A dokumentum egyik kiemelkedő témája a nagyon nagy sebességű, ún. újgenerációs hozzáférési hálózatok (NGA) fejlesztése. Az érdekelt felek véleményét június 22-ig várja az Európai Bizottság. A tervvel kapcsolatban Neelie Kroes versenyügyi biztos (képünkön) kifejtette, hogy várják az érintettek véleményét, hiszen a cél az, hogy az EU világos és kiszámítható keretszabályozást biztosítson az állami támogatások felhasználásához ezen a stratégiai területen. Ez annál is inkább fontos, véli a biztos, mert a jelen világgazdasági körülmények között a szélessávú infrastruktúrába történő beruházás egyrészt rövid távon segítheti a gazdasági fellendülést, másrészt hosszú távon egész Európa versenyképességét javíthatja.
Az anyag több, mint negyven korábbi bizottsági döntés tapasztalatain alapul. A bizottsági megközelítésben eddig állami támogatásokra azok a vidéki, távoli települések voltak jogosultak, amelyeken piaci szolgáltatók önmaguktól nem valósítottak volna meg beruházást. Az eddigi szabályozás azt is biztosította, hogy az állami dotáció ne akadályozza vagy tegye lehetetlenné a piaci kezdeményezéseket, illetve olyan helyeken is versenyt teremtett, ahol az korábban nem létezett.
Az útmutató első része a Bizottság korábbi, ún. tradicionális (azaz nem "újgenerációs") szélessávú fejlesztésekkel kapcsolatos gyakorlatát mutatja be, a második rész pedig az új generációs hálózatok fejlesztésével foglalkozik. Ez utóbbiak egyik fő jellemzője, hogy jelentősen nagyobb, a jövő kihívásainak megfelelő sávszélességet képesek biztosítani, így olyan szolgáltatások közvetítésére is képesek, amelyre a mai infrastruktúra csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem képes (pl. IPTV). Az új generációs hálózatok fejlesztése mindazonáltal nagyon komoly beruházási igényeket támaszt a távközlési szolgáltatókkal szemben, és ezzel a Bizottság is tisztában van. Az útmutató célja tehát a beruházás intenzitásának, így az infrastruktúra kiépítésének erősítése és ezzel párhuzamosan a verseny fokozása.
Az értékelések kiindulópontja a jelenleg is érvényben lévő gyakorlat. Vagyis léteznek az ún. fehér települések, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek szélessávú infrastruktúrával, szürke települések, ahol csak egy szolgáltató van jelen, és vannak a fekete települések, ahol legalább két szolgáltató versenyez a fogyasztókért. A bizottsági gyakorlat meglehetősen szerteágazó: a fehér települések egyértelműen támogatást élveznek, míg azok a területek, ahol a piaci fejlesztések már folyamatban vannak, vagy a nem túl távoli jövőben megvalósulnak, illetve ahol valódi verseny van, sokkal kritikusabb elbírálás alá esnek. Az útmutató azokat a feltételeket is felsorolja, amelyeket minden országban figyelembe kell venni, ahol állami támogatások segítségével kívánnak szélessávú fejlesztéseket megvalósítani.
A szélessávú útmutató egyeztetés alatti változatát ide kattintva érhetik el.
