Motorola V3i - tuningpenge

A két készüléket egymás mellé helyezve csak apró különbségek fedezhetők fel. Megváltozott a külső borítás színe, a numerikus gombok között kékes csíkok jelentek meg, a külső kijelző alatt kéken világít a Motorola lógó, az akkumulátor mellett pedig megjelent a microSD foglalat. Az elődmodellnél is gyakran emlegettük, hogy a billentyűzet formája lenyomatot képez a kijelzőn, ez a Motorola V3i esetében hatványozottan igaz. Az akkumulátor töltése közben egy apró zöld LED világít az előlap bal felső sarkában.

A külső kijelző eddig 4096 szín megjelenítésére volt képes, most már 65 ezer különféle árnyalatban pompázik. A v3i belső TFT LCD-je a 262 szín mellett jóval erősebb fényerővel és élesebb képpel örvendezteti meg a felhasználót.

A beépített memória az 6 MB-ról 12-re emelkedett. A Motorola V3-nál komoly probléma volt mindenki számára, hogy kevés memóriát kapott, s ezt ráadásul nem is állhat módunkban bővíteni. 5 MB-nál már gondot jelenthet az is, hogy kedvenc számunkat, MP3 formátumban csengőhangként tegyük fel a telefonra. Magyarán szinte feleslegesen kapta meg azt a funkciót ez a készülék, hogy MP3-ak lejátszását végre tudja hajtani.

Memóriakártya hiányában viszont nem tudunk 1,2 megapixeles képeket készíteni, csak ha vásárolunk egy az alapcsomagból hiányzó microSD eszközt. VGA és kisebb felbontású képeket lehet alkotni.

A fotózás közben történő beállítások némileg módosultak, először a navigációs gombbal kiválasztjuk a megfelelő funkciót (méretezés, szín...), majd pedig kedvünk szerint variáljuk azt. A 8-szoros digitális zoom funkció kiemelkedik a mezőnyből, csak éppen az amúgy sem túl fényes minőséget rontja tovább.

Vigyázunk arra, hogy lehetőleg erős természetes fény mellett és stabilan tartott optikával alkossunk, mert az elkészült fotók hajlamosak a bemozdulásra. A maximálisan elérhető felbontás 1280x960 képpontos lehet. Imáim meghallgatásra találtak, és a Motorola mérnökei végre kényelemsebbé tették a Bluetooth használatát, ennek megfelelően a technológia gyorsabb és stabilabb lett más eszközökkel történő kommunikációs esetén.

A V3i-nél elég rossz megoldást kapott az 1000 név tárolására alkamas telefonkönyvben való keresgélés, ugyanis míg a V3-nál, ha beírjuk a keresendő név kezdőbetűjét, akkor azonnal odaugrik, és már hívhatjuk is az illetőt; az újított verzióban egy külön kis ablak nyílik meg ilyenkor, ahol kénytelenek vagyunk minden egyes alkalommal a keres gomb használatát igénybe venni. Ez kicsit körülményessé teszi a hívásaink kezdeményezését.

A telefon alaphelyzetben új Java játékokat tartalmaz, de egyikkel se tudtam órák hosszat szórakozni. A felfrissített csengőhangok ellenben elnyerték a tetszésemet, ráadásul a hangszóró is mintha szebben szólalna meg. A szebb és tetszetősebb háttérképe, illetve képernyővédők sem hiányozhatnak a V3i-ből.

Az irodai eszközökből eltűnt a chat, van helyette aktiválási lista. A V3-ból ismert MotoMixer is a múlté, helyette a videokamera szerepel a továbbfejlesztett verzióba. Az akkumulátor is jobban teljesít, mint az elődmodell esetén, 4 nap aktív használat után kellett először töltőre dugni.

Összességében meg voltam elégedve a Motorola V3i használatával, de a microSD kártyát igazán mellékelhetett volna a gyártó. Amit anno hiányoltunk a Motorola V3-ból (2004-ben), az most megtalálható a V3i-ben, a forma maradt a régi, a felújított színek pedig még tovább növelték a készülék exkluzív mivoltát. A felfrissített verzióban az EDGE technológiát és az FM rádiót el tudtam volna viselni. De legalább a V3 ára újabb zuhanásnak indult az utód megjelenésével.