A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese fontos kontextusba helyezte az innovációt. Arra kértük, foglalja össze a Computerworld olvasóinak mondandójának lényegét.
"Én magam is Nagyváradról származom - mondta Spaller Endre -, és azt látom, hogy ugyanazokat a vitákat vívjuk gyermekkoromtól, de ha fellapozzuk a történelemkönyveket, akkor sokkal régebb óta. Feltehető, hogy azok, akik olvasnak e vitákról, sokkal jobban unják, mint azok, akik részesei. Lesz-e autonómia Székelyföldön, lesz-e autópálya Észak-Erdélyben, lesz-e önálló egyetem, lesz-e önálló gazdaság, megmarad-e a magyarság itt, hogyan tartható itthon a magyar munkaerő a tízszeres munkabér-ajánlattal szemben, és ha a fiatalok elmennek, mi lesz az ittmaradottakkal? - hogy csak néhány témát említsek. Kicsit kívülről nézve úgy tűnik, hogy folyamatosan ugyanarról beszélünk, és nem történik semmi. Valószínűleg emögött a pénzhiány van.
Az innováció képes azonban arra, hogy rövid idő alatt egy cégbe, több cég esetén egy régióba nagyon rövid idő alatt, nagyon sok pénzt hozzon be. Ha azt akarjuk, hogy átalakuljanak e viták, és remény legyen arra, hogy egyszer véget érjenek, azt a kérdést kell feltennünk, hogy lehet-e nagyon gazdag a székelyföldi régió, mert ha lehet, akkor a napjainkig folyó viták kérdései egészen más összefüggésbe kerülnek. Egyetlen út vezethet a meggazdagodáshoz, az innováció útja, más lehetőség nincs. Az átlagos GDP-növekedés 2-3 százalékos, ami nem az az ütem, amellyel a fejlődés felgyorsulhat. Csak az innováció képes arra, hogy egyik napról a másikra, egyik évről a másikra tízszeres, százszoros, ezerszeres legyen a növekedés. És meg kell említeni itt valamit még: az erdélyi magyarok megszokták, - vagy mondhatom így, megszoktuk -, hogy sokszorosan többet kell teljesíteni a többségi társadalom képviselőinél ahhoz, hogy az embert egyszer észrevegyék. Az a lehetőség, hogy a világpiacon folyhat a verseny, komoly lehetőségnek mondható. Ott számít a teljesítmény, a minőség, és senkit sem érdekel, hogy azt éppen kisebbségiek, magyarok, erdélyi magyarok hozták. Ez a fajta nyomás, amely az erdélyi magyarságon van, megszűnik abban a pillanatban, amikor valós értéken fizetik ki a valódi teljesítményt, tehát akkor, amikor az innovációs eredmények megjelennek külföldön.
Arra kérdésünkre, hogy miként segíthet az NKFIH az itteni innovátorokon, az elnökhelyettes ezt válaszolta:
"Én inkább azt kérdezném, hogy miben tud segíteni a magyar állam, miben tud segíteni Magyarország az ittenieknek, mert azért itt többről van szó, mint amit egy hivatal meg tudna oldani. Az innovációra pénz van, és ez azért nagyon fontos, mert sokan vitatják, hogy jó-e az, ha az állam az innovációra sok pénzt ad. Én azt mondom, hogy egészen addig, amíg az átlagosnak mondható magyar családok vagyona 10 millió forint körüli, amelyben van egy kis lakás és egy autó, vagy még ennél is kevesebb, akkor nem lehet elvárni a családoktól, hogy 15-20 millió forintot kockáztassanak. Ha haza megy egy átlagos egyetemista azzal, hogy van egy nagyon jó ötlete, és adjanak a szülők a megvalósításához tőkét, biztosan a "nincs rá pénzünk" lesz a válasz, de hiába megy a barátokhoz, mert nekik sincs kockáztatni való megtakarításuk.
Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben az államnak igenis van finanszírozási szerepe. A pénz azonban nem minden, a smart money fogalmat szokták ilyenkor használni: a pénz nem akármire jön, ha a pénzt akármire el lehet költeni, akkor el fogják költeni, viszont az adott feladatot nem fogják megoldani, ezért a felhasználást intézményesen ellenőrizni kell. A magyar állam a kapcsolatrendszer terén is sokat segíthet. Példaként említem, hogy tavaly indult itt az innovációs rendezvénysorozat, és mi se nagyon bíztunk abban, hogy ha egy év múlva itt leszünk, bármilyen sikerről beszámolhatunk. Az élet azonban ránk cáfolt, és kiderült, hogy sokkal gyorsabban működik minden, mint ahogyan gondoltuk. Két cégünk is van, akik tavaly itt voltak, s azóta a segítségünkkel belekóstoltak a nemzetközi üzleti kultúrába, cégépítési tudásba, összeszedték a forrásokat, amelyekkel elmehettek versenyekre, kiállításokra. Az egyik cég megnyerte itt a legnagyobb bukaresti startup versenyt, amely kétszeres sikernek számít. A másik pedig a "bármire jó" gondolattól eljutott a termékig és a sorozatgyártásig."
