Navigációs feladatokra a célkészülékektől kezdve a tenyérgépekkel kombinált GPS-vevőkig számos megoldást találni a piacon, ám ezek zöme több olyan szolgáltatást is tartalmaz, amelyre az átlag autós felhasználónak az égvilágon semmi szüksége. Egy hétköznapi autós számára az extra szolgáltatásoknál fontosabb az ár és az egyszerű kezelhetőség. Nekik találták ki a PNA (Personal Navigate Assistant - személyi navigációs asszisztens) névre keresztelt készülékeket.
A PNA-k valahol félúton helyezkednek el a célgépek és PDA-GPS kombók között. Nem kínálnak részletekbe menő opciókat, amelyek jobbára amúgy is csak természetbúvárok számára hasznosak, ennek ellenére természetesen minden szempontból kiváló navigációs képességekkel bírnak. Közös jellemzőjük, hogy a tenyérgépekhez hasonlóan érintőképernyőjük van, de a használathoz nem szükséges stylus, helyette a nagyméretű ikonoknak köszönhetően az ujjunkkal is remekül kezelhetők. A PNA-k szoftvereinek kialakításakor a tervezők az egyszerűségre és az átláthatóságra törekedtek, hogy bármilyen előképzettség nélkül mindenkinek nyilvánvaló és könnyű legyen a használat. Ebből a szempontból remek munkát végeztek a gyártók - természetesen különbségek akadnak, de nem számottevőek.
Amint azt hangsúlyoztuk, ezek elsősorban az átlagfelhasználónak készültek, és a navigációra helyezték a hangsúlyt, de sok esetben azért néhány extrát - általában valamilyen multimédiás szolgáltatást - is találunk a készülékek repertoárjában. Minél magasabb árkategóriában nézelődünk, annál több ilyen szolgáltatással találkozunk. A legalapvetőbb ezek közül a zenelejátszó és a képnézegető funkció. Ha a készüléket autóban használjuk, az előbbieknél sokkal praktikusabb kiegészítő a Bluetooth csatoló, amellyel navigációs eszközünk egyben kihangosítóként is funkcionálhat.
Kis méretükből adódóan nyaralás közben, mondjuk, egy idegen városban sétálva sem elhanyagolható a segítségük. Ezt a szoftverfejlesztők is felismerték, és a POI-k, azaz "érdekes pontok" egyfajta továbbgondolásaként útikönyvet integráltak egyes készülékekbe. Ezek a POI-kkal ellentétben nemcsak a legalapvetőbb információkat (például a látnivalókhoz kapcsolódó cím és telefonszám) tartalmazzák, hanem rövid szöveges ismertetőt olvashatunk róluk, és többek között azok nyitvatartási ideje is megtalálható benne.
Az útikönyvek a térképekhez hasonlóan opcionális kiegészítők, amelyeket külön kell megvásárolni, azonban áruk nem magasabb, mint nyomtatott testvéreiké. Érdemes elgondolkozni rajta, mert bár korántsem oly részletekbe menőek, mégis stílusosabb és kényelmesebb ezzel róni az utcákat, mint egy vaskos útikalauzzal. Sajnos jelenleg még hasonló cipőben járnak, mint a közelmúltban a térképszoftverek, vagyis Magyarországról meglehetősen foghíjas az információs adatbázis, ám ami ennél többeknek jelent negatívumot: ezek a kiegészítők magyar nyelven még nem kaphatók.
