Kétségtelen tény, hogy egy 46 hüvelykes, full HD, mindössze 27 milliméter vastag LCD tévé egészen újszerű televíziózási élményt nyújt. Így volt ez a Samsung UE46C7000 3D tévével is, amit éppen a Labdarúgó Világbajnokság idején próbálhattam ki. Feladatul azt kaptam, hogy azon funkciókat teszteljem, amelyek a munkavégzéssel, az internetezéssel, a Skype-pal kapcsolatosak. Emellett természetesen megvolt a napi szórakozás: meccsek és filmek, na és a nyaraláskor készített fotók megcsodálása.
Azt hiszem, nem meglepő az a tapasztalatom, miszerint a Samsung tévéje alapvetően szórakoztató elektronikai eszköz. Némi bonyodalmak után ugyan sikerült beszerezni azt az átalakító kábelt, amivel a televíziót a LAN-hoz lehetett csatlakoztatni, a megszokott értelemben vett internetezésről azonban nem beszélhetünk. A távirányító segítségével csupán néhány alkalmazást értem el, így például a YouTube-ot, a Picasát és a Twittert, a Skype-pal azonban már meggyűlt a bajom. A tesztnek csak kamerával lett volna értelme, a televízióhoz azonban kizárólag egyetlen típus (Freetalk) csatlakoztatható, amit nem sikerült beszerezni. Így aztán elmaradt a videotelefonálás.
Az alkalmazások köre ennél valamivel bővebb: van még néhány ingyenesen elérhető program, valamint fizetős játék. Tárolásukra összesen 335 megabájt áll rendelkezésre, az előre telepítettek viszont csak 27 megabájtot foglalnak el.
Természetesen minden funkciót a távirányítóval kell vezérelni; ez nyilván megszokható, ám egy darabig minden bizonnyal okoz némi nehézséget. Különösen azért, mert a meglehetősen nagy méretű távirányító rengeteg gombot tartalmaz, és így kezelése igen csak bonyolult. Ugyanakkor a betűk, amelyek az internethasználathoz elengedhetetlenek, lemaradtak róla. Nem egyszerű megszokni, hogy csak a képernyőn látható, melyik gombot kell éppen megnyomni.
Megjegyzendő, hogy nemcsak a LAN-csatlakozáshoz kell speciális átalakító kábel, hanem például az antenna csatlakoztatásához is. Ennek hátterében nyilván a televízió már-már valószínűtlenül kis vastagsága áll.
Ha azonban az ember át akarja adni magát az önfeledt szórakozásnak, nagy élményben lehet része. A kép minősége, felbontása, színei kiválóak. Noha egy arc apróbb-nagyobb hibái időnként akár zavarhatják is a hagyományos televízióhoz szokott szemet, a focimeccsek például igazán óriásiak. És a nyári élmények újraélése is sokkal élvezetesebb, mint amikor az ember a számítógép képernyőjén nézegeti a fotókat.
Na és persze a 3D. A 3D, ami nemcsak akkor élvezhető, ha valódi 3D-s filmet kap az ember, hanem megoldott a 2D/3D konverzió is. Ráadásul jól. Ki lehetett próbálni akár normál televízióadásokkal, akár a Blu-ray lejátszóhoz adott HD-filmekkel, a speciális szemüveg segítségével. Megtettem. Működik. Lehet, hogy a 3D-é a jövő. Én egyelőre elszédültem tőle, és megfájdult a fejem. De valamikor nagyon régen a fekete-fehér televízióval is így jártam. Úgyhogy minden bizonnyal a 3D tévét is mindenki megszokja, sőt előbb-utóbb követeli is.
