A fejlesztésnek jó hasznát vehetik majd többek között a kutatási és mentési műveleteknél, a kábítószercsempészek által használt eszközök felderítésénél, az olaj- és földgáz-lelőhelyek kutatásánál, a búvárok egymás közötti kommunikációjánál, a szökőárak előrejelzésénél, valamint a környezeti jellemzők, szennyezések monitorozásánál.
Az Egyesült Államok kormányának kutatásokat finanszírozó szervezete, a National Science Foundation által támogatott projektet az IEEE Communications Magazine nevű szaklapban ismertető tanulmány szerint a földfelszíni vezeték nélküli kommunikáció területén tapasztalható hatalmas fejlődés és figyelemreméltó innováció a víz alatti hálózatok esetében még nem valósult meg, a helyzet azonban rövidesen megváltozik. A víz alatti kommunikációhoz használt hanghullámok adatátviteli sebessége meg sem közelíti a földfelszíni kommunikációnál alkalmazott rádióhullámok sebességét.
Azért van szükség hanghullámokra, mert víz alatt a rádióhullámok igen rosszul terjednek. Azonban a hanghullámok esetében olyan problémák lépnek fel, mint az intenzitás csökkenése a távolság függvényében, a késleltetés, valamint a Doppler-effektus által okozott torzulás, amelyek mind rontják az átvitel hatékonyságát. Ráadásul a víz alatti kommunikációhoz használt eszközökhöz nem dolgoztak még ki szabványokat, így azok egyedi fejlesztésűek és nem különösebben energiahatékonyak.
A mostani fejlesztés kiterjed a kommunikációs rendszer minden elemére - a víz alatti modemektől kezdve az adatátviteli protokollokig - annak érdekében, hogy kiküszöböljék a hatékony adatátvitelt akadályozó problémákat. A kutatók a víz alatti akusztikus modemeket intelligens, szoftver által definiált rádiótechnológiával kombinálják, melynek eredményeképpen tízszerest javulást értek el az Erie-tóban elvégzett első tesztekben a jelenleg a kereskedelemben elérhető víz alatti akusztikus modemekhez képest.
