Az igény, hogy megismerjük a körülöttünk lévő világot, sok ezer éves. Már az ókor hajósai is használtak kezdetleges térképeket, amiket általában állatbőrre rajzoltak, mert a papirusz egyrészt drága volt, másrészt kevésbé volt ellenálló a vízzel szemben. A nagy földrajzi felfedezők korában nagy iramban tágult az öreg kontinens embere által ismert világ, és a csillagászok már kezdetleges helymeghatározó eszközöket is készítettek. 2008-ból visszagondolva megdöbbentő, hogy az akkori tudósok milyen jó helyen "tapogatóztak", amikor az eget pásztázták távcsöveikkel. Mi sem teszünk ma másként: beülünk az autóba, az égboltra irányítjuk az eszközeinket, és a saját magunk által elhelyezett "csillagok" állását figyelve tudjuk, hogy pontosan merre is járunk.
Navigáció az autóban
A nagy autógyártók a kilencvenes évek közepén kezdtek a csúcsmodelljeikhez választható lehetőségként navigációs rendszert is kínálni. Nagyon sokáig fennállt az a paradox helyzet, hogy bár a hazai kereskedésekben is beikszelhette a tehetős ügyfél a 15 milliós autójába a gyári navigációt, azonban magyar térképet nem kapott hozzá - az ugyanis akkoriban még nem létezett. Ez persze nem tartott vissza számtalan, magát a rendszerváltás nyertesének tartó "vállalkozót", hogy csak azért rendeljen GPS-t az egyébként is feltűnő autójába, hogy a hasonszőrű "kollégáknak" dicsekedhessen vele.
Elsőként, 1994-ben a BMW kínált a luxusautóihoz navigációs rendszert. Persze itt nem a ma megszokott, színes, könnyen értelmezhető digitális térképet mutató készülékre kell gondolni: az akkori modellek leginkább egy autórádióhoz hasonlítottak, és keskeny, pontmátrixos kijelzőn, nyilakkal mutatták csak, hogy milyen irányú lesz a következő forduló. A legelső rendszerek funkciólistáján még nem szerepelt a hangos navigáció sem, vagy ha mégis, akkor a gépi mitfárer csak az alapvető utasításokat ismerte.
Digitális térképtörténet
A kezdeti navigációs rendszerek és ezzel együtt a digitális térképek kifejlesztése két világcég, a holland Philips és a német Bosch nevéhez fűződik. A Bosch Data vezette ERDA esetében az anyacég készítette Németország, Ausztria és Svájc térképét, a Tele Atlas a Benelux államok úthálózatát digitalizálta, míg az ETAK Nagy Britannia és az Egyesült Államok úthálózatához készített digitális adatbázist. Ez a konzorcium később Tele Atlas néven egyesült, és a mai napig az egyik legjelentősebb digitálistérkép-szállító.
A másik, Philips vezette csoport, az EGT a térképek elkészítéséhez az amerikai Navtech által fejlesztett formátumot használta, később pedig fel is vette a Navtech nevet, melyet utána, a ma is használt Navteq-re változtattak.
Ezzel a térkép-piac alakulása még messze nem zárult le. Új szereplőként megjelent ebben a szegmensben is a mobiltelefonok világában már világelső Nokia, és gyorsan meg is vásárolta (több kisebb cég mellett) a Navteq-et, szert téve ezzel a világ egyik legjobb térkép-adatbázisára. Nem nézhette ezt jó szemmel az elsősorban Amerikában és Nyugat-Európában ismert és népszerű TomTom sem, és nem sokkal később megvette a Tele Atlast. Persze ettől függetlenül ezek a cégek még adnak el térkép-licenceket más navigációs szoftverekhez is. Tele Atlas térképet használ például a Google Maps vagy a nyugat-európai országokhoz a magyar fejlesztésű iGO szoftver, Navteq adatbázist találunk viszont értelemszerűen a Nokia Maps-ben, de a Garmin készülékekben is. (Anno a Garmin is meg akarta vásárolni a Navteq-et, de a Nokia ajánlatával nem bírták tartani a versenyt.)
Magyarország (és Közép-Európa) esetében, ha lehet, még bonyolultabb a helyzet. Nagyon sokáig mindkét nagy cég elhanyagolta a régiónkat, nagyjából 2005-2006-ig szinte használhatatlan térképek voltak elérhetőek a térség országaihoz. Ezt a helyzetet használták ki a helyi fejlesztőcégek, és így fordulhat elő az, hogy Magyarország esetében a legjobb térképadatbázissal a ma már az iGO-t fejlesztő Nav N GO Kft. tulajdonában lévő TopMap Kft rendelkezik. Persze észbe kaptak a nagyok is, és mindkét cég térképadatbázisa használható már, de a tökéletestől (és az iGO Magyarország térképétől) még messze vannak.
