Számlák helyett chip-kártya?

Amikor a cikksorozatot terveztük, azt a tanácsot kaptam, hogy írjak a vállalatirányítási rendszerek (ERP) jövőjéről. Az ÁFA törvény megjelenése előtt, 1987-ben Magyarországon másodikként munkatársaimmal elkészítettük első ERP rendszerünket. Azóta már számtalan rendszert fejlesztettem ki a több mint ötezer, szinte valamennyi üzleti szektorban tevékenykedő vállalkozások számára. Ma is aktívan művelem hívatásomat. Belegondoltam, hogy mi változott ez elmúlt 20 évben.

Honnan , hová?

-    A sokak által visszasírt DOS-os rendszerek mára szinte teljesen eltűntek, legtöbbjüket a fejlesztőik átírták grafikus felületre. A windows program fejlődésével párhuzamosan az ERP programok is egyre csinosabbak váltak.
-    Lehetővé vált a leggyakrabban használt táblázatkezelő -, szövegszerkesztő és levelező rendszerrel az együttműködés.
-    Adatokat szolgáltatunk az adóbevallásokhoz, kiszolgáljuk a könyvvizsgálókat.
-    Nagyon sok program kinőtte fejlesztője országát és a nemzetközi porondon megállta a helyét. Több kisebb program örökre eltűnt, átadta a helyét a több szolgáltatást nyújtó (vagy csak nagyobb marketinggel rendelkező) egy másik szoftvernek.
-    Megbízhatóbb adatbázis-kezelő alkalmazásával gyorsabbá, stabilabbá váltak a programok.

Elégedett vagyok ezzel az eredménnyel? Igen. Komolyan? Nem! Sokkal több lehetőség van ebben a területben is!

Valami történt

A kilencvenes évek elején, amikor bankok bevezették az online kapcsolatot megvalósító szoftverüket, mindenki féltette a pénzét, azt híresztelték, hogy ezzel a technikával ellopják a pénzünket. Néhány éven belül szinte csak ezen keresztül utalunk, ezen keresztül kérdezzük le minden reggel banki tranzakciónkat. Jelentősen lecsökkent a papír alapú átutalások rögzítése, felgyorsítva ezzel a pénz útját.

Az adóhivatal, a bíróság is áttért az online ügyintézésre, és mi ERP program készítői nem tudunk hasonló sikerről beszámolni. Tonnaszámra nyomtatjuk majd postázzuk több példányban számláinkat, iktatjuk, feldolgozzuk, könyveljük a kapott számlákat. Kevesen látják el elektronikus aláírással számlájukat és juttatják el vevőikhez azt.

Az ENSZ és az Európai Unió (elődje) már 1987-ben kidolgoztatta az EDI rendszert, amely adatok szabványos elektronikus cseréjét definiálja kettő vagy több számítógép alkalmazás között. Húsz év után a nagyobb kereskedőházakat leszámítva máig sem terjedt el használata, az ÁFA törvényünk sem ismeri el teljes jogú számlának az EDI formátumban elküldött számlákat. Mi az előnye az EDI vagy hasonló technológiát megvalósító rendszerek használatának? Közös nyelven tud kommunikálni a vevő a szállítóval. Nem kell munkatársaknak rögzíteni a rendeléseket. A rendelések alapján automatikusan elkészülhetnek a szállítólevelek, amelyek alapján a vevő előre, a szállítmány megérkezése előtt megkaphatna, és így tervezhetné a beszállításokat.

Éjszakánként hosszú teherautó sorok állnak a bevásárló központok raktárai előtt, pedig már ma is létező elektronikus áruazonosító rendszerekkel meggyorsíthatnák az áruátvételt, a robot rakodógépek pedig a megtervezett tárhelyekre vihetnék azokat. Az áruátvételi igazolás is azonnal visszajuthatna a szállítóhoz, aki azon nyomban elkészítené és elektronikusan küldené a számlát. A vevőnek nem kellene a számlát ellenőriztetni, hanem azt összevetve a szállítással, a rendelésben szereplő árakkal egyből, automatikusan könyvelhető lehetne. (Meg tudja valaki számolni, hogy hányszor ismételtem az automatikus ill. az elektronikus szót?)

Mi kellene hozzá?

Nem sok. Mindenkinek (legalább Európában) rendelkezik személyi okmánnyal. Néhányunknak több is van, személyi, lakcímkártya, útlevél, TB kártya, utazási bérlet, érettségi bizonyítvány, diploma, nyelvvizsga, … Nem lenne nagy változás, ha ezek olyan biztonságos chip kártya váltaná fel, amelyek egységesítené az összes „félcédulánkat” és ami felhasználható lenne elektronikus aláírásra is.

Az EDI rendszerhez csatlakozás most pénzbe kerül. Naponta hallom/olvasom a hírekben, hogy azért magasak az adók, mert sokan kibújnak alóla, „kevesen adóznak sokat”. Ez nem csak magyar probléma. Több vállalkozás Kínába települt át, ahol a béreken kívül (sok más kedvezőtlen körülményt felvállalva) kevesebb a közteher is.

Amennyiben az EU felvállalná (díjmentessé tenné) az elektronikus adatkapcsolat megvalósítását, akkor felgyorsulna az adatok mozgása (idő pénz), megvalósítható lenne a korábban felvázolt emberi kéz érintése nélküli kereskedelem, jelentősen lecsökkenne a vállalkozások adminisztrációs terhe. Az állam az elektronikus számlák feldolgozásával mindenki számára ki tudná vetni a kevesebb, igazságosan elosztott adót – így hatékonyabb lenne az EU gazdasága, többen visszakaphatnák az elköltözött gyárak miatt elveszett munkahelyüket.

Megvalósulhat ez a következő húsz évben? Elméletileg egy éven belül, az EDI szabványt felhasználva kidolgozható lenne a rendszer alapelve, néhány éven belül a központi rendszerhez kapcsolódó az ERP programokat átdolgozhatnánk. Gyakorlatilag a következő húsz évben semmi esélyt nem látok rá. Miért? Csak találgatok:

-    az általános elektronikus azonosítás emberi és üzleti jogokat sért?
-    Európában a sok tízmillió, adminisztrációval foglalkozó embert át kellene képezni más területre?
-    néhány törvényalkotó üzletileg ellenérdekelt?

Az elektronikus banki mozgások ellenőrzésével, a pénzmosás elleni jogszabályokkal már most is ismerheti az adóhatóság anyagi helyzetünket. Ehhez képest nem változna a személyek, a vállalkozások kontrolhatóságának foka.

Ha nézzük a régi fantasztikus filmeket, akkor azok közül több már része életünknek. Talán a következő századfordulóra már ez is valóság lesz.

Szeretném, ha ez már holnap bekövetkezne? És Ön? Kérem, hogy írja meg, Önnek milyen víziója van a gazdaságról és benne a jövő vállalatirányítási rendszerekről.

Marosi György
Multi Informatikai Kft.