50 éve süvített az űrbe egy Delta-rakéta, melynek tartalma óriási lépcsőfokot jelentett a világot összekötő kommunikációban. Ezen rakéta ugyanis egy nem mindennapi csomagot cipelt a hátán! Július 10-én kezdte meg útját Telstar, az első szatellit, mely óriási újdonságokat hozott a telekommunikációban.
A Telstar-project történetéhez vissza kell ugornunk 1955-ig, amikor az AT&T Bell Labs kutatójának, John Pierce-nek fejében egy forradalmian új ötlet kezdett kibontakozni. John új szintre emelte az akkori kommunikációt, azzal a gondolattal, hogy űrbeli állomásokon keresztül oldják meg az információcserét.
A NASA és a Bell Labs 1960-ban vitték véghez az első sikeres kísérleteket, melyek során lebegő fémgömbökön keresztül tudtak jeleket küldeni az USA fölött, azonban hamar rájöttek, hogy a lufik nem tarthatók fent huzamosabb ideig, így alkalmatlan megoldás TV sugárzásra.
Így lett létfontosságú a Telstar-project.
A 76,2 cm-es átmérőjű szatellit a tengelye körül forgott volna, miközben Föld-körüli pályára áll. Kívülről 72 darab nap-panel fedte gömbalakban elrendezve, melyek 19 elemet töltöttek.
A Telstar rendelkezett egy alumíniumcsővel, mely a beérkező jeleket tízmilliárdszorosára tudta erősíteni. Eredetileg két TV csatorna továbbítása volt tervben, de ezt elvetették, így az elkészült objektum egy csatorna sugárzására volt alkalmas.
Azonban nem csak a szatellit igényelt különleges mérnöki precizitást!
A mai szatellitek 36.000 illetve 22.400 mérföld magasan keringenek az egyenlítő fölött, így a földről mindig befoghatóak, ezzel szemben Telstarnak sokkal kisebb volt a pályája, közelebb szállt a Földhöz. Emiatt kellett egy érzékeny antennát szerelni a földfelszínre, mely kapcsolatot teremt és tart, míg a szatellit megteszi a két horizont közti távolságot, átszelve az égboltot. Pályáját meglepően rövid idő alatt tette meg, mindössze 160 perces volt, azonban ebből csak 20 percet volt képes jelközvetítéssel tölteni.
A jeleket az USA és Európa közt sugározta. Az amerikai részen Andovert találták a legalkalmasabbnak az állomás kiépítésére, míg Európában, egy angol városban, Goonhillyben illetve Pleumeur-Bodou-nál, Franciaországban találtak rá az ideális helyszínekre.
A fejlesztők már a szatellit első útjánál képesek voltak Andoverből kép, illetve beszéd közvetítésre Washingtonba, az összegyűlt közönség meglepetésére. Ahogy, ezt észlelték, egy hang megszólalt Franciaországból! Telstar nélkül nem tartanánk a mai nap itt, ahol vagyunk, így büszkék lehetünk a fejlesztőkre, a tervezőkre és a mérnökökre. Nem mindennapi tettükkel óriásit ugrott az emberi faj kommunikációja.