Nincs ez másként a mobilinternettel sem. Amióta a hazai mobilcégek kínálnak nagy sebességű Internet-hozzáférést a hálózatukon, állandó téma és lényeges kérdés, hogy a mobilnet képes-e kiváltani a vezetékes kapcsolatot. Számtalan fórumhozzászólás és újságcikk született a témában, a legtöbb esetben azzal a konklúzióval, hogy igen, de csak bizonyos esetekben. Persze a szolgáltatók kommunikációjában ez egy kicsit másképp hangzott: a sajtóközlemények, hirdetések az utóbbi másfél évben fura rövidítésekkel (3G, HSDPA, újabban HSUPA) és sávszélességértékekkel voltak tele: "3,6 megabit per másodperc már mindenhol elérhető, Budapest belvárosában már a 7,2 is, de már most tervezzük a 14,4 Mbps bevezetését!" Jól hangzik, ugye?
Természetesen a szolgáltatók arra építettek, hogy a mezei felhasználó majd az otthoni vezetékes ADSL-kapcsolat 2-4 megabites sávszélességével hasonlítja össze az előbbi számokat, és megörül, hogy a megszokott letöltési sebesség már nem csak a nappaliban, a zajos asztali masina mellett érhető el, hanem a notebookkal is, bárhol.
Nem is volt ebből gond, amíg a mobilszolgáltatók csak olyan internetes tarifacsomagokat kínáltak, amelyeknél meg van határozva egy havi adatmennyiség-limit, amelyet elérve később forgalomarányos lesz a számlázás. Ezt még a fellelkesült netfüggő is megértette, és rájött, hogy nem fog a vonaton torrentezni Budapest és Szeged között, mert hamar elkopik az az 5-10 gigabájt havonta. Persze, akinek kellett a mobilnet, így is előfizetett. Többször írtunk már a témáról, és levezettük, hogy ésszerű nethasználattal, egy vezetékes kapcsolat kiegészítéseként 5 gigabájt is elég, a duplájával pedig óvatosan ugyan, de kényelmesen lehet netezni egy hónapon át.
A dolog akkor kezdett bonyolódni, amikor 2007 májusában a Vodafone bejelentette az azóta is futó Internet Szabadon akcióját, és az 5 gigabájtos csomag áráért korlátlan hozzáférést kínált. A tájékoztatással nem volt gond; nem volt nagyon apró az a betű a plakátokon, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben a felhasználó peer-to-peer technológiát használó (jellemzően fájlcserélő) alkalmazásokat futtat, életbe lép az 5 gigabájtos korlát. Úgy tűnik, a szolgáltató hálózati kapacitása, és így ez a korlátozás sem bizonyult elegendőnek, mert egy későbbi egyoldalú ÁSZF- (Általános szerződési feltételek) módosítás megadta a lehetőségét, hogy a Vodafone a "hálózat védelme érdekében" "rugalmasan lassítsa" a felhasználók hozzáférését időszakosan vagy folyamatosan, ha a felhasználó a vizsgált hónapban eléri az 5 gigabájtos határt. (Tudvalevő, hogy a Vodafone-nak egyszer már, 2002-ben, akkor még GPRS-technológiával ugyan, beletört a bicskája a korlátlan mobilinternetbe, de úgy látszik, mára tompult a rossz emlék.)
A szolgáltatási feltételek többszöri módosítása után a korlátozás (sávszélesség-csökkentés) már minden Internet Szabadon csomagot használó előfizetőre igaz, ha csúcsidőben eléri az 5, egyéb időszakban pedig a 10 gigabájtos limitet.
Tavaly novemberben vezetett be korlátlan mobilnet csomagot a másik két szolgáltató is. Pontosabban a T-Mobile egy opciót kínált csak a már meglévő díjcsomagjaihoz, amely feloldotta a havi adatforgalmi korlátot. Természetesen mindkét szolgáltató feltételeiben szerepelt, hogy tilos vagy korlátozott a fájlcserélő alkalmazások használata. A T-Mobile azonban, hasonlóan a Vodafone-hoz tovább ment, és a március elejétől életbe lépő ÁSZF már tartalmaz majd egy további korlátozást a korlátlan opcióra: a szolgáltató "túlzott mértékű használatnak" tekinti, ha az előfizető hét egymás utáni napon 20 gigabájtnál nagyobb forgalmat generál. Ennek a határnak az átlépését is sávszélesség-csökkentés követi, méghozzá két hétre.
Lássuk be, hogy ez a feltétel, még ha valójában korlátozza is a korlátlan opciót, sokkal elfogadhatóbb, mint a Vodafone ködösítő hozzáállása. Az sem mellékes, hogy bár egy hét alatt nem lehetetlen elérni 20 gigabájtos adatforgalmat, azért mégsem ez az általános.
A Pannon kínálatában tavaly novembertől ez év február másodikáig voltak elérhetők korlátlan csomagok, de az akciót nem hosszabbította meg a szolgáltató. Azoknak, akik már használják ezeket a csomagokat, természetesen nem kell váltaniuk, de számíthatnak arra, hogy ha a szolgáltató úgy ítéli meg, korlátozhatja a sávszélességüket. Szimbolikus azonban a Pannon azon lépése, hogy megszüntette a korlátlan netcsomagok értékesítését, és ugyanezt támasztja alá a másik két operátor hozzáállása is: Magyarországon még a mobilszolgáltatók nem készültek fel arra, hogy valóban, ténylegesen korlátlan internetet kínáljanak a felhasználóknak, vállalva annak a kockázatát, hogy lesznek néhányan (a mobilnetre előfizetők maximum 10 százalékáról lehet szó), akik élni fognak a lehetőséggel, és nagy adatforgalmat bonyolítanak majd.
Valószínűleg ők azok, akik elhitték, hogy a mobilnet teljesen kiválthatja a vezetékes hozzáférést, és azzal egyenértékű megoldást kínál. Mind a szolgáltatóknak, mind a felhasználóknak rá kellett jönniük, hogy ez ma még sajnos nem így van. Talán eljön majd az az idő, amikor eltűnnek az apróbetűk és az ÁSZF-módosítások, és a korlátlan mobilnet-hozzáférés valóban korlátlan lesz.
