésében.
Ezek a gépek végzik a nehéz munkát, hogy támogassák azt, amit "felügyeleti kapitalizmusnak" neveznek: a reklámok terjesztésének végtelen nyomon követése, a felhasználói profilalkotás és az algoritmikus célzás is ide tartozik például. Ez a sok számítástechnika persze sok dollárt hoz, de rengeteg wattot is fogyaszt. A Bloomberg nemrégiben úgy becsülte, hogy a világ villamosenergia felhasználásának körülbelül 1 százaléka megy el a felhőalapú számítástechnikára.
Ez a szám a következő évtizedben exponenciálisan fog növekedni. A Bloomberg úgy számol, hogy a 2020-as évek végén globálisan az összes villamos energia 8 százalékára lesz szükségünk a jövő felhőinek működtetéséhez. Ez hatalmas ugrásnak tűnhet, de valószínűleg ez egy óvatos becslés. Amikor 2030-ra, amikor több százmillió kiterjesztett valóságot megjelenítő szemüveg valós idejű videót fog a felhőbe sugározni, és amikor a pénzt és a kódot zökkenőmentesen összekapcsoló intelligens digitális valuták széles körű elterjedésével a felhő fogja biztosítani szinte minden pénzügyi tranzakció és az adatokkal való felhasználói interakció alapját, akkor a mainál sokszorta nagyobb energiamennyiségre lesz szükség.
Egy megelőző korban Moore-törvényére támaszkodhattunk volna, hogy a számítási erőforrásaink növelésével kordában tartsuk az energiaköltségvetést. Most azonban, amikor az atomi léptékű eszközök elérése előtt az utolsó néhány folyamatcsomópontból is kicsikarjuk az utolsó bitnyi hatékonyságot, ezek a fejlesztések fizikai korlátokba ütköznek. Nem sok időbe telik, amíg a számítástechnika és az energiafogyasztás ismét erősen összekapcsolódik, ahogyan 60 évvel ezelőtt, mielőtt az integrált CPU-k megváltoztatták a folamatkat.
Úgy tűnik, hogy egy téglafal felé rohanunk, mivel a növekvő számítási igény összeütközik a csökkenő hatékonysággal. Nem fordíthatjuk a bolygó teljes villamosenergia-termelését a felhők támogatására. Valamit fel kell adnunk.
A legközvetlenebb megoldások közé tartozik, hogy több adatot kell feldolgozni a peremeken (edge), mielőtt azok a felhőbe kerülnek. Ez azonban csak áthelyezi a terheket, és időt nyer arra, hogy újragondoljuk, hogyan kezeljük a számítástechnikát a korlátozott energiaforrások mellett.
A szoftver- és hardvertervezés kétségtelenül az energiahatékonyság köré fogja szervezni tervezési gyakorlatát. Több kód kerül majd az egyedi szilíciumba. Ez a kód pedig egyre több okot fog találni arra, hogy ritkán, aszinkron módon és a lehető legkevesebbet fusson. Mindez segíteni fog, de ahogy a szoftverek fokozatosan egyre több mindennel kerülnek kapcsolatba a világból, egyre szélesebb körben fogunk szembe találkozni a számítástechnika generálta energetikai kihívással.
Ennek a jövőnek az egyik arcát már most is láthatjuk az energiafogyasztás és a magánprofit szinte démoni összekapcsolódásában, amely a Bitcoinhoz hasonló kriptovaluták proof-of-work mechanizmusát éltetik. Az olyan vállalatok, mint a Square, bejelentették, hogy a Bitcoin-bányászathoz szükséges napenergiába fektetnek be, remélve, hogy ezzel a tevékenységgel kapcsolatos rossz sajtó egy részét le tudják szerelni. De nem csak a PR-tevékenységek forognak kockán.
A Bitcoin most arra kér minket, hogy a profitmotívumot állítsuk szembe a bolygó egészségével. A jövőben egyre több számítástechnikai tevékenység fogja ugyanezt tenni. Reméljük, soha nem jutunk el arra a pontra, amikor a Föld sorsa a tranzisztorok sorsától függ - fejezte ki reményét Mark Pesce.
