Computerworld: Mielőtt a jövőbe tekintenénk, avassa be olvasóinkat az IP kamera születésének kulisszatitkaiba! Egyetlen ihletett pillanatban vagy hosszabb folyamat eredményeként jutott a felismerésre, hogy a kamerát hálózatra kellene csatlakoztatni?
Martin Gren: Abban az időben elsősorban print szervereket készítettünk, melyek legnagyobb piaca Japán volt. Üzleti úton jártam az ázsiai szigetországban, hogy új termékünket, a hálózatra csatlakoztatható CD-ROM-tároló szervert bemutassam, amikor egyik ügyfelünk, aki minden bizonnyal túl nagy raktárkészletet halmozott fel analóg kamerákból, megkérdezte tőlem: ha már mindenféle eszközt hálózatra csatlakoztatunk, a kamerákkal miért nem próbálkozunk?
Ez megragadt bennem, tetszett az ötlet. Odahaza, Svédországban egyik mérnökünk elképzelése viszont az volt, hogy hálózati videókonferencia-rendszer fejlesztésébe kellene beruháznunk.
Elkészítettük a prototípust, amely tetszett ugyan, de úgy láttam, hogy a videókonferencia-felszerelés nem illik cégünk értékesítési modelljébe. Ezért javasoltam, hogy a fejlesztést felhasználva készítsünk hálózati kamerát, amelyet sikerrel forgalmazhatunk partnereinken keresztül. A technológia mellett a dolog üzleti oldalát is szem előtt kell tartani.
A szakmai vásárokon, többek között az egyesült királyságbeli IFSEC biztonsági kiállításon persze láttuk, hogy a kamerás megfigyelőrendszerek teljes egészében analóg technológiára épülnek. De a 90-es években már egyértelmű volt, hogy az analóg technológiát digitális váltja fel mind több területen, ezért nagy lehetőséget láttunk az IP kamerában.
CW: Kimondottan a biztonsági piacra, a megfigyelés területére fókuszáltak, amikor bemutatták az AXIS 200-at, az első IP kamerát?
MG: Nem, az IP kamera teljesítménye – amely kezdetben másodpercenként 1 kép volt, nagyon kis felbontás mellett – ezt nem tette volna lehetővé, miként az akkori betárcsázós internetkapcsolat sávszélessége is akadályt jelentett. Egy nagy, VGA-felbontású kép előállítása 17 másodpercbe telt, de ez tökéletesen elegendőnek bizonyult a távoli monitorozáshoz, ami az IP kamera első alkalmazása lett.
Ugyanakkor biztosak voltunk abban, hogy mind a képráta és -felbontás, mind a sávszélesség javulni fog. Egy év után saját ASIC (alkalmazás-specifikus processzor) fejlesztésébe fogtunk, amellyel elértük a biztonsági alkalmazások által megkövetelt 30 kép/másodperc teljesítményt és nagy képfelbontást. Olyan IP kamerát készítettünk, amely versenyképessé vált és elterjedt a megfigyelés területén.
CW: Ha gyorsan előretekerünk a mába, azt látjuk, hogy a széles körben hozzáférhető, nagy sebességű vezetékes és vezeték nélküli internetelérés hatására a kamerás megfigyelés területén gyorsan terjednek a tisztán digitális rendszerek. Véleménye szerint mely technológiák gyakorolják a legnagyobb hatást az IP kamerák fejlődésére?
MG: Moore törvénye, a kedvencem, a kameráinkhoz fejlesztett ASIC esetében is útmutatónak bizonyult, és még jó ideig az is marad. Processzorunk, amely ma már negyedik generációjánál tart, egyszerre több csatornát kezel és H.264-es tömörítést támogat. Mindez fölényes teljesítményt és képminőséget ad, amely esetenként az emberi szem képességeit is felülmúlja. Egyedülálló LightFinder technológiánkkal például a biztonsági kamerák sötétben is látják a színeket.
Hasonló ütemben fejlődnek a kameráinkba építhető, beágyazott tárolók. Ma a 32 GB-os SD kártyák képviselik a főáramot, de már érkeznek a 64 és a 128 GB-os kártyák, amelyek akár több heti felvétel tárolását is lehetővé teszik a biztonsági kamerán belül. Más szóval a felvett videóanyag zömét nem kell majd átküldeni a hálózaton egy központi szerverre, ami pár éven belül jelentősen meg fogja változtatni a kamerás megfigyelő rendszerek ökonómiáját.
Fontos trendet látok a felhőalapú adattárolásban is, amely a hálózati kamerák használatára is kihat, úgy a felvett videó, mint maguk a kamerák kezelése, felügyelete tekintetében. Csehországban (interjúnk az Axis regionális központjában készült, Prágában – a szerk.) is van már olyan partnerünk, aki rendezvényekhez kínál alkalmi kamerás megfigyelést Video-as-a-Service-típusú felhőszolgáltatás keretében. Ebben a modellben rendkívül egyszerűen telepíthető, majd az esemény végén leszerelhető az egész rendszer, ami analóg technológiára épülő megoldással összehasonlíthatatlanul drágább lenne. A technológia fejlődése nemcsak az eszközökben érhető tetten, az üzlet előtt is egészen új távlatokat nyit.
CW: Az IP kamerák a videokonferencia-rendszerek mellett ma már minden mobil számítógép, tablet és számos okostelefon részét képezik, a személyes kommunikáció mind fontosabb eszközévé válnak, legjelentősebb alkalmazási területük azonban a megfigyelés. Lát-e olyan alkalmazási területeket, amelyeken a hálózati kamerák hasonlóan fontos szerepet tölthetnek be a jövőben?
MG: Az IP kamerák piacán véleményem szerint ma a kereskedelem a legfontosabb vertikum, ahol többről van szó, mint biztonságról. A kamerák itt a vásárlók számáról és mozgásáról, a leglátogatottabb polcokról, az előttük töltött időről is információkat szolgáltathatnak analitikai alkalmazásokhoz. Így nem csupán a bolti lopások megakadályozásában, a veszteségek csökkentésében, hanem az üzleti lehetőségek azonosításában és kiaknázásában is fontos szerepet játszanak.
CW: Azon analitikai alkalmazások szerepe nő majd a jövőben, amelyek az IP kamerák által szolgáltatott videót mint bemenetet, adatot képesek hasznosítani?
MG: Igen. Kameráinkat ezért tettük alkalmassá arra, hogy a felhasználók szoftvereket tölthessenek le rájuk. A kereskedelem területén például ilyen, kamerán futó alkalmazás számlálja a vásárlókat az eladótérben.
Ezeket az alkalmazásokat partnereink fejlesztik, ezen a téren – csakúgy, mint az értékesítésben – nagyon lojálisak vagyunk irányukban, nem kívánunk versenyezni velük. ADP (Axis Development Partner) programunkon keresztül ugyanakkor támogatjuk őket, és segítünk az elkészült alkalmazások piacra vitelében, népszerűsítésében. Stratégiánk a partnerségre épül, és ehhez következetesen tartjuk magunkat, a kamerák alapfunkcióit érintő szoftverfejlesztéseket azonban magunk végezzük. Egyik kedvenc példám az Active Tampering funkció, amely riasztást küld, ha a biztonsági kamerát valaki megpróbálja hatástalanítani, például elfordítja, festékkel fújja be az eszközt, vagy ajakrúzst ken a lencsére. Ez a képesség minden alkalmazási területen egyaránt fontos, míg a vásárlók számlálása olyan iparági alkalmazás, melynek fejlesztését átengedjük partnereinknek.
CW: A piaci adatokból leszűrhető, hogy a kamerás megfigyelés területe az analóg technológia irányából egyértelműen a tisztán digitális rendszerek irányába halad. Az IMS Research előrejelzése szerint a szállító bevételek alapján az IP kamerák 2014-ben túlsúlyba kerülhetnek az analóg kamerákkal szemben, de utóbbiak az eladott darabszámot tekintve továbbra is fölényben maradnak. Mikorra várható, hogy az IP kamerák darabszám tekintetében is a piac nagyobb szeletét fogják adni?
MG: Az analóg kamerák ma már csupán az alacsonyabb, így olcsóbb termékkategóriákban fogynak, ami nagyszámú, de egyenként kevés kamerát tartalmazó, kisebb telepítést jelent. Csúcskategóriában már napjainkban is kizárólag digitális kamerákra épülő rendszereket vezetnek be a felhasználók. Több kezdeményezésünk is arra irányul, hogy a belépőszinten, ahol jelenleg kevesebb kamerával vagyunk jelen, bővítsük kínálatunkat. Személy szerint egyébként arra számítok, hogy a szállítói bevételek alapján az IP kamerák már 2013-ban lekörözhetik az analóg kamerákat.
CW: Milyen szerepe lesz ebben a lakossági piacnak? Tekintettel a vezeték nélküli hálózatok, a felhőalapú tároló- és eszközfelügyeleti szolgáltatások elérhetőségére, milyen gyorsan terjedhet az IP-alapú kamerás megfigyelés az otthonokban?
MG: A védelemmel övezett, őrzött lakóközösségek, amelyek felénk kevésbé, az Egyesült Államokban viszont igen elterjedtek, nagyon jó felvevőpiacot jelentenek a kamerás megfigyelőrendszerek számára. Arra azonban még várnunk kell pár évet, amíg rajtuk kívül, a magánotthonokban is elterjednek a biztonsági kamerák. Könnyű egy IP kamerát az asztali számítógép tetejére ültetni, de ahhoz, hogy a megfigyelés valóban eredményes legyen, a jellemző környezeti hatásokkal, például az időjárási viszonyokkal szemben ellenálló eszközöket megfelelő módon kell telepíteni a lakásban vagy a ház körül, ami nem is olyan egyszerű.
CW: A köz- és magánterületeket megfigyelő kamerás rendszerek mind nagyobb mennyiségű adatot rögzítenek és tárolnak az emberek napi tevékenységéről, és ezt az információmennyiséget egyre kifinomultabb alkalmazások elemzik. Véleménye szerint a jelenlegi szabályozások elegendőek az érzékeny adatok, a személyi jogok védelméhez, vagy szükség lehet a vonatkozó előírások felülvizsgálatára és frissítésére?
MG: A biztonsági kamerák használatára és a felvételek tárolására vonatkozó szabályok országonként változnak. Előrelépést jelentene, ha ezt egységesíteni tudnánk, legalább az Európai Unión belül. De szerintem az előírt képfelbontást is szabványosítani kellene a kamerás biztonsági rendszerekre nézve, méghozzá a HDTV szintjén. A bulvársajtóban gyakran szerepelnek a biztonsági kamerák által rögzített felvételek, amelyeken alig ismerhető fel bárki is.
A rögzített videóanyag tárolásának feltételeit szintén szabályozni kellene az érzékeny információk, a személyi jogok védelme érdekében, méghozzá az adott alkalmazásnak megfelelően. A bankok számára például lehetővé kell tenni, hogy legalább 1 hónapon át megőrizzék a kamerák felvételeit, mert a bűncselekményt megelőző hetekben a bűnözők jellemzően felkeresik a kiszemelt helyszínt. A kereskedelemben viszont indokolatlan lenne a videók hosszabb idejű tárolása.
Ezzel együtt ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a biztonsági kamerák által rögzített felvételek több mint 99 százalékát soha senki nem nézi meg – erre csak biztonsági esemény bekövetkeztekor kerül sor. Elenyésző annak esélye, hogy valaki egy köztéri biztonsági kamerán keresztül lát, figyel bennünket, amikor végigmegyünk az utcán, így az is valószínűtlen, hogy a személyünkhöz köthető, érzékeny információk valamilyen módon sérülnek. Mindannyian biztonságosabb városokat, utcákat és tömegközlekedést szeretnénk, amihez a kamerás megfigyelés is szükséges. Azt hiszem, a cél érdekében az emberek többsége hajlik a kompromisszumra. Egészen más a helyzet otthoni környezetben, senki sem szeretné kamerák előtt élni a magánéletét. A megoldás nem a végletekben keresendő, a megfigyelés terén is arányosságra, egyensúlyra kell törekednünk.
