1986-ban alapították a berlini illetőségű AVM-et, a két legnagyobb európai ADSL eszközgyártó egyikét. A cég 460 alkalmazottat foglalkoztat, és a német piac több mint felét tudhatja a magáénak. A cég FRITZ!Box termékcsaládja a mi piacunkon jobbára ismeretlen, de a nálunk megfordult első fecske, a Fon WLAN 7270 azonnal meggyőzött róla, hogy egy ligában játszik a legismertebb piaci szereplőkkel. Legalább három olyan tulajdonsága van, amiért egyenként is megszavazhatnánk neki a "Computerworld Ajánlata 2009" díjat. Haladjunk sorban!
Az ezüst-piros doboz egyrészt Wi-Fi "n" szabványú átjáró, a szokásos 4-portos, 10/100-as Ethernet kapcsolóval. Eddig nem ismertünk olyan Wi-Fi eszközt, amelyet alapértelmezésben bekapcsolt WPA2 titkosítással szállít a gyártó, és már ezért megérdemelné az elismerést. Az AVM nagyon egyszerűen vágta át gordiuszi csomót: a 16-számjegyű WPA-kulcsot egyszer a készülék alján lévő matricán találjuk meg - nehéz elveszíteni -, másodszor a gateway beállítását segítő CD tokján - utóbbit könnyű elveszíteni. Természetesen a kód megváltoztatható, ami egyébként teljesen felesleges, mivel a gyártó mindegyik készülékhez más kulcsot generál.
Ha már szóba került a mellékelt CD: a készülék menüjét tanítani kéne, egyszerűen nem láttunk még jobbat. A menü felépítése egyszerű és logikus, döbbenetes mennyiségű és kitűnő minőségű súgóval látták el minden pontján, és helyenként olyan dolgokkal találjuk szembe magunkat, amit ilyen kaliberű, kis és közepes méretű irodákba szánt készüléktől egyáltalán nem várnánk.
A Fritz! kezelőfelülete - csillagos ötös!
A Wi-Fi csatorna beállítására szolgáló menü grafikai megoldásától és részletességétől a földre koppant az állunk - nem csak azt mondja meg, hogy melyik csatornán milyen forgalom van, illetve milyen egyéb Wi-Fi hálózatok működnek a körzetben, de még azt is elárulja, hogy mekkora a rádiózavar. A hasonló nüanszok a teljes felületre jellemzőek; a menüpontokat igyekeztek úgy kialakítani, hogy azok lényegre törőek legyenek, és ha kell, némi iróniát is beleszőttek a dologba. A Wi-Fi titkosításnál olvasható "A további (nem biztonságos) WLAN titkosítási opciók engedélyezése" mondat jól példázza, hogy mire gondolunk.
A beállítást segítő CD segít a teljeskörű leírás hordozásában, a rajta található, beállítást segítő program pedig csak hab a tortán - szerintünk a készülék menüjében jól be tud állítani mindent, aki legalább közepes jártassággal bír, és magabiztosan olvas angolul. A korongon ezen kívül több, az internetforgalom elemzésére, a kapcsolat minőségének vizsgálatára (!), illetve a készülék funkcióinak tesztelésére szolgáló program is helyet kapott. Értékeltük, hogy a készülékházon lévő gombbal egyetlen mozdulattal ki- és bekapcsolható a Wi-Fi hálózati rész. Így ha nincs rá szükség - például hétvégén -, gondoskodhatunk róla, hogy egészen biztosan megvédjük a hálózatunkat a "levegőből próbálkozó" betolakodóktól.
A Fritz! és az USB
Fritz!-ünkön találunk egy USB 2.0-kaput. Segítségével bármilyen nyomtatót vagy háttértárat megoszthatunk azon a hálózaton, ami ezen a felületen kommunikál. Egy saját tápellátású USB hub segítségével ez még bővíthető is: egy időben maximum két háttértárat (flash memória vagy merevlemez) és egy nyomtatót, vagy három háttértárat tud kezelni. Arra a trükkre is képes, hogy ezen a kapun keresztül, a szintén Fritz! gyármányú USB-s Wi-Fi csatolót (nem tartozék) "megtanítja" az összes, a Wi-Fi hálózatunkkal kapcsolatos biztonsági beállításra. Hogy ez mire jó, amikor manapság már csak a kínai piacos botmixerben nincs Wi-Fi csatoló? Mondjuk arra, hogy a cégünkhöz látogató, más városból vagy országból érkező kolléga laptopját nem kell hosszas pepecselés árán összebeszéltetni a hálózattal, hanem bőven elég átadni az USB-s Wi-Fi vezérlőt, hogy használja azt a vendégségben.
Már az aljzatok száma is sejteti, hogy nem egy egyszerű Wi-Fi átjáróval van dolgunk
Lehet, vagy nem lehet?
A Fon WLAN 7270 egyik sajátossága, hogy beépített DSL modemet is tartalmaz. Ezzel kapcsolatban az a népszerű legenda járja, hogy az internetszolgáltatók, vagy minden DSL-szolgáltatások hazai atyja, a T-csoport, vagy maga a hatóság - kinek melyik tetszik - ragaszkodik ahhoz, hogy a DSL-modemnek külön eszköznek kell lennie, és azt a szolgáltatónak kell biztosítania. Akivel beszéltünk az ügyben, mind másként mesélte a történetet, de mindenki zavartan vakargatta a fejét, és nem tudott biztosat DSL-modem ügyben.
Próbálkozásunk ellenére sem sikerült bizonyítanunk, hogy valóban létezik-e valamilyen hivatalos előírás. A fenti legendának ellentmondani látszik, hogy otthoni ADSL szolgáltatóinktól eddig több, különböző gyártótól származó modemünk is felhalmozódott már. Mindegyiket kipróbáltuk, majd a Fritz!-et is ugyanannak a vezetéknek a végére kötöttük, és ugyanaz az előfizetés vidáman működött minddel. Ami biztos: a Fritz! beépített DSL modemje remek kábelmakaróni-csökkentő. Arra viszont oda kell figyelnünk, hogy a készülékhez mellékelt speciális, ki- és bemeneti telefonkábelekre nagyon vigyázzunk, mert azok kellenek a működéséhez.
Fritz! a telefonközpontos
Fritz!-et ráköthetjük analóg vagy ISDN telefonvonalra, hozzá pedig analóg telefonkészüléket, telefaxot és üzenetrögzítőt is köthetünk. Fritz! az ISDN telefonkészülékekkel és kisközpontokkal (PBX) is szót ért, de bázisállomásként (!), gyártófüggetlenül kezeli a DECT kompatibilis vezeték nélküli telefonkészülékeket - ezekből rögtön hatot egyszerre. Nem lesz szükségünk külső üzenetrögzítőre, mert a készülék integrált digitális üzenetrögzítővel bír. Persze sok értelme nem lenne, hogy ennyi minden köthető hozzá, ha Fritz! a fentieket nem lenne képes tehetséges telfonközpontosként kezelni is. Beállítástól függően kezdeményezhetünk és fogadhatunk hívásokat a vezetékes telefonvonalunkon keresztül, vagy az interneten át (VoIP) is. Fritz! képes átirányítani a beérkező hívásokat, ezen felül blokkolhatja a beérkező és bizonyos számokra irányuló kimenő hívásokat - hogy ezeket hányféle módon és milyen feltételek mellett, azt csak cikkünk terjedelménél jóval hosszabban lehetne felsorolni. Számtalan meglepő dologra képes, ezek közül tán az a legelképesztőbb, hogy bébimonitorként is működhet. Ha egy csatlakoztatott DECT telefonról bebillentyűzünk egy kódot, és megadunk egy számot, akkor - ha a szobában a zaj szintje elér egy bizonyos szintet - Fritz! felhívja a megadott számot, és összekapcsol minket azzal a készülékkel, amiről a szolgáltatást aktiváltuk. Így hallhatjuk, hogy mi történik éppen.
Amit Fritz! nem tud
Fritz!-en nehéz fogást találni, egyetlen kifogásunk van vele szemben: nem gigabites az Ethernet része. A készülék hajlamos a melegedésre, de ha jól konfiguráljuk az energiatakarékossági funkcióit, akkor lehet rajtasegíteni. Az nyilvánvaló, hogy a FRITZ!Box Fon WLAN 7270 nagyon sokoldalú, rengeteg szolgáltatást nyújt. Ehhez mérten az árát abszolút jutányosnak tartjuk; a sokkal kisebb tudású, teljesen más kaliberű Wi-Fi átjárókhoz hasonlítani dőreség volna.