Teszteltük az Intel Core 2 processzort

Az első Pentium 4 változatok 1400-1700 megahertzes órajele mellé 256 kilobájt másodszintű gyorsítótár, 400 megahertzes külső órajel és SSE2 támogatás párosult. A 0,18 mikronos gyártástechnológia kis visszalépést jelentett, hiszen a Pentium 3-asok utolsó verziói (Tualatin) már 0,13 mikronos technológiával készültek.

A Pentium 4 hat év alatt több ráncfelvarráson esett át, de az architektúra nem változott: az Intel szerint a NetBurst képes lett volna a 10 gigahertzes álomhatár elérésére, amennyiben a melegedés nem akadályozza meg őket e cél elérésében. Emiatt a Pentium 4 a Prescott maggal csak 3,8 gigahertzig jutott, ami papíron szép teljesítmény, gyakorlatilag nehezen tud lépést tartani az AMD jóval modernebb architektúrájára épülő Athlon 64 processzoraival.

Bár a Core processzorcsalád már piacon van egy ideje, az asztali gépekbe szánt Core 2 egységek esetében csak július 23-án dördül el a startpisztoly. A Pentium 4 hanyatlása láttán az Intel úgy gondolta, hogy gyökeres változtatásokra van szükség, ha versenyben szeretnének maradni. Éppen ezért szakítottak az általuk sokat sztárolt - a felhasználók által inkább sokat kritizált - NetBurst mikroarchitektúrával, amely nem csak sokat fogyasztott, de rettentően sok hőt is termelt, és ennek ellenére sem tudta vetélytársát egyértelműen megelőzni.

Úgy tűnik az Intel is felismerte, hogy gyökeres változtatásokra van szükség. Ennek okán született meg a Core illetve a Core 2, amely megásta a Pentiumok sírját, és nyugdíjba küldi a magát a Pentium nevet is. A névváltás jelzésértékű, miszerint az új processzorcsalád annyira különbözik a régitől, hogy még névben sem hasonlítható hozzá. Az alábbi linket követve Ön is végigolvashatja társoldalunk nagy processzortesztjét.

Lássuk, mit is tartogat számunkra az új Core 2!