Tételezzük fel, hogy Ön kijáró szervizes, aki nap mint nap találkozik azzal a problémával, hogy az ügyfél gépét félig agyonverte egy vírus, be kéne avatkozni, de a kártevő már lehetetlenné teszi antivírus program telepítését. Másik szenárió: tegyük fel, hogy ön boldog tulajdonosa egy ultrahordozható noteszgépnek, vagy netbooknak amire programokat szeretne telepíteni, csak éppen optikai meghajtó nincs a gépben. Mindkét esetre tudunk olcsó, praktikus megoldást!
Mindenevők
Két olyan USB 2.0-ás csatolót is teszteltünk, amelyek megoldást kínálnak a fent vázolt problémára, hiszen asztali vagy noteszgépbe való PATA, illetve SATA meghajtók illesztését látják el gyorsan és egyszerűen. Az első szituációban a megoldás: kivenni az ügyfél gépéből a merevlemezt, a kis készséggel hozzákötni a szervizes noteszgépéhez és az ott kéznél lévő kártevő mentesítő programokkal "tüzet oltani". A második esetben pedig elég az olcsó, külső PATA illesztő, egy szintén olcsó DVD olvasó és a probléma máris meg van oldva.
Hogy pontosan mit is tudnak ezek a holmik? A drágábbik bármilyen 3,5 hüvelykes PATA, illetve SATA meghajtót csatol USB-kapun keresztül a gépünkhöz. A tápellátás is megoldott, lévén külső tápegység jár a szetthez, de még a 2,5 hüvelykes, noteszgépekbe való PATA meghajtók kezeléséhez szükséges átalakítót is mellékelték. Hogy igazán praktikus legyen a dolog, a tápegység még ki-be kapcsolót is kapott a vezetékére; valami olyasmit, mint az otthoni állólámpa.
Az olcsóbbik szett csak 3,5 hüvelykes PATA meghajtókat kezel, de a tápegységet és az USB-kábelt ugyanúgy mellékelték, mint a másikhoz.
Ház nincs, praktikum mellékelve!
Ha Ön most azt mondja, hogy "mi ebben akkora nagy szám? Bármilyen külső ház megteszi ugyanezt", akkor igaza is van, meg nincs is. Igaza van, hiszen a külső házak ugyanezt az alapfunkciót, a PATA vagy SATA meghajtók USB 2.0 kapun keresztüli csatolását látják el, csak azokat úgy tervezték, hogy feltételezték, hogy abba egyszer belekerül egy meghajtó és úgy is marad a szerkezet élettartamának a végéig. Továbbá szem előtt tartották a hordozhatóságot, a hűtést, vagy a robosztusságot az 5,25 hüvelykes meghajtók esetében.
Amiben ezek az eszközök különböznek, az a könnyű szerelhetőség. Azzal számoltak, hogy minden használatnál más és más meghajtót dugnak a csatlakozók végére, ami aztán párszor tíz percet, vagy pár órát tölt el a géphez csatolva, majd visszakerül állandó "munkahelyére". Egy külső házba ki-be szerelni a meghajtókat kényelmetlen feladat, és nem is biztos, hogy a házak jól tűrik az állandó szét és összeszerelést. Ezt a két szettet pedig pont arra találták ki, hogy csereberéljük rajtuk a meghajtókat.
Persze ennek ellentmond a második példaként hozott eset, hiszen ott ugyanazt a meghajtót használnánk ugyanahhoz a géphez, csak éppen nagyon ritkán. Ha azt látjuk, hogy egy netbook 80 000 forintot kóstál, akkor az ember kétszer meggondolja, hogy vesz-e hozzájuk hordozható optikai meghajtót a gép árának úgy egynegyedéért, tudva, hogy csak nagy ritkán telepítene programokat a segítségével. Ezért a fentiekből kiindulva úgy gondoljuk, hogy egy rendszergazda, vagy szervizes szakember életét nagyon megkönnyítheti egy ilyen pár ezer forintos eszköz.
Teszteltünk
Kíváncsiak voltunk arra, hogy az egyáltalán nem drága, USB 2.0 felületű illesztők hogyan teljesítenek USB 2.0 és FireWire (400) csatolós külső meghajtókhoz, illetve egy SATA felületű belső merevlemezhez képest. A teszteléshez a Lavalys Everest tesztprogramját használtuk és az eredményeket táblázatba foglaltuk. Azt tapasztaltuk, hogy az olcsó illesztők ugyanúgy teljesítenek, mint a neves gyártótól kikerülő más USB 2.0 felületen csatlakozó külső merevlemezek. Egyedül a FireWire pipálja le őket, illetve értelemszerűen a SATA felületen illeszkedő belső meghajtó, melynek olvasási sebességadatát egyébként is csak összehasonlításképp tüntettük fel.
Mindkét adapter nagyon hasznos eszköze lehet rendszergazdáknak, szervizeseknek, de mindenkinek, aki valamilyen okból sok különböző merevlemezt kénytelen ilyen, vagy olyan okból, rövid ideig gépéhez csatolni.
