Mit is jelentenek a szavak: jótállás, garancia, szavatosság? A száraz jogi terminusok rögtön izgalmas és vitális kérdésekké válnak, amint a pénztárcánkról van szó.
A garancia tulajdonképpen a jótállás jogintézményének közkeletű szinonimája. Nem minden termékre vonatkozik, és nem mindenre vállalandó kötelező érvénnyel a jótállás, sok esetben az eladó szabadon választhatja meg. Ha azonban egy cég portékáját jótállással árusítja, akkor az annak lejártáig bekövetkező meghibásodás esetén neki kell bizonyítania azt is, hogy a vásárló használta szakszerűtlenül a megvett készüléket, nem pedig gyári hibáról van szó.
Ettől eltér a szavatosság, melynek szabályozása már teljes mértékben törvényi alapon működik. A szavatosság a jótállás lejártakor, vagy annak hiányában lép érvénybe, s két esztendőn át jogot biztosít a vásárlónak a termékkel kapcsolatos reklamációra. Lényegi különbsége azonban a garanciához képest, hogy az első hat hónap lejártával a fogyasztónak kell valamilyen módon bizonyítania a rendeltetésszerű használatot, s hogy a meghibásodást okozó probléma már a vásárláskor fennállt a készülékben. A háromnapos garancia ráadásul biztosítja, hogy amennyiben a vásárolt termék 72 órán belül meghibásodik, akkor az eladó részéről jóformán semmilyen kifogással nem utasítható vissza a csereigény.
Egy, az európai uniós jogharmonizáció jegyében fogant 2003-as törvénymódosítás óta a fogyasztó rögtön az első hibát követően maga dönthet arról, hogy vállalja-e a szervizzel járó esetleges időkiesést, vagy rögtön kéri az adott eszköz cseréjét. Tehát a kereskedő - néhány kivételtől eltekintve - még csak nem is mérlegelhet, mert ha a vevő úgy kívánja, köteles új készüléket biztosítani neki. A kereskedelemben viszont jelenleg komoly tévhitek és hamis információk élnek ezzel kapcsolatban.
A cserét csak akkor lehet megtagadni, ha az a javításhoz képest - a jogszabály megfogalmazása szerint - „aránytalan többletköltséggel jár". Nem fogadható el a csere elutasításának indokaként az, hogy a termék javítható, és az a már-már általánosnak mondható érv sem, hogy amíg a szerviz ki nem állít egy csereigazolást arról, hogy a termék javítható-e, addig a kereskedő nem hajlandó újat adni helyette. Csak az jelenthet kivételt a csere joga alól, ha az fizikailag nem lehetséges, vagy az említett aránytalan többletköltség fennáll, egyébként azonban a vásárló mindig kérheti ezt az opciót.
A cikkel kapcsolatban nézzék meg riportműsorunkat videón!
Több szempontból is kellemetlen, ha egy drágán vásárolt alkatrész meghibásodik: elő kell halászni a jótállási papírokat a fiók mélyéről, aztán nekiláthatunk a sokszor tortúrát jelentő, időigényes érvényesítési procedúrának. A szakértő szerint az ügyintézés mindig a boltban kezdődik, és ez még akkor is így van, ha az üzletből továbbirányítanak minket egy szervizbe. A törvény ugyanis a fogyasztónak csak jogosultságot ír elő a szervizhez fordulásra, de semmiképpen sem kötelezhető erre. Vagyis a kereskedőnek igenis érdemben kell foglalkoznia az üggyel, jegyzőkönyvet kell készítenie, melyben köteles rögzíteni a vásárlás helyét, időpontját, a kifogás előterjesztésének okát és időpontját, emellett azt is, hogy mit kér a fogyasztó, és mit hajlandó teljesíteni a kereskedő. Ha pedig utóbbi kettő között különbség van, tehát az álláspontok nem egyeznek, akkor ezt - szintén a jegyzőkönyvben - indokolni kell a jogszabályban foglalt kifogások (mint az említett aránytalan többletköltség, vagy a nem teljesíthetőség) valamelyikével.
Többnyire azon folyik a vita, hogy gyári hibáról van-e szó, illetve hogy jogosult-e a fogyasztó elállni. Márpedig ezekben az esetekben - polgári jogviszonyról lévén szó - végleges és megmásíthatatlan döntést csak a bíróság tud hozni. Mivel azonban a pereskedés - a hosszadalmas eljárás és a komoly költségek miatt - egyik félnek sem érdeke, már hazánkban is léteznek az úgynevezett békéltető testületek, melyek alternatív vitarendezési fórumként működnek.
Itt mindkét oldal elmondhatja álláspontját, s az eljárás végén a testület hoz egy döntést a fogyasztói kifogás jogosságáról. Ha a kereskedő vagy a gyártó aláveti magát a békéltető eljárásnak, akkor a döntés rá nézve kötelező érvényű, bíróság által végrehajthatóvá nyilvánítható. Amennyiben a gazdálkodó fél még az eljárás megkezdésekor nem vállalja a testület döntésének kötelező érvényét magára nézve, akkor is van következmény. Ilyenkor ugyanis az eset nyilvánosságra hozható, s ne gondoljuk, hogy ez nem kellő büntetés hasonló esetben. A fogyasztóvédelem szerint egyre többen gondolják úgy, hogy egy cég nevének megjelenése a nyilvánosság előtt egy ilyen összefüggésben sokkal komolyabb károkat okozhat, s így sokkal nagyobb visszatartó ereje is lehet, mint ha bírsággal sújtanák. Ebben egyébként az általunk megkérdezett kereskedők is rendre egyetértettek.
A cikkel kapcsolatban nézzék meg riportműsorunkat videón!
Súlyos igazságtalanság lenne persze a garanciális ügyintézésből fakadó minden problémát a kereskedők nyakába varrni, hiszen ez könnyen járna azzal a következtetéssel, hogy a terméket értékesítő fél pusztán csak rosszindulatból vagy tájékozatlanságból jár el helytelenül egy-egy ilyen ügyben. Ami az európai uniós szabályozásokhoz való illeszkedést és a fogyasztóbarát politikát illeti, a felhasználók számára ez kényelmet és nagyobb biztonságot jelent, a kereskedőkre azonban - beszámolóik szerint - komoly pluszterhet ró.
Tény, hogy a nagyobb láncoknak számos valós nehézséggel kell megküzdeniük ezen a téren. Nem pusztán a sokszor igen nagy létszámú személyi állomány magatartásának ellenőrzéséről van szó, hanem a jogi szabályozásokról is, melyek - a kereskedők szerint - nem mindig életszerűek, gyakran kuszák, és nem elég konkrétak. Frikker Attila, a Bluefish operatív igazgatója példaként említett egy esetet, ahol egy vásárló a két évvel ezelőtt megvett hibás monitorát vitte vissza az üzletbe. Mivel a készülék - régi típus lévén - már nem volt elérhető, felajánlottak neki egy másik modellt, amely méretben megegyezett az eredeti készülékkel, de annál komolyabb tudású, modernebb eszköz volt. Két esztendő alatt azonban a 19 hüvelykes monitorok ára természetesen csökkent, és a vásárló ezért jobbnak látta nem elfogadni a csereként felajánlott, technológiailag fejlettebb terméket, és visszakövetelte a két évvel ezelőtti vételárat. Ebből aztán egy új számítógépet, valamint egy, az előzőnél jobb minőségű monitort kívánt vásárolni az üzletükben. Tulajdonképpen tehát a régi eszközért cserébe kért egy komplett számítógépet egy új megjelenítővel.
Hogy maga a kiskereskedő mennyit veszít az ilyen ügyekkel? Egy másik szakmabeli egyszerű példával válaszolt a problémára: „Egy 11 hónapja vásárolt csúcs VGA-kártyát hoz vissza a vevő, mert elromlott. A 11 hónappal ezelőtti csúcskártya ára ma már töredéke az akkorinak, és akár két darab hasonló tudású és teljesítményű termék is kijön belőle. A gond az, hogy míg a vevő visszakapja az eredeti árat, a legtöbb kisker a beszállítójánál csak egy hasonló tudású, azaz ma már feleannyit sem érő kártyát fog kapni, és ez ellen az esetek többségében nem tehet semmit, így neki ez az eladás nemhogy nyereséges lett volna, de szép összeget bukik is.
A cikkel kapcsolatban nézzék meg riportműsorunkat videón!
Ezek rendszeresen visszatérő kereskedői panaszok, és bár gondolhatnánk, hogy mindezt pusztán a profitéhség mondatja velük, még laikusként is felmerül a kérdés: igazságos-e így? Elvégre a kereskedő nem tehet arról, hogy egy eszköz, melynek működnie kéne, gyártási hiba miatt tönkremegy, mégis sokszor az ő kontójára megy az ügy. Az alapprobléma egy neve elhallgatását kérő kereskedő szerint az, hogy a vevők jogait a jelenlegi szabályozások már-már túlzóan széleskörűen határozzák meg, így azok százszázalékos kielégítése a kiskereskedők többsége számára gyakorlatilag lehetetlen.
A másik fontos gond - mondják ők -, hogy a fogyasztók egy része nemhogy tisztában van a jogi szabályozásokkal, de még trükköket is hajlandó alkalmazni, hogy pénzre váltsa a törvények fogyasztóbarát mivoltát. „Van olyan is, aki szándékosan teszi tönkre a terméket, hogy jobbra cseréltethesse azt, különösebb anyagi ráfordítás nélkül" - hívja fel a figyelmet e visszaélésre egy, a témában tapasztalt szakember. Az internetes fórumokon nem nehéz olyan topikokat, hozzászólásokat találni, ahol egymásnak adnak tanácsot a felhasználók, hogy miként tegyék úgy tönkre az alkatrészeket, hogy a szándékosságot ne lehessen bizonyítani.
Összegzésünkben muszáj hangsúlyoznunk, hogy - minden felmerülő probléma és nehézség ellenére - szinte valamennyi megkérdezett egyetértett abban: a problémás esetek száma csökken, a tudatosság a vásárlói oldalon nő, és az európai uniós normák belépése jogi védelmet biztosít az érdekérvényesítéshez.
A cikkel kapcsolatban nézzék meg riportműsorunkat videón!
A garanciális ügyekről szóló teljes írásunkat, melyben foglalkozunk még a jótállási idők körüli mizériával és a külföldről vásárolt termékekkel is, megtalálhatják a PC World júniusi számában!
