Cikksorozatunkban a jelen technikai fejlődését alapul véve keressük a választ arra, hogyan fog kinézni a jövő. A Network World segítségével megpróbáljuk kitalálni, milyen lesz az Internet, miként fogunk kommunikálni egymással, mekkora teljesítményre lesznek képesek a negyed évszázaddal későbbi számítógépek. Dave Evans, a Cisco jövőkutatója szerint, ha közel végtelen számítási és tárolási kapacitás illetve hálózati sebesség áll rendelkezésre, az igazán érdekes időket fog hozni az ipar, az egészségügy, a várostervezés, az energia-előállítás és -felhasználás, a kereskedelem és a szórakoztatás terén egyaránt. Lássuk, ezúttal mit jósolnak a szakértők 2036-ra!
Életünk minden másodperce rögzítve
Nem is kell 25 évet előre tekinteni, Evans meg van győződve arról, hogy már 2029-ben 100 dollárért közel 11 petabyte-nyi tárkapacitást kapunk. Egy petabyte 1024 terabyte-ot jelent, és durván 1 millió gigabyte-ot; vagyis napjaink átlagos merevlemezénél körülbelül 10 ezerszer lesz nagyobb az akkori adathordozó kapacitása, 100 dolláros költségre levetítve.
Az persze korántsem biztos, hogy még a harmadik évtized végén is winchesterekre rögzítjük majd digitális adatainkat, hiszen az alternatív technikák már ma is itt kopogtatnak ajtóinkon. Egyre elérhetőbbé válnak a solid state drive-ok, azaz az SSD-k, melyekkel hibrid rendszerként mind gyakrabban lehet találkozni az új konfigurációkban. Sőt, a netbookok és a táblagépek terjedésével a mobil szegmensben, ha nagy tárterületre van szükség, lassan csak az SSD lesz az egyetlen alternatíva.
De mit is jelent mindez? Azt, hogy életünk minden egyes másodpercét rögzíthetjük majd, mindössze 100 dolláros költséggel (csak az adattárolót tekintve). Mindezt ráadásul Blu-Ray minőségben tehetjük meg; bár persze akkor már valószínűleg teljesen általánosak lesznek a 3D-s videofelvevők, minden bizonnyal valamilyen okostelefon-szerű eszközbe építve. Van, aki már neki is látott felvenni egy emberi élet minden pillanatát: az MIT kutatója, Deb Roy „The birth of a word" nevű projektjében újszülött fiának összes apró mozzanatát rögzíti. Ezzel Roy arra a kérdésre kíván választ találni, hogy pontosan miként is zajlik a beszéd megtanulásának folyamata.
„Képzeljük el, milyen érzés lenne, ha lehetőségünk nyílna egész életünk digitális rögzítésére. Minden, amit tettünk, pár ujjmozdulattal tökéletesen előhívható lenne egy memóriatárolóból." - fejtette ki a kutatónő elképzelését egy TED konferencia keretei között - „Így akármikor átélhetnénk újra és újra egy számunkra kedves emléket, vagy olyan részleteket fedezhetnénk fel múltunkban, melyek felett korábban elsiklottunk."
Vagyis az internetes csevegőfórumok és online szerepjátékok után újabb digitális drog kerülhet az ember kezébe. Ha megvalósul a fenti álom, akkor biztosan több százezren lesznek olyanok, akik a jelen zord valóságából a múlt biztosnak hitt ölelésébe menekülnek majd. Ön élne a lehetőséggel?
