Hogyan lettem linuxos?

Természeténél fogva vonzza az embert az ismeretlen, új dolgok kipróbálása. Valószínűleg ez motivált engem is, hogy kipróbáljam az úgynevezett alternatív operációs rendszereket. Használtam OS/2 Warpot és BeOS-t is, de a Linuxszal soha nem tudtam zöld ágra vergődni. Pár évenként mindig megpróbálkoztam valamilyen Linux disztribúcióval, de az első akadály után - legyen az nem működő hangkártya vagy széteső grafikus felület - gyengének találtattam, és azonnal menekültem vissza megszokott Windowsomhoz. Soha nem gondoltam tehát a Linuxra úgy, mint egy olyan operációs rendszerre, amellyel dolgozni tudnék, bármennyire is barátságosabb és "bolondbiztosabb" az Ubuntu mostanában.

Furcsa, de a változást pontosan a Windows 7 hozta meg, mégpedig annak RC változata. Otthon egy öregecske (a számítástechnika időszámítását figyelembe véve egyenesen matuzsálem), ötéves noteszgépet használok a mindennapos feladatok elvégzésére. Ehhez alapesetben a Windows XP jár, de az ember - mint ahogy azt már korábban említettem - mindig valami újra vágyik, így megpróbáltam használni a Windows Vistát rajta. Az eredmény katasztrofális volt: a 640 megabájt memóriát a Vista pillanatok alatt két vállra fektette, aminek folyamatos merevlemez-darálás és süvítő ventilátor lett az eredménye. "Ha már lúd, legyen kövér!" jelszóval a következő próba a Windows 7 RC változatával történt - ez meglepetésemre gyönyörűen futott a gépen, egyetlen "apró" szépséghibával: nem tartalmazott ugyanis meghajtót az integrált Intel GMA 855-ös grafikus vezérlőhöz. Hogy ez a noteszgép gyártójának, a Microsoftnak vagy az Intelnek a sara, azt nem tudom, de az biztos, hogy ezzel nemcsak engem érintett ez, hanem a különböző fórumok tanúsága szerint több ezer másik felhasználót is. Szerencsére a fórumok nemcsak szitkozódással voltak tele; néhány felhasználó szállított megoldást is, nemcsak egyet, hanem mindjárt kettőt. Az első szerint, mivel a Vista tartalmaz beépített GMA 855 meghajtót (vajon a Windows 7-be miért nem tudták belerakni?...), egy erre alkalmas segédprogrammal lementve azt, életre lehet kelteni a vezérlőt Windows 7 alatt is. Mivel nekem már nem volt telepített Vistám, ezért én a második megoldást választottam, amely a meghajtók digitális aláírás-ellenőrzésének kikapcsolásával, majd az eszközillesztők csökkentett módban való eltávolításával és a Windows XP-s (!) meghajtók telepítésével járt. Bár nem nagyon hittem ebben a vajákolásban, mégis működött, és boldogan használtam a Windows 7 RC-t, egészen a végleges verzió megjelenéséig.

Azt elképzelhetetlennek tartottam, hogy a kész változatban se legyen GMA 855-ös meghajtó, ezért boldogan álltam neki a telepítésnek, amelynek végeztével meglepődve tapasztaltam, hogy nem lett igazam. Sebaj - gondoltam -, a régebbi "patkolós" módszer biztos működik. Hát nem működött! Se a csökkentett módos, XP-s meghajtó telepítése, se a vistás illesztőprogrammal nem jártam sikerrel (pedig a Vistát is felraktam csak ezért).

Ekkor jutott először eszembe, hogy (ha már a gép úgyis használhatatlan) kipróbálom az Ubuntut, mielőtt szégyenszemre visszarakom az XP-t. "Természetesen" az Ubuntu legfrissebb, 9.10-es változata egy dokumentált hiba miatt nem működött a gépen, de ekkor már elkapott a "vadászösztön". Pár perc múlva már telepítettem is az eggyel korábbi, 9.04-es verziót, ami problémamentesen felment, és azóta működik.

Az ismerkedés természetesen nem zajlott zökkenőmentesen, azt sem tudtam, hová nyúljak először. Azonban a korábbi próbálkozásokkal ellentétben - amikor talán túl hamar feladtam a harcot, és visszatértem a Windows "ölelő karjaiba" - most valahogy szépen-lassan meg tudtam oldani minden problémát. Ehhez nem volt másra szükségem, mint a Google-ra, ugyanis egy jól irányzott kereséssel szinte azonnal (vagy némi fórumturkálás után) megtaláltam a választ mindent kérdésemre. Különösebb probléma nélkül oldottam meg az olyan, korábban bonyolultnak tartott feladatokat is, mint például a hálózat telepítése és a nyomtató megosztása, igaz, ez utóbbi néha valami miatt nem működik tökéletesen, de legalább lesz mivel küzdeni ezután is.

Az Ubuntu - számomra legalábbis - megcáfolta az "Ingyen ebéd márpedig nincs!" mondást, segítségével ugyanis teljesen ingyenesen használhatok egy operációs rendszert, amely tökéletesen kezeli minden hardveremet, és ellátja az összes feladatot, amire szükségem lehet. Igaz, nem annyira felhasználóbarát, mint a Windows, ráadásul a felmerülő problémákat is nehezebb megoldani, de az biztos, hogy némi kereséssel találhatunk megoldást. Kiváló alternatívája a nagyon gyakran innen-onnan lopott, a frissítéstől eltiltott (naná, nehogy a Microsoft kiszúrja, ha loptuk a szoftvert) Windowsoknak, bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki - én nem bántam meg.