Közel három évvel ezelőtt jött el az a pillanat, amikor a mobilhálózatokon folyó adatforgalom meghaladta a hangforgalmat. Azóta a rés (szakadék) tovább nőtt, és egyes becslések szerint 2020-ban már 50 milliárd eszköz küld adatokat, illetve kommunikál a mobilhálózatokon. Gép a gépnek, azaz machine-to-machine (M2M).
Az M2M kommunikáció során a végberendezések általában egy szerver közbeiktatásával állnak kapcsolatban egymással. Az egyik oldalról a berendezések által mért vagy begyűjtött adatok a mobilhálózaton (vagy a vezetékes interneten) keresztül, csomagkapcsolt technológiával, IP-alapon jutnak el a távoli szerverre. Az adatok sokfélék lehetnek, például mérőóraállások, kameraképek, hőmérsékleti adatok, élettani adatok, riasztóberendezések állapotai, riasztások, vészjelzések.
Egyre jobban terjedő alkalmazás, hogy mérőórák adatait továbbítják a hálózaton. Ilyenkor jellemzően nagy tömegű adatról van szó, hiszen egy-egy mérőórától akár napi vagy óránkénti gyakorisággal is érkezhetnek az információk, ráadásul a hálózatba kötött berendezések száma is folyamatosan nő. Kellően intelligens M2M szerverszolgáltatás esetén figyelemmel kísérhető például, hogy nincs-e valamilyen kiugró, szokatlan érték a beérkező adatok között. Durva eltérés esetén a rendszer riasztást küldhet. A szervernek tehát alkalmasnak kell lennie az adatok fogadására, feldolgozására és szükség esetén a megfelelő akciók végrehajtására. Lehet, hogy csak egy tájékoztató SMS-t kell küldenie a fogadóoldali végpontra, de lehet, hogy vészjelzést kell kiadnia, és azzal párhuzamosan riasztania a megfelelő szervezeteket (például biztonsági szolgálat, tűzoltóság).
A végberendezések egy köztes adatátalakító és -továbbító eszköz közbeiktatásával kommunikálnak a szerverrel. Ezen eszköznek – nevezzük kommunikátornak – magához az ipari végberendezéshez (általában valamilyen PLC-hez), valamint a szerverhez is illeszkednie kell. A kommunikátor elláthat egyéb funkciókat is, például vezérelheti vagy figyelheti az adatküldés gyakoriságát.
„A szerverprotokollok elméletben lehetnek akár publikusak is, de egyelőre nem ez a jellemző. Ezért általában egyeztetni kell az adott szerverszolgáltató kommunikációs protokolljáról” – tájékoztatott Tárnok Péter, a WM Rendszerház műszaki igazgatója.
A felhasználók, azaz a szerverről továbbított adatok címzettjei a szerver túloldalán találhatók. E végberendezések az előre beállított módon, kapják meg az őket illető adatokat.
Árképzési szempontok
„Az M2M szerverszolgáltatás mögött bonyolult hardverkonfiguráció és robusztus szoftver áll. Erre azért van szükség, mert a felhasználói igények rendkívül eltérőek, mind a beérkező és továbbítandó információ jellegét, mind a mennyiségét, gyakoriságát illetően” – hívta fel a figyelmet Tárnok Péter.
Amennyiben az M2M szolgáltatás hosting tevékenységgel is párosul, úgy azt is figyelembe kell venni, hogy ugyanazon időben hányan szeretnék a szolgáltatást igénybe venni, tehát hányan csatlakoznak egy időben a szerverhez. Ehhez igazodva kell ugyanis a szerver kapacitását, erőforrás-igényét megtervezni. Ha például egy felhőszolgáltatásról van szó, ami gyakorlatilag egy virtuális szerverszolgáltatásnak tekinthető, akkor a szerverelérés sávszélességének van ténylegesen jelentősége.
A szerverszolgáltatások árának kialakítása természetesen az üzleti modelltől függ. A szolgáltatásokért végberendezésenként kell fizetni, havi alapdíjat, adattovábbítási díjat, valamint az igényelt szolgáltatási szinttől függő pluszdíjat. Természetesen olcsóbb, ha valaki csak probléma esetén kér értesítést, mintha folyamatosan, egy térképen szeretné figyelemmel kísérni eszközei működését, sőt szükség esetén be is szeretne avatkozni a távolból. Az árak meghatározásánál azt is célszerű figyelembe venni, hogy egy adott berendezésről általánosságban hány jelzés érkezik a szerverre, továbbá hogy maguk a jelzések (adatcsomagok) milyen méretűek, illetve fix vagy változó hosszúságúak.
Nincs szabványos interfész
Az M2M kommunikáció egyik forró pontja a szabványosítás. Vannak olyan területek, ahol a szabványosítás már elért egy bizonyos fokot, de minden végponti (terepi) eszközre általánosítható, szabványos interfész egyelőre nincs. A vagyonvédelmi piacon például a riasztóberendezések kommunikációja szabványos Contact ID protokollal történik. A gépjárműveknél meglehetősen elterjedt a CAN FMS csatlakozó. Vannak tehát bizonyos interfészek, amelyek az M2M-technológiában elfogadottak és használatosak, de az nincs szabványosítva, hogy a szerverbe milyen formátumban kell az adatoknak beérkezniük.
„Minden fejlesztővállalat a saját adatstruktúrájának megfelelően építi fel a szerverét, így a jelzésrendszerek is jellemzően cégspecifikusak. Több vállalat együttműködésekor az érintetteknek természetesen meg kell egyezniük valamilyen közös interfészben. Soros porti csatlakozásnál bizonyos esetekben, bizonyos eszközöknél általában megállapodnak a felek valamilyen szabványos kommunikációs protokollban, de ez a gyakorlat egyáltalán nem általánosítható. És ez talán nem is baj” – vélekedett Havasi Zoltán, a MOHAnet elnök-vezérigazgatója.
Dedikált hálózat, fix IP-cím
Az M2M szerverszolgáltatók a mobilhálózat szokásos biztonsági elemein kívül természetesen további biztonsági elemeket is beépítenek szolgáltatásukba. Ez elengedhetetlen. Sok cég azonban dobozos termékként árulja eszközeit, amit Havasi Zoltán nem tart elfogadhatónak: „E téren ütköznek a vélemények a szakmán belül. Vannak olyan szolgáltatások, amelyeknél nem tudom elképzelni, hogy megveszem a boltban a terméket, beleteszem a SIM-kártyát, feljelentkezem a hálózatra, és minden rendben, az eszköz máris küldi a jelzéseket az általam beállított szerverre. Megítélésem szerint ez felelőtlen magatartás mind a gyártók, mind a felhasználók részéről. Ez utóbbiak természetesen nem tudatosan hibáznak, hanem bizonyára a termék kedvező árfekvése miatt hoznak téves döntéseket.”
A szakember szerint az M2M-technológiájú rendszereknél egy bizonyos szolgáltatási szint fölött mindenképpen dedikált hálózatot kell alkalmazni. Egy egészségfelügyeleti, egy vagyonvédelmi, vagy bármilyen más szolgáltatás ugyanis megköveteli a fokozott megbízhatóságot. A GPRS-technológiánál ezt úgynevezett corporate APN-nel (Access Point Name) oldják meg, ahol az eszközök nem dinamikus, hanem fix IP-címeket kapnak, és már önmagukban egy dedikált hálózatba jelentkeznek fel, nem pedig a publikus internethez csatlakoznak. Csak így oldható meg a hálózat minden elemének, a szervernek, a hálózati és a végponti eszközöknek a folyamatos, 24 órás felügyelete.
Felfutóban a hazai piac
Szakértői vélemények szerint Magyarországon az M2M szerverszolgáltatások piaca még csak most kezd felfutni. Sokan egyelőre inkább saját távfelügyeleti központot üzemeltetnek, és csak a kommunikációs szolgáltatásokat veszik igénybe. Elméletileg az sem kizárt, hogy a berendezések szerver nélkül, tehát közvetlenül kommunikáljanak egymással a mobilhálózaton, ám ez technikai okokból nem szerencsés. Az internetszolgáltató (vezetékes vagy mobil) ugyanis általában dinamikus IP-címeket oszt ki, és így a berendezések nem találják meg egymást, következésképpen nem biztosítható a folyamatos felügyelet. Jóllehet vannak e problémára különböző megoldási módszerek, a teljes rendszer így sokkal nehezebben tartható kézben. Egyszerűbb és megbízhatóbb, ha csillag topológiájú hálózatban gondolkozunk, aminek a közepén egy szerver működik, és a végberendezések azon keresztül kommunikálnak egymással.
Számos olyan terület van, ahol a gép-gép kommunikáció nagy jövő előtt áll. Terjedése várható – többek között – a biztonságtechnikában (lakások, irodák, liftek stb.), a mérésadatgyűjtésben (áram-, gáz-, távhőszolgáltatás stb.), az egészségügyben (otthoni távfelügyelet, vérnyomás, vércukor és egyéb élettani adatok távmonitorozása stb.), az intelligens otthonokban.
