Minden technikai fejlődést nagyra tartok. A mindennapokban rengeteg applikációt használok, mert úgy gondolom, hogy ezek nagy része egyszerűbbé teszi az életünket. Ha úgy tetszik, egyértelműen „user” vagyok. Mivel az autógyártás is a folyamatos fejlesztésre épül, kézenfekvő, hogy ez a két, robbanásszerűen fejlődő terület megtalálja egymást.
Hogy segítik-e az autózást ezek a fejlesztések? Mint az autózást szerető ember, a hétköznapokban nagyon hasznosnak tartok minden olyan technológiai újítást, amely biztonságosabbá teszi a közlekedést: jó dolog, ha a sofőr információt kap az aktuális közlekedési helyzetről vagy éppen a haladást nehezítő akadályokról, akár balesetekről. Ugyanúgy hasznosak ezek, mint a modern autókba szerelt éjjellátó berendezések, amelyekkel rossz látási viszonyok között, éjszaka, vagy akár ködben is biztonságosabban haladhatunk.
Egy olyan embernek, akinek az autó csupán egy praktikus közlekedési eszköz, minden olyan berendezés, amely helyette dolgozik vagy megkönnyíti a dolgát, roppant nagy segítség lehet. Ám én, mint egy olyan ember, aki nem csak praktikumból, hanem az élmény kedvéért is vezetek, azt vallom, hogy a túl sok elektronika ronthatja is az autózás élményét.
A túl sok és túl nagy kényelmet adó felszerelés, illetve minden olyan berendezés, amely kiveszi a sofőr kezéből a kontrollt, csökkenti a vezetés élvezeti faktorát. A másik nagyon fontos dolog, hogy én csakis olyan fejlesztést tudok elfogadni, ami a vezetés biztonságát vagy kényelmét szolgálja, és közben nem vonja el a sofőr figyelmét. Ha plusz információt szolgáltat, azt pártolom. Attól azonban egy kicsit tartok, hogy egy olyan generációt nevel ki a mai modern autóipar, ahol a sofőrök túlságosan ellustulnak és elsősorban az elektronikai berendezésekre hagyatkoznak – ha például a parkolást segítő rendszer meghibásodik, akkor képtelenek lesznek egyedül megoldani az adott közlekedési szituációt.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a vezetés tanulható-e vagy érzék kell hozzá, azt gondolom, bizonyos szintig megfelelő kontrollal elsajátítható. Ahhoz, hogy valaki biztonságosan tudjon közlekedni anélkül, hogy a saját vagy a közlekedésben részt vevő többi autós életét ne veszélyeztesse, szükség van elméleti és gyakorlati tudásra, kontrollra, hogy ismerje a saját és az autója határait – és persze rutinra is. Ez szerintem száz százalékot tekintve a vezetés hetven százaléka. A maradék harminc különbözteti meg a jól vezető hétköznapi sofőrt a versenyzőtől, aki minden közlekedési helyzetben és minden sebességnél képes uralni az autót, megoldani az adott szituációt.
S hogy milyen volt a tavalyi évünk, és milyen terveink vannak a jövőre nézve? A 2013-as egy nagyon vegyes év volt. Elég rosszul, kimondott pechszériával indult. Év elején három egymást követő versenyen sem tudtunk bajnoki pontokat szerezni. Szerencsére az esztendő második felére megszakadt ez a tendencia: öt versenyt nyertünk zsinórban. Azt hiszem, ezzel bebizonyítottuk mindenkinek, hogy ha körülöttünk minden rendben zajlik, és csak rajtunk, a mi teljesítményünkön múlik, akkor hozzuk az eredményeket.
Ezt a lendületet, ezeket a sikereket szeretnénk tovább folytatni idén és az azt követő években is. Egyelőre nem nagyon tudunk tervezni 2014-re, hisz a hazai szabályok még nem kristályosodtak ki: momentán még nem tudjuk, milyen típusú és kategóriájú autóval indulhatunk. Ami biztos, hogy mindent megteszünk azért, hogy minél több versenyen minél előkelőbb helyen végezzünk. Nem titkolt cél pedig év végén megszerezni a bajnoki címet.
