Az üzleti technológia eljutott odáig, hogy a márkázott RFID-kártyák tulajdonosai a közösségi médiumokon megoszthatják tartózkodási helyüket és tevékenységüket, ha lehúzzák a kártyájukat. Korábban a közösségi szájtok használatának egyetlen esélye az volt a kereskedelmi cégek számára, ha létrehoztak egy Facebook alkalmazást vagy oldalt, ahol pénzt lehetett költeni, s ezzel növelhették a forgalmukat.Csakhogy ebben az esetben a felhasználók az applikációról osztották meg véleményüket az ismerőseikkel, és nem egy adott tevékenységről a helyszínen. A való életben működő alkalmazások viszont lehetővé teszik, hogy aki lehúzza a kártyáját egy adott üzletben, azonnal megoszthatja valóságos tapasztalatait. Ezen az alapon pedig a cégek kialakíthatják a média alapú hűségprogramjaikat. A Retail Business Technology Expón már működő technológiák is megjelennek, például olyanok, amilyet a brit LifeSynk fejlesztett ki.
Hogy néz ki egy ilyen rendszer a vásárló oldaláról? A márkázott RFID-kártyát (ilyenekkel idehaza is szép számmal találkozhatunk) az ügyfél lehúzza a szolgáltatás terminálján, amely szintén kötődhet egy márkához, s ezzel már be is lépett a Facebook oldalára, ha engedélyezte az ottani applikáció működését, és megoszthatja tapasztalatait a terminál kezelőfelületén. A lehúzásért cserébe előnyös ajánlatokat kap, diszkont promóciókban vehet részt vagy másféle kedvezményekhez juthat, amelyeket a brand nevében a szolgáltatás kezel. Azt akarják ezzel elérni, hogy az ügyfelek ilyenféle, vásárlást ösztönző üzeneteket küldjenek a barátaiknak: „Éppen most kaptam 20 százalék kedvezményt a cipőplázában.”
A nagy áruházláncoknak ez a fajta megközelítés további előnyökkel is jár, mert testreszabott ajánlatokat adhatnak a vásárlóiknak, valahogy úgy, ahogy ezt korábban csak az online áruházak tehették a vásárlói történet és a vásárlói profilok alapján. És persze nem mellékes, hogy a közösségi szájtokon szájról-szájra terjedő pozitív propagandánál nincs semmi hatékonyabb. Az ajánlatokat a közösségi oldalakon természetesen PC-ről, tabletről vagy okostelefonról is nyomon követhetik a felhasználók.
A beérkező adatokat aztán a rendszer statisztikailag feldolgozhatja, vásárlói profilokat alakíthat ki, demográfiai térképeket rajzolhat stb. De a rendszer erőtlen volna, ha a vásárlói tapasztalatokról szóló beszélgetésekbe nem lehetne rajta keresztül belenézni. Ezt pedig csak akkor hajlandók megengedni a vásárlók, ha cserébe valamit (például kedvezményes ajánlatokat) kapnak, továbbá biztosak lehetnek benne, hogy az így kiszolgáltatott adatok nem kerülnek harmadik fél vagy illetéktelenek kezébe. Ezért a média-alapú hűségrendszerek kialakításánál az adatvédelem különösen nagy jelentőségű.
